2009. 04. 04.
Tavasz van, fáradtak vagyunk, és most a Cluster One összes szerzője nevében beszélek, és a szokásunkkal ellentétben nem ígérek semmit áprilisra. Tavasz van, madarak, fű, kék ég; világbéke, fű, akusztikus gitár; mi másról szólhatna az április a tavasz és az azzal járó fáradtság mellett, mint a hippikről?
Én már tényleg nem mondok semmit. Nyilván mindenkinek elege van belőle, hogy hónap elején hangzatos címekkel és ígéretekkel behülyítjük az olvasókat, hogy majd ez lesz, meg az lesz, tizenharmadik havi Cluster One és így tovább -- szinte már mint egy választási kampány, és még csak azt sem mondhatom, mi különbözünk, mert sosem vettük komolyan az ígéreteinket. Pont azért szar nekünk, mert mindig is komolyan szándékoztunk venni, aztán ismét ráfutottunk mindig arra, hogy egy csomó más meló mellett obszcén portált írni szopás. Ha azt akarjátok, hogy ez változzon, adjatok pénzt, azzal sokkal hatékonyabban tudok szerzőket motiválni, mint most a befutással való hitegetéssel. Áprilisban tehát ugyanolyan lusta, motiválatlan, bunkó és idealista zenészekről lesz szó, mint mi magunk is a saját műfajunkban: a hippikről. Április a flóver póver hónapja.
Éppen ezért remek alkalom lenne ez a hónap bemutatni új ötletünket, a vendégfőszerkesztőt, hisz ki más prezentálhatna hitelesebben hippikről szóló hónapot és abban cikkeket, mint Eric Cartman; sajnos, Eric elfoglaltságai (a Sajtos Pufi reklámkampánya, ilyesmik) nem tették lehetővé, amit kértünk tőle, nevezetesen, hogy alaposan olvasson el és jegyzeteljen meg a hónapban minden cikket. És túl sok pénzt is kért volna érte. Ezért e leleményünk bevezetését későbbre halasztottuk, 2009 egy egyelőre közelebbről meg nem határozott hónapja majd a művészet hónapja lesz, vendégszerkesztőnek pedig (természetesen) BWG-t kérjük majd fel, hisz meggyőződésünk szerint hogy a hippikről senki sem tud többet Eric Cartmannél, úgy a művészetről sem tud senki többet BWG-nél. De ez mellékszál, megint az látszik belőle, hogy milyen lusta és felhős gondolkodású vagyok, pedig nem is füvezek, se nem LSD-zek, a világbékével pedig még elméletben sem foglalkozom.
Mégis sok minden másra nagyon alkalmas hónap lesz ez. Április van, baszki, tavasz, azokban a korosztályokban, ahol a világbéke, a szociális utópiák, és a könnyűdrogok még komoly beszédtémák, ebben a hónapban elszabadul a pokol, hiszen talán most először lehet mindezeket (a nyári fesztiválokra való felkészülés gyanánt) parkokban füvön megbeszélni, lehet öltözködésünkkel kulturális sokszínűséget, illetve békés elfogadást szimbolizálni, és a nyomasztó téli zenék után elővenni a kellemes-virágos-színes tavasziakat. Én pl. komolyan korai Jethro Tullt fogok hallgatni gyúrás közben, az Aqualungot meg a Heavy Horses-t mindig is imádtam, viszont az utóbbi 6-7 évben biztos nem hallgattam egyiket sem. De (és ez ígéret, igen) tovább lép a Roger Waters életművét kritikusan bemutató sorozatunk is, a Pros and Cons of Hitch-hiking c. első szólólemezzel, amely esszenciális hippi, olyannyira, hogy Eric Clapton gitározik rajta, és ez fontos is. Azazello máris megmutatta, hogy igenis készülnek ma is igazi, hamisítatlan büdös hippi-lemezek. Figyeljünk fel ezekre. Devendra Banhart pl. jó. Vannak régi hippi-hülyeségek, amik szintén. A többi meg nem, arról azért lehet írni.
És persze jó hippihez méltón minden egyes nap jólelkű virtuális hátbaveregetéssel fordulunk majd olvasóinkhoz: take it EASY, maaaaaan, és átnyújtjuk a virtuális füves cigit, szíjá bele, abba van a világbéke.
Hónapjaink:
2008
10 október -- tudatos zenehallgatás
11 november -- halál
12 december -- szeretet
2009
01 január -- karbantartás
02 február -- lófasz
03 március -- trójai fanyúl
04 április -- flóver póver
05 május -- otthon zenélés
06 június -- nemtudás
131979