2008. 02. 15.
A Fúzió Rádió Popművészet c. műsorában ma este nonstop zene pofázás nélkül -- semmi 'művészi eszközök', semmi 'befogadózás', és még a Beatles további szopatása sem várható, pedig két hete olyan szépen indult. Ma este sok dal a 80-as évek két kiadatlan Velvet-anyagokat tartalmazó cédéjéről.
Bár a Velvet Underground 'hivatalos' pályája a Loadeddal ért véget, azért még nem kerültek ezzel a világ nagy újraegyesülő- búcsúkoncertező zenekarai közé. A 80-as években két teljes cédényi Velvet-anyag napvilágra került a Verve/MGM archívumaiból. A 'Popművészet' ma este ezek dalaiból válogat Kádár Györggyel, és ezúttal nem fejtegetünk a dalok közt semmit, most már mindenki elég okos hozzá, hogy maga hallgassa. Nagyon-nagyon van mit hallgatni ezeken a dalokon, még talán többet is, mint mondjuk a White Light/White Heaten.
Az 1985-ben kiadott VU a kiadatlan dalok legjobbjait tartalmazza, amiket az MGM 1969-es 'erkölcsi rendbetétele' után a kiadó elsüllyesztett (1969-ben Mike Curb, az MGM új főnöke azt gondolta, ki kéne rúgni mindenki, aki megsérti az ő saját morális elveit, és nem nehéz belátni, a Velvet akkoriban nagyon könnyen áldozatul esett ilyeneknek). Sokszor szokták ezt a kompilációt a 'nagy elveszett Velvet-lemeznek' hívni, mert időrendileg a harmadik lemez (amiről láttuk, hogy kezdte visszaépíteni a zenekart a normális popzenébe) és a Loaded közé eső felvételekről van szó (két Cale-es szám kivételével); ha végighallgatja az ember, valóban az lesz a benyomása, hogy sokkal logikusabb követője lett volna a harmadik lemeznek ez az anyag, mint a Loaded, hiszen ugyanazok a dalkoncepciók, ugyanazok a hangzások, ugyanazok a dallamvezetések és technikák szólalnak itt meg, egyetlen nagy különbséggel: ezek a számok sokkal, sokkal lazábbak, mint a harmadik lemez volt. A maga módján a Loaded persze nagyon kúl lemez -- de azért egy 'Lisa Says', vagy egy 'Foggy Notion' vagy 'Temptation Inside Your Heart' összehasonlíthatatlan velük. Mindent megtalálunk itt a harmadik lemezen már jelzett irányokból: van itt csattogós rakendroll ('I Can't Stand It'), szépen pengetett gitárokkal és Cale brácsájával könnybelábasztó 'Stephanie Says', meg felbukkan egy stúdióban hülyéskedős vonulat is: a 'Temptation' idióta vokáljainál nem csak a hallgató nem állja meg, hogy ne röhögjön, hanem jól hallhatóan a zenekar sem. No és persze Moe Tucker itt is megszólal: itt az 'I'm Sticking with You', ez a bájos szerelmes (?) dal, amit feltétlenül meg kell említenünk, ha már Valentin-napon nem tettünk ki semmi ilyesmit. Nektek meg feltétlenül meg kell hallgatnotok este.
Az Another View (érted, önádör vjú, önádör ví-jú, ha már az első volt a ví-jú) 1986-ban ugyanitt folytatta, csak mivel a legjobb számok már kijöttek a VU-n, sokkal 'érdekesebb', mint kimondottan 'jó', lényegi Velvet Underground. Lehetetlen viszont eltekinteni attól, hogy a sokkal hallgathatóbb instrumentális dolgok vannak rajta, mint a legtöbb kísérletező-improvizatív állatkodás, amit vagy a White Lighton pakoltak szövegek alá, vagy a harmadik lemezen használták alapnak. A 'Guess I'm Falling In Love' tökig torzított rakendrollja olyan, mintha valami ipari banda állna neki paródiát csinálni; a 'Ride Into the Sun' akkordmenete meg még a nagyon hülye billentyűszólót is képes elfeledtetni az emberrel. Kult-vadászoknak ott van a 'Rock'n'Roll' 1969-es verziója, míg művészeknek a John Cale-lel felvett 'Hey Mr. Rain' két változata is (hülye disszonáns lehúzások a brácsán, unalomig ismételt versszakok, érdemileg felfedezhetetlen különbségek a két verzió között).
Mindez a nyilvánvaló Velvet-kapcsolaton kívül azért érdekes egy Lou Reed művészetével foglalkozó műsorban, mert ezekről a lemezekről Reed sok dalt egyszerűen átdolgozott és felvett az első szólólemezeire. Rögtön az első szólón ott az 'I Can't Stand It', egy hiperkúl 'Lisa Says', és egy 'Ocean' és egy 'Ride Into the Sun' ebből az anyagból. Aztán a Transformer hozza az 'Andy's Chest'-et, míg a Berlin, kétségtelenül a világ egyik legszomorúbb, legnyomasztóbb lemeze, ehhez mérten átírja a 'Stephanie Says'-t 'Caroline Says II'-re. Ezek mutatják meg legjobban, hogy bár Lou Reed szólókarrierjének kezdete nagyon szorosan kapcsolódik a Velvethez, felvételekkel leginkább itt lehet párhuzamokat vonni. Már csak ezért is hallgassátok ma este 6-tól a Fúzió Rádión a 'Popművészet'-et. Lágymányosiak az FM 93.5-ön, de mivel tudjuk, hogy a világ nagyobb része nem lágymányosi, van internetes adás is, itt. Szívjátok tele magatokat kiadatlan Velvettel.
Fúzió Rádió Lou Reed Popművészet Velvet Underground
131975