2008. 11. 05.
Minket sem került el az amerikai elnökválasztás őrülete, és mi is örülünk, hogy Barack Obama személyében az Egyesült Államok 44. elnöke fekete. Ez fontos dolog. Viszont mi mélyebbre is pillantottunk, és annak is örülünk, amit ott láttunk: Obama örökre megváltoztatja a popzenét.
Barack Obama elnökségétől sokan sok mindent várnak. Minket nem érdekel az iraki háború, a melegházasságok, a klímaváltozás; az viszont vicces, hogy míg az amerikai zenészek nagy része Obama mellett kampányolt hangosan, szép csendben sokan (a talán kevésbé ismert zenészek) röhögtek rajta, és titokban féltek egy kicsit: jaj, csak ne jöjjön a néger.
Merthogy Obama most egyáltalán nem fogja biciklire parancsolni egész Amerikát. Nem fogja visszahívni a csapatokat Irakból, nem fog megegyezni a palesztinekkel, és továbbra is futni hagyja Oszama bin Ladent (egyetlen betű a különbség a nevük közt, hogy üldözhetné már?). Holnap viszont szép csendben kirúgják a fehér takarítókat a Pentagonból meg a Kongresszusból (a Fehér Házból nyilván, de ebből nem is csinálnak titkot). Aztán a kisebb hatáskörű fehér kormányhivatalnokokat, a hadsereg alacsonyabb rangú tisztjeit. Az esélyegyenlőség jegyében egyre több fehér cipőpucolót, bolti eladót, taxisofőrt lehet majd látni. Nemsokára minden kulcspozícióban feketék lesznek az USA-ban, a fehéreknek pedig külön iskolát építenek, külön buszokkal szállítják őket, és a múzeumokba, mozikba csak a nap bizonyos óráiban mehetnek be. Hát ez mi, Obama, kérdezik majd, és a kampányígéretek? Ja, hazudtam, feleli majd Obama, és egy pillanatig sem érdekli majd, hogy rasszistának titulálják. Ha zavarognak a fehérek, kiküld egy kommandót, és szétvereti őket a picsába.
Eztán, látszólag mindettől teljesen függetlenül, a déli államokban újra hatalmas gyapotföldeket ültetnek. Ezekre először köztörvényes bűnözőket terelnek ki dolgozni (persze csakis fehéreket), de rövidesen a fekete rendőrök ötletszerűen, válogatás nélkül hurcolnak el otthonukból, szeretteik mellől fehéreket, és viszik le őket az ültetvényekre dolgozni. A nagy, oszlopcsarnokos ültetvényes-villákat lerombolják, helyettük hatalmas, állatbőrökből összevarrt, minden oldalon a látóhatárig bővítgetett sátrakat, sárkunyhókból összeálló sárpalotákat húznak fel, ebben élnek a fehér öltönybe bújt fekete gazdák. A következő gyapotszezonban a déli államok fehér lakossága már mind az ültetvényeken fog dolgozni, az északi államoké pedig taposómalmokban termeli az áramot. Obama ezzel megoldja a gazdasági válságot is, hiszen a fehéreknek egyetlen fillért sem kell fizetni, egészségügyi ellátásukra, nyugdíjukra felesleges pénzt félretenni; megoldja a terrorizmus kérdését, hiszen Oszama bin Laden örömkönnyek közt fog neki gratulálni, és soha többet nem bántja Amerikát; és megoldja a jólétet is, hiszen az amerikai négerek olyan jól fognak élni, mint még soha.
Hogy jön mindez a szomorú disztópia a zenéhez? Nos, nagyon is ésszerűen. Akinek van füle a hallásra, szeme a látásra, eddig is tudhatta, hogy a jazz, a soul és a hip-hop a feketék kegyetlen bosszúja a nyugati világon a rabszolgaság miatt, és hogy a blues, majdnem minden mai kommersz popzene alapja, az afrikai hagyományok Amerikában, a rabszolgaság kulturális kontextusában átformált megjelenése. A jazz, a soul, a gospel, a funk és funky, a hip-hop, a rap, mind-mind néger zenék, mind-mind abból az egyetlen tényből nyerik hitelességüket, hogy szegény négerek rabszolgák voltak, ez az ő zenéjük atyáik hagyományaival, miegymás. Obama egyáltalán nem olyan sátáni, mint az előzőekben leleplezett tervei alapján gondolnánk. Obama azért teszi mindezt, hogy a rabszolgasorsba kényszerülő fehérek végre kidolgozhassák saját zenéjüket, megszabadulhassanak a hülye r&b-nyávogástól, anakronisztikus blues-pötyögéstől, idegbeteg hip-hop ritmusoktól, Down-kóros rappeléstől. Hogy a világ kommersz popzenéje legalább egy évszázad múlva normális lehessen. Obama azért fogja elhozni a világégést az amerikai fehéreknek, hogy a régi romjaiból egy új világ emelkedhessen fel, amelyben végre nem kell mutogató, kosármezes, hajhálós négereket néznünk a zenetévén, egy énekesnőnek nem lesz kötelező minden sorban ötvenet hajlítani, a fokozásokat úgy jelezni, hogy üvölteni kezd, és így tovább. Obama megfizethetetlen szolgálatot tesz a nyugati világnak.
Tisztában vagyunk vele, hogy legfeljebb unokáink élvezhetik annak előnyeit, ami most elkezdődik. Ugyanakkor biztosak vagyunk benne, hogy ennek már rég ideje, és hogy ez kétségtelenül valami jó dolog: a régi, megcsontosodott popzene-hagyományok, a blues-ra (rhythm & blues-ra) épített, mára rettenetesen unalmassá vált formák felbontására, frissítésére. Mivel pedig ez apránként, kisebb crossoverekkel nem volt lehetséges (abból sosem sült ki jó, gondoljunk csak a világzenére), Obama jól látja: egyben, nagyban, radikálisan kell végrehajtani. Sajnáljuk, hogy nem vagyunk amerikaiak, mert hiába vagyunk fehérek, erre szavaztunk volna.
krízis leleplezés összeesküvés
131977