Legyen bár ezernyi bajunk a mai magyar tömegközlekedésssel, mégis meg kell emelnünk a kalapunkat a Volán új kezdeményezése előtt, melynek lényege az indokolatlanul hosszú és egysíkú utazás elviselhetőbbé tétele, popzenei ikonok szerepeltetésével.2008. 04. 03.
Legyen bár ezernyi bajunk a mai magyar tömegközlekedésssel, mégis meg kell emelnünk a kalapunkat a Volán új kezdeményezése előtt, melynek lényege az indokolatlanul hosszú és egysíkú utazás elviselhetőbbé tétele, popzenei ikonok szerepeltetésével.
"Tessék, tessék!
-szólt a nagy varázsló
És bő köpenyének ujjából
kirázott egy teljesen új világot."Évek óta heti rendszerességgel utazom kis alföldi szülővárosomból Szegedre és vissza, természetesen busszal -- mivel az egyetlen vonat cirka hatórás menetidőt produkál -- és persze rohadtul unom. A Mórahalom felé (-ról vissza) igyekvő nyugdíjasok élethalálharca csak kezdetben szórakoztató, később kifejezetten idegesítővé válik, bátor kis nemzetünk méltán hírhedt busztársasága pedig eleddig szánalomnak jelét sem mutatta a megfáradt utazók iránt. Ma délután viszont forradalmi újításra lettem figyelmes, mikor elfoglaltam szokott helyem az ezúttal hál' Istennek nem színültig telt autóbusz elülső fertályán: a volán mögött a megszokott köpcös, kopasz, középkorú férfi helyett ismerős arc ült.
Sokáig nem voltam biztos benne, hogy tényleg jól látom-e, vagy csak az előző nap elfogyasztott tetemes mennyiségű szőlőszármazék dolgozik még mindig. Az mondjuk már kezdettől fogva gyanús volt, hogy a kötelező Danubius/Sláger páros valamelyike helyett végig a Petőfi szólt, félút tájékán pedig olyasmi történt, aminek láttán szemernyi kétségem sem maradt: emberünk felrakta nyolcvanas éveket idéző, barnított napszemüvegét, majd hanyag mozdulattal cigarettára gyújtott. Jellegzetes, hosszú slukkokkal szívta a Marlboro-t (biztos az volt, annak kellett lennie), a füstöt először az orrán, s csak aztán a száján kiengedve. Egy pillanatra elkaptam a tekintetét a tükörben, és meg mernék esküdni rá, hogy cinkosan kacsintott: "oké haver, rájöttél, de ez maradjon a mi titkunk, rendben?". Innentől kezdve végig őt figyeltem, újabb és újabb jeleket keresve, de ő jól játszotta a szerepét, még a tradicionális vászongatya+mellény+nyakkendő kombináció is stimmelt, popzenei téren tájékozatlanabbak simán összetéveszthették bármelyik mezei buszsofőrrel. Leszálláskor köszönésemre rekedtes "viszontlátásra" morgással felelt, én pedig mégegyszer, utoljára hátranéztem, és láttam, ahogy -- pillanatra önmagát adva -- elégedetten hátradől, foltos mellényzsebében újabb cigaretta után kutatva. A trükk sikerült, a Mágus megpihenhet.
Linkek:
SZAR/Énekesek: Lou Reed
131977