Ezúttal azon morfondírozunk, mi lett volna, ha ez a kedves kis hölgy -- jelen írásunk főszereplője -- kicsivel kevesebbet pepecsel második lemezének elkészítésével. Igaz, minden relatív. De mennyit is pepecselt valójában? Kiderül.2008. 07. 08.
Ezúttal azon morfondírozunk, mi lett volna, ha ez a kedves kis hölgy -- jelen írásunk főszereplője -- kicsivel kevesebbet pepecsel második lemezének elkészítésével. Igaz, minden relatív. De mennyit is pepecselt valójában? Kiderül.
Vashti Bunyan sosem volt olyan híres és elismert, mint őse, a néhai John Bunyan; az öreg 1678-ban megjelent könyve, az azóta több, mint száz nyelvre lefordított The Pilgrim's Progress (magyarul A zarándok útja) az eltelt évek során jóval sikeresebb kulturális produktumnak bizonyult, mint a fura neve dacára abszolúte angol Vashti 1970-ben megjelent debütalbuma, a tündérien bájos Just Another Diamond Day. A dalokat egy hosszú-hosszú utazás során írta, melynek végcélja Skye szigete lett volna, ahol Donovan, a korszak angyalhangú trubadúrja éppen valamiféle hippikommuna létrehozását tervezte. Még szerencse, hogy Vashti és barátja -- példamutató Virággyermekekhez híven -- lovon vágtak neki, különben nagy valószínűséggel szegényebbek lennénk egy egészen különleges lemezzel -- és egy egészen különleges történettel.
Merthogy a Just Another Diamond Day kritikai recepciója rendkívül pozitív volt ugyan, ám a Vashti zenéjére éhes közönség és az elvakult rajongók csak nem akartak jönni. Nagyon nem. A leányzó ezen annyira felhúzta magát, hogy inkább hagyta a fenébe az egészet, beköltözött a lemezen közreműködő vonószenekar tulajdonában lévő tanyára, nem sokkal később pedig Írországba ment, ahol állatokat és gyerekeket tenyésztett nevelt. Harminc évig. Telt-múlt az idő, a hippikorszak rég véget ért, új stílusok tűntek fel, majd tűntek el pillanatok alatt, trendek cserélődtek, változtak a frizurák, változtak a ruhák, még a drogok is változtak. A Just Another Diamond Day pedig szépen csendben kultikussá vált, minden idők egyik legkeresettebb lemeze lett -- az eBay árverésén kétezer dollárért kel el az egyik eredeti példány, az ezredfordulón pedig végre megjelent az újrakiadás is. 
Vashti erről semmit nem tudott; elmondása szerint a gazdálkodással és gyermekneveléssel töltött évek alatt egyszer sem fogott gitárt a kezébe, egyszer sem kívánkozott vissza a régi életébe. Vashti azt sem tudta, hogy mindenféle furcsa nevű emberek kezdik egyre többet emlegetni a nevét, a Freak Folk nagymamájaként aposztrofálva szegényt. Valószínűleg a Freak Folk létezéséről sem tudott; egyrészt mert ez is csak egy újabb fantáziátlan újságírói skatulya volt, másrészt mert az ő idejében egyszerű, szép folkzenének számított, amit csinált, csak időközben annyira elsilányult a világ, hogy a JADD újrakiadásának idején már bőven undergroundnak nevezték. Devendra Banhart, Joanna Newsom vagy az Animal Collective akkoriban kezdett nagyon kúl és nagyon más lenni. Banhart és az Állatközösség meg is kérték, ugyan szerepeljen már éppen aktuális lemezükön. És ő szerepelt. Több, mint harminc év után, kissé tán meglepődve, de mindenképpen örömmel vállalta a felkéréseket. Olyannyira örömmel, hogy a FatCat Records -- akik akkoriban például az AC ügyeit is intézték -- szerződést kínáltak neki egy második lemez elkészítésére, harmincöt évvel az első kiadvány megjelenése után. Így készült a szépséges Lookaftering, melyen természetesen közreműködött szinte az összes, Vashti nevét áhítattal rebegő, fiatal folk-ikon. Everybody loves a happy ending.
És ennyi. Most állítólag gőzerővel dolgozik egy újabb albumon, de ez nem is annyira fontos. A történet maga viszont nagyon szép. Ráadásul igaz. No, ennyit az érzelgősségről, megígérem, hogy legközelebb valami nagyon mocskos, aljadék témát boncolgatunk majd.
Linkek:
Vashti Bunyan MySpace
Vashti Bunyan a FatCat Records honlapján
Szex, drogok, Wikipédia:
Part 1: Don't You (Forget About Me)
Part 2: Vashti Bunyan
Animal Collective Just Another Diamond Day Lookaftering Vashti Bunyan
131976