2008. 04. 01.
Amióta Axl Rose úgy döntött, hogy eleget keresett és ideje meghízni, eltűnt a toplistákról az igazi szakadtseggű cali 'fuckin' forniai rock'n'roll. Vannak persze mutációk és formációk, mint a Velvet Revolver, de olyan ez, mint az exfeleség új ruhája -- engem már nem érint meg.
Hát már mindeki elfelejtette a szőkített csajokat, az olcsó whiskey-t, a cigit a száj sarkában és a hanyagul megfogott kvinteket? Az Aerosmith már csak a tucat-lírai dalok klipjeiben gondolkodik, az AC/DC lassan járókeretes, a Mötley Crüe meg mindig is röhejes volt. Pedig olyan ez, mint vidéken az antiszemitizmus - nincs, de igény, az lenne rá. Voltak itthon is próbálkozások, de a Sex Action-t inkább hagyjuk, a Machine Mouse meg sose' tört fel. Maradnak a fél-amatőr, lelkes bandák a kis klubokban.
Közülük is a Raw Tribe (The, hogy pontos legyek) az, amelyiket már többször is láttam élőben, és visszarepítettek vagy 15 évet az időben. Éreztem, ahogy a 'Don't Damn Me' lüktet végig a gerincemen, vagy ahogy a 'Whole Lotta Rosie' arra késztet, hogy a headbangelés után igyak valami erőset, és megdugjak valakit. Lelkes, lendületes, zeneileg képzett, és nem olyan klisés, mint a hasonló próbálkozások. A banda persze nem a feldolgozások és a füstös kocsmák 20 tagú közönsége miatt alakult, és már el is készült az első demo. Ingyen művészetet mindenkinek, szabadon meghallgatható a last.fm-en, vagy letölthető a zenekar honlapjáról. Tegyük is meg, aztán bontsuk ki a hajunk (ha van), mert szükség lesz rá. Meg valami piára.
Oké, ne várjunk igazi stúdióhangzást, gondolom ennél többet nem nagyon lehetett kihozni a cájgból, de ki nem szarja le, ha jó. Angol szövegek: ez soha nem volt a kedvencem a magyar bandáknál, de védelmükre szóljon, hogy itt most kivételesen elég jó a kiejtés, ráadásul ez a zene amerikaiul jó, ahogy a fado portugálul, a sanzon meg franciául. Shuey, az énekes, eléggé egy regiszterben mozog (magasan), de a lassabb részeknél remekül énekel, ott látszik igazán, hogy tud dallamokat - meg aztán, amióta Mick Jagger énekes lett, tudjuk, hogy nem is a hang a lényeg. A gitárosok tudják, amit ehhez a dologhoz tudni kell, a dobos meg még egy picit többet is annál -- színesebbek a dob témák a rock'n'rollban megszokottnál.A fiúk még véletlenül sem a könnyebbik végét fogták meg a gitár nyakának, szó sincs a korai Sex Actiont jellemző kétakkordos viccelődésről -- bár virtuóznak nem mondanám, de nyilván nehezebb eljátszani a dalaikat, mint mondjuk 'Highway to Hell'-t. Technikás és ötletes szólók, fílinges basszus-kiállások, feszes, és néha tördelt dobok, életteli gitártémák, minden ami egy igényes rock'n'rollhoz kell a pián és a csajokon kívül. A címadó nóta visszafogottabb részei kifejezetten a korai Aerosmith, vagy a 'Think About You' dallamait idézik fel, míg a gyors részek már-már punkosan reszelnek, mint a 'Garden of Eden'. Mindenképpen az egyik legjobban telibekapott dal, dúdolható, variálható, eleven anyag. A 'Shut up Kid!'-ről nincs mit mondani, ha nem visz magával a feszes rock'n'rollja, akkor buzi vagy. A 'Soft Rape' lírai kiállása valamiért a visító örmények (SOAD) muzikalitására emlékeztet, a gyors részekben viszont kicsit irritáló a folyamatos magas énekhang -- ezzel együtt szintén erős pontja a bemutatkozó anyagnak.
Szóval hagyjuk egy picit az eredetieskedő pszeudo-undergroud intellektuális bandákat másra, elő Jack Daniel's pólót és a szakadt Levi's-t, léggitárral a szoba közepére, és jöhet az őszinte négy negyed. Majd ha ez meg volt, akkor irány április 4-én, pénteken az Avalon Club (korsó ászok: 95.- 11-ig!), ha mázlink van, akkor megint elnyomják a srácok Tanita Tikaram 'Twist in My Sobriety'-jét hátborzongató tempóváltós közönségénekeltetős áthangszerelésben. Ott találkozunk.
Linkek:
The Raw Tribe hivatalos
The Raw Tribe a last.fm-en
Avalon KlubÂ
Aerosmith hard rock rock The Raw Tribe
131975