2008. 01. 29.
Az olyan nagy igazságok, hogy 'a magyar zene szar' és 'az elektronikus zene szar', általában féligazságnak bizonyulnak. A Beat Dis új videója kapcsán módosíthatjuk arra, hogy 'félig szar'.
Ritkán nézek zenetévét, de akkor kényszeresen és sokat. Úgysem néztem még eleget a magyar MTV-t, úgyhogy megpróbálkoztam vele. Magyar zenét se hallgatok sokat, de gondoltam, nincsenek elveim, miért ne. Jön egy felkonf, amiből kiderül, hogy nekem ezt a Beat Dis nevű dolgot ismernem kellene, meg Judie Jay-t is, aki kicsoda. Aztán jön egy új videó, amire odafigyelek, hát akkor lássuk. És tényleg, ismerős is, de nem azért.
Kétségtelen, hogy Emtévé Franciska felkonfja nélkül eszembe sem jutott volna, hogy ez magyar zene, ez biztos mond valamit a magyar zenéről, magyar MTV-ről, ilyesmi. Kicsit visszásan vagyok én az angol szövegekkel nyomuló magyar zenekarokkal: csináltam én is ilyet, és tökéletesen indokolható (popzenét köztudottan csakis angolul vagy a befogadó anyanyelvén lehet csinálni), ugyanakkor (és ebben semmilyen "kishazánk-édesanyanyelvünk" affektálás nincsen) ha valamit kimondottan magyar zeneként adnak nekem, szeretem, ha magyarul van. Tényleg semmi bajom az angol szövegekkel; sokkal több bajom van a magyarul írott magyar zene magyar szövegeivel. Csak szeretnék hallani jó magyar zenét jó magyar szöveggel. Semmit nem von le a videó és a dal élvezeti (vagy akár 'művészi') értékéből, hogy angolul éneklés van benne, és ez különben sem derül ki addig, míg Judie Jay (aki kicsoda) be nem lép.Már azelőtt feltűnik viszont három dolog: (1) Portishead-Massive Attack beat, ami már az első két ütemben üvölt; (2) Animás ritmusba szemplerezett vaker, ami szar; (3) maximálisan Portisheades zongora, amitől a szkreccselt sample is orbitális Portishead-utánérzés lesz azonnal. Még mielőtt belép az ének. Mikor belép, jön még egy elháríthatatlan érzés: hogy ez meg Morcheeba, különösen a sorok végén felfelé hajlításban.
És ezek nagyjából meg is határozzák az egész zenét, még ha a videót nem is. Legjobb a refrénben a hegedű, az kurva jól megnyomja az egészet, dinamikát, hangzást, mindent. Aztán meg jön a bridge-ben a kiállás, és a szétküldött gitár -- ami kurva jó, csak hát megint Portishead. Kezdek elgondolkodni ismét azon, van-e egyáltalán a Portisheaden kívül hallgatható trip-hop. És rájövök, hogy persze, hát ez is tökéletesen hallgatható, és nézhető is: a videó különben nagyon szép, megy együtt a zenével, minimál és érdekes. Az intróban ütemre ütő dobverő, tapsoló kéz, a versszak előtt homályosított süllyedéssel remekül hangsúlyoz egyfajta lebukást, erőgyűjtést, szépen kiemeli a belépő éneket. A végén a szkreccsre mozgó 'Beat Dis' felirat kissé talán egyértelmű.
Szóval adott egy alapvetően teljesen oké hatásokból építkező zene, nincs túlspilázva, egyértelműen besorolja magát valahová, technikailag és hangzást tekintve kifogástalan. A nagy kérdés: miért nem fogom én ezt hallgatni mégsem? mert magamtól nem fogom, az kurvaélet. A válasz nem merül ki annyiban, hogy azért, mert elektrofób vagyok, hiszen hallgatok én egy csomó olyasmit, amit ennél akár sokkal jobban meghatároz az elektronika. Abban sem merül ki, hogy hát mert magyar, én meg sznob vagyok, mert hallgatok én alkalomadtán magyar zenét is gátlástalanul, ez meg szól úgy, mintha legalábbis Londonban csinálta volna egy dídzsé meg egy gitáros, meg Judie Jay (akinek itt a Myspace-e, na ez). Meg úgy néz ki, mintha teljesen normális grafikai stúdió lenne mögötte (lehet persze, hogy van is). Szóval egyértelmű az elismerés; na de akkor még egyszer, miért nem fogom hallgatni?
Azért nem fogom hallgatni, amiért számtalan más, ehhez hasonló (sőt, tovább menve: tökugyanilyen) zenét sem hallgatok. Amiért nem hallgatok se Massive Attack-ot, se Animát, se Eels-t, és még sorolhatnám. Amiért nem hallgatok trip-hopot úgy általában, mert úgy általában unalmas és szar, mint majdnem minden elektronikus zene (amikor épp nem hiteltelen, röhejes és szar, mint az Anima). Ez egy paradoxon, ez egy paradoxon, mutass rá nyugodtan, hogy ez egy paradoxon: az előbb elismertem, hogy ez a Beat Dis teljesen jó, sőt, még a hatásaik is teljesen jók, most meg azt mondom, hogy (széles körű és nyilván megalapozatlan általánosítással) az 'ilyen' zenék 'általában' szarok. Csakhogy ugyanúgy van ez, mint a sci-fi irodalom meg a fantasy-irodalom: nagy része szar, és ezért a legtöbben sosem találják meg, mi benne a jó, mert ahhoz irracionálisan sok szaron kellene átrágniuk magukat előtte, megmondani meg senki sem képes. Ahogy nagyon, nagyon kevés jó fantasy-t vagy sci-fit olvastam, úgy nagyon, nagyon kevés jó elektronikus zenét hallottam. Ne kezdj ajánlgatni, mert majd vagy ráfutok magamtól, vagy meghallgatom, amit ajánlgatsz, és konstatálom, hogy szar. Ilyen ez.
Semmi baj az elektronikus színtérrel. Semmi baj a hangmintázással, a programozott bítekkel, és így tovább. Van neki egy sajátos szubkultúrája, ezt szeretik mondani, amelyben sajátos konvenciók működnek a hatások beépítésére, egymás lenyúlására, az egymásra utalásra és visszautalásra. Ez remek posztmodern keret. Csak aki nem lép ki ebből, és nem tesz hozzá valamit, az menthetetlenül benne is ragad ebben a színtérben; ami neki nyilván nem fáj, meg nekem sem, persze. People who like this sort of thing will find this is a sort of thing they like. Csak ez így kurvára nem izgalmas, ahogy a rengeteg utalásból, vendégszövegből építkező irodalom sem izgalmaz, hanem vagy ezoterikus (kikacsint, hogy "ugye te is tudod? király"), vagy unalmas, vagy mindkettő.
Linkek:
Beat Dis hivatalos
Beat Dis Myspace
Ide üzenném egyébként, hogy nem "four years have past", hanem "passed", nem "Band who originates", hanem "Band which/that originates", nem "definitly" hanem "definitely".
Beat Dis elektronika hatások Judie Jay MTV Portishead trip hop Videó
131978