Na most jött el az a pont, hogy ha nem küldtök zenéket, akkor büntetésből én veszek fel nektek minden este egy újat gitárral és egy szar diktafonnal. És hogy megmutassam, milyen lesz ez, rögtön egy Lou Reed-szám tőlem, nektek, lehet hallgatni.2009. 05. 18.
Na most jött el az a pont, hogy ha nem küldtök zenéket, akkor büntetésből én veszek fel nektek minden este egy újat gitárral és egy szar diktafonnal. És hogy megmutassam, milyen lesz ez, rögtön egy Lou Reed-szám tőlem, nektek, lehet hallgatni.
Lou Reed nézett ki így a 70-es évek elején, nem én most, bár az átlátszó, hálós póló Tracy Pew miatt nekem is vonzó valamiért (tegyük hozzá, rólam nem létezik kép ilyenben). A dizájnját nem annyira, a zenéjét eléggé könnyű feldolgozni, és talán legigazabb ez a Transformerre, a világ legkúlabb lemezére, amin egyetlen szám sem több három-négy akkordnál, a hangszerelés teátralitásán percenként lehet röhögni, és mégis, mégis... ha van lemez, amit gimis korom óta abszolút folyamatosan hallgatok, ez biztos köztük van. Megvan rajta a késői Velvetben kialakult kedves kis hülyeségek ('Andy's Chest', az egyik legjobb), a kimondottan Andy felkérésére írt hülyeségek ('Vicious' -- Reed beszámolója szerint Andy azt mondta neki egyszer, miért nem írsz egy számot arról, hogy 'Vicious'? mégis hogy 'vicious', Andy? kérdezte Lou. Hát úgy, hogy mondjuk pofán váglak egy virággal, felelte Andy. "Vicious, you hit me with a flower, you do it every hour", írta ebből a művész), meg a David Bowie zenészeivel hangszerelt dolgok ('Make Up' és a 'Satellite of Love'). Egyszerűen imádnivaló az egész, pláne, hogy a Bowie-Ronson páros produceri-hangszerelői munkáját jellegzetesen szimpla rakenrollok és jellemzően racitált-kúl ének ellensúlyozzák. A különböző életrajzi források nem egyeznek arról, Lou Reed tudott-e épp járni vagy beszélni, mikor felvették, vagy csak be kellett állítani a mikrofon elé néhány feles és/vagy csík után (Bowie egyik legrészletesebb életrajza szerint utóbbi, Reed rövidesen magyarul is megjelenő egyik életrajza szerint előbbi). Igazából persze kurvára mindegy, annyi azóta is ikonikus szám van itt, hogy ehhez képest még az anekdoták vicces részletei is elhalványulnak.
Lou Reed nekem Velvet Undergroundban és azon kívül is, glamen innen és punkon túl nagyon nagy figura volt mindig is, a 'Satellite of Love'-ot meg mindig úgy definiáltam, hogy az a dal, aminek a szövege még a legaljább Republic-szöveget is meg tudja szégyeníteni értelmetlenségben -- és mégis jó. Hogy jön oda az az "I've been told that you've been bold with Harry, Mark and John"-betét? Még csak 'you'-ról sem volt szó eddig egyáltalán (mint mondjuk a 'Perfect Day'-ben). Van egy kapásból meglepőnek szánt kép, 'a szerelem műholdja', hát mi a faszom ez? kiderül ez a számból? abszolút nem. A végére egy gospelkórus által is énekelhető vokálsokszorozásba is torkollhat, akkor sem. Még csak annyit sem enged, mint az első szólólemezen a 'Love Makes You Feel', abban legalább ki van mondva, hogy "love makes you feel ten foot tall" -- itt meg az van, hogy a szerelem kilő az űrbe, egész a Marsig, és ha ilyen ütemben lesznek szerelmesek az emberek a Földön, rövidesen a Mars is tele lesz parkolókkal, annyian jutnak oda. Ez valami olyasmi, amivel személyesen könnyen tudok azonosulni; továbbá a felhasznált négy akkorddal is, meg Lou Reed abszolút technikátlan, szerintem bőven egy oktávon belül maradó énekével is; ezért játszom legalább tíz éve a 'Satellite of Love'-ot magamban, mindenféle többszemélyes közönség nélkül. Most pedig meghallgathatjátok ti is ezt, és ha nem akartok még sok ilyet hallgatni, akkor gyorsan küldjetek még feldolgozásokat, hogy azokat tehessem ki saját magam helyett. Nem mintha távol állna tőlem a pofáltan önpromótálás, de azért mégiscsak.
Lamorak -- 'Satellite of Love' (Lou Reed)
lamorak Lou Reed otthon zenélés
131976