Igazából két dolog miatt sem lenne szabad ezt a rettenetes látványt nyújtó zenészt ezen rovatban szerepeltetni: egyrészt mert ő tényleg nem tehet róla, hogy így néz ki; szegény egy ritka genetikai betegség, a Marfan-szindróma áldozata. Másrészt mert talán ő a legnagyobb zseni az összes (igen, az összes) eddigi Szétküldött Arcú Rocksztárunk közül, de legalábbis benne van az első kettőben. Aki nem hiszi, hallgassa meg a Deerhunter bármelyik (de leginkább a Cryptograms című) lemezét, vagy Cox szólóprojektje, az Atlas Sound új albumát (Let The Blind Lead Those Who Can See But Cannot Feel). Szóval ez egy rendhagyó SZAR, mert kevés az osztás, annál több viszont az áhítatos leborulás. Szöveg helyett talán egy 'no comment' megjegyzés is megtenné; mi mást lehetne hozzáfűzni ehhez a képhez? Magam sem vagyok egy Schwarzenegger a 184 centimhez párosuló 75 kilómmal, ez a szegény ember viszont annyira sovány, hogy már szinte nincs is. Nem véletlen tehát, hogy ilyeneket ír:My greatest fear, I fantasized:
The days were long, the weeks flew by
Before I knew I was awake
My days were through, it was too late
My greatest fear, I organized
Into something more realized
And now what's left I get to spend
Knowing that its about to end
My greatest fear I can't decode
A cryptogram whose seeds weren't sewn
My last few weeks I irised out
My vision blurred
There was no sound
There was no sound
Sok csúnya zenésszel kapcsolatban írtuk már le, mégis talán most állja meg a helyét legjobban az 'ilyen külsővel vagy híres leszel, vagy senki' alapigazság. Cox valószínűleg nem sok csajt szedett fel a suliban (vagy srácot, egyébként biszexuális, de ehhez már aztán tényleg senkinek semmi köze), úgyhogy gyorsan csinált is egy zenekart, de nem ám a könnyebbik utat választotta, Jack Johnson-féle tábortűz mellett csajozós nótákkal, hanem a legelvadultabb, experimentális -- saját meghatározás szerint 'ambient-punk' -- stílusban kezdett alkotni a bandával, amelynek az első basszusgitárosa meghalt egy gördeszka-balesetben(!!!), szóval a dolgok cseppet sem alakultak rózsásan. (Ráadásul a hawaii/szörfös/jóképű/dögunalmas Johnson-val ellentétben őket a mai napig nem hívják a Radiohead mellett headliner-nek semmilyen jelentős fesztivál nagyszínpadára...) Valószínűleg a Deerhunter mindig is a széles érdeklődésű, erős idegzetű zenbebuzik, illetve a fennhéjázó kultúrsznobok körében lesz (el)ismert, már ha a két csoport nem egy és ugyanaz.
Az Atlas Sound hangzása talán egy kicsivel befogadhatóbb, már amennyiben a torzításból/gerjedésből szőtt zajfüggönyök mögé rejtett popdalok bárhol is mainstreamnek számítanak; Cox ezzel sem fog bekerülni még az MTV éjszakai műsorába sem, arról pedig nem is álmodhat, hogy koncertek után majd szilikoncsöcsökről fog kokaint szippantani... bár a drogok és a szex igazán nem tennének jót egyébként is gyenge szívének. De tényleg: milyen lehet, ha az embernek CSAK a zene van? Rettenetes. Mozart egy mázlista disznó volt.
Linkek:
Deerhunter MySpace
Atlas Sound MySpace
SZAR:
01 Robert Smith
02 Lou Reed
03 Elliott Smith
04 Jarvis Cocker
05 Steven Tyler
06 Bradford Cox