Az új Morrissey-válogatás recenziójához nem kell más, csak Wikipedia meg YouTube. A ClusterOne új dimenzióba helyezi a zenei publicisztikát.2008. 02. 03.
Az új Morrissey-válogatás recenziójához nem kell más, csak Wikipedia meg YouTube. A ClusterOne új dimenzióba helyezi a zenei publicisztikát.
Az, hogy a The Smiths jó zenekar volt, körülbelül ugyanannyira nyilvánvaló és megkérdőjelezhetetlen, mint az, hogy Morrissey szólóban sosem volt igazán jó. Ráadásul az évek során a karizmatikus, érzékeny indie-ikonból kiállhatatlan tajparaszt lett, aki mindennel és mindenkivel elégedetlen -- természetesen önmagán kívül. (Elég csak elolvasni egy volt Moz-roadie beszámolóját arról a kemény egy napról, amíg neki dolgozott.)
Azért az 1988-ban megjelent Viva Hate óta eltelt húsz évben természetesen összehozott annyi jó dalt, hogy legyen értelme egy karrierösszegző válogatás megjelentetésének -- csak az a baj, hogy ez már 2001-ben megtörtént. Az akkori ÂĄThe Best Of! 21 száma (na ennyi jó dalt azért szerintünk nem hozott össze) nagyjából hiteles és hiánytalan összefoglalása volt Moz szólópályájának. Ami azóta történt: 2004-ben megjelent a rendkívül sikeres 'visszatérő' sorlemez, a You Are the Quarry (7 éves hiátus után), nem sokra rá pedig a hasonlóan sikeres, ám közel sem olyan erős Ringleader of the Tormentors. Tisztellekböcsüllekpistikém, de azért talán mégsem illendő két új lemezre alapozva újabb válogatást kiadni, ez inkább Enya stílusa, bár ő fél évtizedenként hoz össze egy-egy új albumot, úgyhogy némiképp érthetőbb, ha kell neki a pénz. A letöltés pedig illegális, csúnya dolog, úgyhogy azt nem éri. (Meg egyébként is hibás volt a torrent...) A Cluster One viszont szerencsére mindig talál valami kibúvót: jelen esetben az a helyzet, hogy a Greatest Hits semmiféle meglepetést nem tartogat, úgyhogy az inkludált 15 nóta mindegyike (1) fellelhető az interneten, videó formájában, (2) meghallgatható valamelyik korábbi lemezen, (3) mindkettő. Következzék tehát a Greatest Hits egyszeri hallgatás nélküli recenziója:Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom: a válogatás alapját az utóbbi két nagylemez anyaga adja. (Tracklist a Wikipedia-n.) Mind a You Are the Quarry, mint a Ringleader of the Tormentors 4-4 számmal képviselteti magát. Utóbbi kiadvány esetében ez enyhe túlzás, ráadásul a tényleg nagyon jól eltalált 'I Will See You in Far-off Places' érthetetlen módon lemaradt, helyette kapunk két jellegtelen ('In the Future When All's Well', 'I Just Want to See the Boy Happy') és két sikerültebb ('You Have Killed Me', 'The Youngest Was the Most Loved') szerzeményt. A 2004-es lemez esetében azért jobb a helyzet: a két kevésbé ismert, ám hallgatható darab ('Let Me Kiss You', 'I Have Forgiven Jesus') mellett természetesen itt van a két nagy sláger, a nyitó 'First of the Gang to Die' és a Morrissey-módra moralizáló/politizáló 'Irish Blood, English Heart' is. Előbbi szerény véleményem szerint a Moz-életmű egyik legsikerültebb darabja, bár a DiCaprio-féle Part filmzenéjeként nem éppen méltó helyre került annak idején. Viszont ez még mindig csak 8 dal, lássuk, mit kínál még a nyugdíjas bakterre hajazó, konzervatív öregúr. (Ugye észrevettétek a borító enyhén idealizált mivoltát a fenti fotóhoz képest?)
Szóval a két új szerzeményen (ezekről majd később) és a már említett számokon kívül tulajdonképpen megkapjuk a 2001-es válogatáslemez legjobb pillanatait: itt van az első szólólemez legnagyobb slágere, az álmodozó 'Everyday is Like Sunday', aztán az egész szólókarrier egyik legemlékezetesebb szerzeménye, a 'The Last of The Famous International Playboys', ami még ennyi év távlatából is nagyon vicces. Természetesen nincs Morrissey-válogatás 'The More You Ignore Me The Closer I Get' nélkül, ami nem is meglepő, és persze nem maradhatott le a 'Suedehead' sem; még szép, az egyik leszebb Moz-szám. Ezen kívül egy Patti Smith-feldolgozás, a 'Redondo Beach' Earls Court-béli koncertfelvétele is helyet kapott a lemezen. Ez mind szép és jó -- lenne, ha nem kaptuk volna meg ugyanezt már a hét évvel ezelőtti kiadványon is.
Ami némileg csökkentheti a csalódottság mértékét, az a két új stúdiófelvétel (nem mondom, hogy két új dal, mert az 'All You Need Is Me' korántsem mai gyerek), amelyek közül a 'That's How People Grow Up' igencsak egomán (nyilván ironikus) videóját már sugározzák is a zenetévék. Egyébként -- eltekintve a 'vedd meg a lemezt, mert kapsz két új számot!' egyértelmű üzenetétől -- elég erősre sikeredett ez a két új darab, simán verik a Ringleader... mezőnyének nagyobbik részét. Ettől függetlenül azért felnézek azokra, akik csak ezért hajlandóak pénzt fizetni. Respekt.
Ha valami jelentőségteljes, végső konzekvenciát akarnánk levonni a Greatest Hits anyaga kapcsán, akár mondhatnánk azt is, hogy Morrissey sem lesz már fiatalabb és bizony a sztároknak (és a kiadóiknak) sem árt némi készpénz ezekben a viszontagságos időkben. De mielőtt átesnénk a ló túlsó oldalára, azért ne felejtsük el, hogy a komplett Smiths-életmű mellett ez a lemez is ékes bizonyítéka annak, hogy Moz-nál műveltebb, intelligensebb, ironikusabb, költőibb, szeretnivalóbb büdös bunkó nincs ezen a világon.
Linkek:
Morrissey hivatalos
Morrissey MySpace
Greatest Hits Morrissey The Smiths
131975