2008. 06. 26.
Az idei nyár hazai fesztiválkínálatát bemutató sorozatunk negyedik részében minden magyar popkulturális összeröffenés nagytestvére, a Sziget kerül sorra. Bár kicsit még mindig sárga és savanyú, de a miénk, úgyhogy szeretjük, ráadásul kiváló aprópójául szolgálhat egy kis keserédes nosztalgiának. Viszont nagyon drága.
Hol: Budapest, Óbudai-sziget
Mikor: 2008. augusztus 12-18.
Mennyiért: napijegy 8000 Ft; hazamenős (nem sátras) bérlet elővételben május 15-ig 25 000 Ft, utána 30 000 Ft; ottalvós (sátras) bérlet elővételben május 15-ig 30 000 Ft, utána 37 500 Ft.
A régi, az "igazi" Sziget nekem mindig olyan volt, mint a sztorik, amiket a bátyám mesélt gyerekkorunkban: hittem is, meg nem is -- azért általában próbáltam hinni, egyébként is jó történetek voltak, a jó történeteknél pedig végső soron mindegy is, hogy igazak-e vagy sem, I couldn't swear to every detail but it's certainly true that it is a story, ugyebár. Aztán a régi Sziget olyan is nekem, mint a kilencvenes évek; tudom, hogy egész egyszerűen nem lehetett éveken keresztül nyár, és az ég sem szikrázott vakító kéken minden nap, ettől függetlenül úgy emlékszem, tehát úgy volt és punktum, banánizű rágó, Tesz-Vesz Város, Maci Laci és a többiek, miközben az idősebb haverok már javában tekerték a spanglit egy penészes sátorban, valahol Budapesten, még a lábukat is ki tudták nyújtani, nem akadtak bele minduntalan mások penészes sátraiba, szólt a zene, habkönnyű szabadság, peace meg love, úgy volt, hogy jön a Prodigy, aztán mégsem, de mindegy, csak szóljon valami, előttünk az élet, szarunk az egészre, olyan szép ez a szemétdomb, kapirgáljunk együtt.
Pont.
Aztán (option 1) jött a vadkapitalizmus a rohadtkomenisták képében és széttúrta a szemétdombot (option 2) vagy csak egyszerűen felnőtt egy másik generáció, a lényeg az, hogy én már csak akkor jutottam el a Szigetre, amikor az idősebbek, a "régiek", a "kemény mag" már évek óta nem jártak ki, mert ez már egy szar, öcsém, bezzegarégiszépidőkben. Akkor már jópár koncerttel a hátam mögött nem értettem a nyavalygást, ez is csak olyan volt, mint egy tisztességes közép-kelet európai fesztivál, se több, se kevesebb. Nem értettem, mi hiányzik a régieknek, miért érzik úgy, hogy idegenek lettek ott, ahol pedig ők terítették le először a pokrócot, miért érzik úgy, hogy kisemmizték őket, elvették az emlékeiket. Én azt a régi helyet csak mesékből ismerem.
Azt viszont tudom (sejtem, érzem), hogy a Szigetnek jelenlegi formájában már nem sok van hátra (vonatkozó cikkek itt), ami szomorú, de öröm az ürömben, hogy idén még biztosan megtartják, el lehet menni, meg lehet csodálni a sztárzenekarokat, a Lovasibandit, be lehet rúgni drágán, kicsit kevésbé drágán, adott körülmények között jól lehet érezni magunkat, aztán a kijáratnál sajnálkozó oldalpillantást vetni a műanyagpohárból fehérbort szürcsölő, negyvenéves raszta fazonra, aki csendben elmorzsol egy könnycseppet, miközben régi nyarakra gondol. Itt lesz Alanis Morissette, aki Bryan Adams után a második legcikibb kanadai énekes, de az az igazság, hogy sosem volt vele semmi bajunk, sőt, az 'Ironic' dallamát annak idején nemegyszer dúdoltuk is, félhangosan, magunk előtt is szégyenkezve. Akinek a Maiden, vegye magára, Jamiroquai és a REM a minőségi nosztalgiázást hivatottak biztosítani, senkit ne tévesszen meg, hogy utóbbi zenekar nemrég jelentett meg új lemezt, itt már rég nem erről van szó. A Presidents Of The USA neve is valahogy jobban csengett volna kilencvenötben, de nekik is van új anyaguk, hát megturnéztatják kicsit. Kellő mértékkel (tehát szokásosan gyáván) adagolva kap a jónép a pénzéért pár aktuális előadót is, az MGMT és a Wombats például egész jól hangzik, a Killers nem csak lemezen borzalmas, hanem élőben is, a Kaiser Chiefs meg valahol a kettő között, azért ők elég rendes bulit tudnak csinálni, ha akarnak. Lesz Sex Pistols, Lam úgyis ír majd róla, azért nem vennék rá mérget, hogy viccnek jó lesz. Magyar rockdinoszauruszok újra a Nagyszínpadon; a Kispál meg a TCS számait talán már a külföldiek is kívülről fújják, nincs kérdés, a nép beszél, a meg nem értett faszkalap sznob ugat.
Most sorolhatnám napestig a különböző helyszínek különböző felhozatalát, említhetném, hogy a Pendulum (a tavalyi VOLT rossz példáján okulva) végre veszi a fáradtságot és komplett zenekarral jön, Adam Green meg csak úgy eldugva, alig veszi észre az ember a programfüzetben, José Gonzales dettó, a Justice valószínűleg nagyon odacsap majd, satöbbi, satöbbi. De kár a szóért. Menjetek el, nézzétek meg, aztán gyertek haza, mert egyszer, legalább egyetlenegyszer, mindenkinek el kell mennie, különben mi értelme van ennek az egésznek, a kilencvenes éveknek, az örök nyaraknak, az első spanglinak, a langyos sörnek, és úgy általában annak a rengeteg dolognak ebben a szaros kis életben, ami talán nem is úgy volt, de annyira szép, hogy elhisszük.
Linkek:
Sziget hivatalos
Sziget MySpace
Alanis Morissette Jamiroquai REM Sziget 2008
131974