2008. 05. 09.
Nyilván nem véletlenül álmodtam azt ma, hogy a PeCsában tegnap és ma Tom Waits-koncert lesz: annyira be vagyok izgulva a lehetséges nyári európai turné, az új lemez, meg persze a világ leghülyébb sajtótájékoztatója nyomán. De hát az vesse az első követ, akit nem hoz teljes izgalomba, hogy a világ jelenlegi talán legjobb, legeredetibb zenésze megint Európába jön.
Egészen hihetetlennek tűnik nekem, hogy egyetlen általam olvasott nagyobb zenei oldal, de még a kisebb-nagyobb zeneblogok sem adtak róla hírt, hogy Tom Waits bejelentette az amerikai turné állomásait, és egyáltalán nem cáfolta (ahogy szokta), hogy Európába is átjön. Ennek apropóján elindult a kiadójánál, az Anti-nál az új official site, ami ugyan még semmit sem tartalmaz, de van. Más források már arról is tudnak, hogy Dublinban július végén játszik kettőt is, és hogy a 'Glitter and Doom' turné igazából egy hasonló című lemezt hivatott majd beharangozni. A tavaly megjelent Orphans c. három lemezes kompilációt csak egy amerikai miniturné követte, legutóbb pedig a Real Gone turnéján volt Európában -- valóban épp ideje már, hogy átjöjjön. Azért azt álmodni, hogy két koncertet játszik a PeCsában, mégiscsak erősen wishful thinking, mert Pestig biztosan nem jön el; de esélyes, hogy ha elég elszánt az ember, elkaphatja valahol máshol Nyugat-Európában.Lehet persze, hogy az egész csak reakció Scarlett Johanson feldolgozás-lemezére (amiről rövidesen bővebben is írunk majd), de még ha az egész kamu is lenne, a hivatalos oldalra felkerült sajtótájékoztatós artwork mindent megér: ennyi hülyeséggel promózni egy turnét teljesen eredeti kreatív ötletnek tűnik, és persze nagyon illik az újságírókat legendásan kerülő Waits-hez (nem lepődnék meg, ha ő találta volna ki). Látszik rajta, hogy ez a folk-blues-ból lett legendás alter artista (végül is csak alternatív Grammy-t kapott, még akkor is, ha az anekdota szerint azt reagálta rá, hogy "alternative to what?") valamilyen színészi képességekkel is rendelkezik. Ahogy halálos komolysággal előadja a "valamennyien felnézünk a csillagos égre" szöveget, valamint az amerikai turné állomásai által kommunikált ezoterikus bölcsességet ("People envy happiness. Dogs, though, sense courage. Knowing jubilation means better assets."), az maga is legalább olyan szórakoztató, mint Waits színpadi show-ja -- ahol ugyan nincs lézer és fehér öltöny, viszont tökéletesen ellenállhatatlan és brilliáns. Mint minden, amit ez az ember az utóbbi 25 évben csinált.
A Real Gone turnéján az egyik amszterdami koncerten volt szerencsém nekem is megnézni, milyen is ez pontosan. Hát, olyan volt, tökéletesen olyan. A Real Gone nem volt épp egy könnyen emészthető lemez, és mindenki kifogásolta is, hogy a 6-7 perces 'Sins of the Father'-t minden koncerten eljátszotta, pedig annak a helyére befért volna 2-3 másik szám is. De igazság szerint aki ott volt, az magasról szarta le, mert (nyilván tudatosan) annyira a Black Rider meg a Bone Machine nagyobb lélegzetű, narratív dalaira utalgatott ez hangszerelésében-szövegében, hogy öröm volt hallgatni. Figyeltem minden állomás setlist-jét, hogy mire számíthatunk egyáltalán az új lemez anyagán kívül: azt máig sajnálom, hogy a másnapi amszterdamin játszotta az 'Invitation to the Blues'-t. Mi viszont kaptunk 'November'-t (Marc Ribot gitáros, aki az idei turnéból kimarad, csodálatosan tette át gitárra a zongorás alapot), 'Come On Up to the House'-t (zárónak), és az Alice -- Blood Money lemezek legütősebb darabjait is: 'God's Away On Business' harmóniumalappal (itt egy videó a néhány nappal későbbi londoni koncertől, amin Thom Yorke-tól Johnny Deppig mindenki megjelent), a 'Reeperbahn'-ban pedig még mi, a közönség is énekeltünk egy kicsit. És persze a Real Gone slágerei, a 'Make It Rain' és a zseniális, egyszerre parodisztikus és véresen komoly 'Hoist That Rag'. A kibaszott drága jegy, a fapados repülő és az amszterdami szállás minden fillérje megérte.
Tom Waits a 80-as évek második felétől, disszonáns korszakának kezdete óta egyre nyilvánvalóbban ott van a legeslegnagyobbak között, akik ma zenét csinálnak. Az ember sok mindent hajlamos lenne mondani és írni róla, de aztán nem teszi. Hallgassátok a lemezeket, figyeljétek a híreket, és ha valaki menne valamelyik európai állomásra, mindenképp írja meg utána nekünk, milyen volt.
UPDATE--Kijöttek az európai turnédátumok és -helyek, tessék nézegetni az Eyeball Kid turnéoldalát, és választani, Barcelonába, Párizsba, Prágába, netán Edinburgh-be akartok Tom Waits-et nézni. Mi Prágát célozzuk meg, de ettől írjátok meg, ha bárhol máshol láttátok.
Linkek:
Tom Waits hivatalos
The Eyeball Kid (kiváló Tom Waits hírblog)
Glitter and Doom (az Eyeball Kid turnés aloldala)
131976