2009. 05. 27.
Gorcsev is már harmadszor van itt, engem meg már ne is számoljunk, de mit csináljunk, ha jó zenéket csinálunk együtt (figyelitek, így kell önbizalmat csinálni). Mivel láthatólag tetszett nektek a 'Diamonds and Gold', amit még hónap elején csináltunk, most itt egy másik Tom Waits. Nem is akármilyen.
Bármilyen nehéz is rendesen hozzányúlni Tom Waits-hez (Scarlett Johanssonnak, pontosabban David Siteknek nem is sikerült), azért a Braindogs már megmutatta (mi meg meg is írtuk, először és másodszor is), hogy lehet azért Tom Waits-számokat játszani úgy, hogy az ne legyen se túl imitálgatni próbáló, se röhejes. Lehet persze amellett érvelni, hogy a Gorcsev által feldolgozott és általam felénekelt 'Diamonds and Gold' sem világklasszis, de egyrészt nem is annak van szánva, másrészt meg vagyok róla győződve, hogy az Anywhere I Lay My Head egyes dalainál, amiket Sitek elbaszott mindenféle trendiskedéssel, no, hogy azoknál ez bizony jobb, mit szépítsük (sorry, David). A 'Diamonds and Gold'-dal egy időben viszkiztünk és söröztünk is Gorcsevnél, előtte pedig egyeztettük a kedvenc Tom Waits-számainkat, nekem pedig ebben természetesen merült fel a csodálatos Alice c. lemezről a gyomorból gurgulázó, sötét, gyilkos 'Reeperbahn' (amit annak idején Amszterdamban együtt lallalájoztam a Carré közönségével, Tom meg károgva vezényelte a legdurvább lallalájokat a pianínó mögül). Ez az a szám, amin el szoktam magyarázni, hogy van az, hogy a kimondottan direkt csúnya ének is hogy lesz irtózatosan szép, ha van egy formája (és erről már írtam a tavaly nyári prágai koncert kapcsán): a 'Reeperbahn' végén a mély, torz, embertelenül hörgő, szövegtelen lallaláj valami olyasmit jelenít meg nekem epifanikusan, amit sehogy máshogy nem lehet, és az egész dal tompított, visszafogott zongorás-pengetős-fúvós alapja egyszerre idézi a 'Dirt in the Ground'-ot meg a 'You Can Never Hold Back Spring'-et is. És akkor még olyanok vannak a szövegben, hogy "Behind every window, behind every door / the apple is gone but there's always the core", ragyogó példája a waits-i közmondásosan groteszk költői világnak. Hát ilyen a 'Reeperbahn'.
Természetes, hogy ezt feldolgozva az ember meg sem próbálja "utánozni". Gorcsev hangszerelése ennél jobban nem is mondhatná ki, hogy nem próbáljuk utánozni: az effektes gitáralap igazából csak a ritmust hozza, meg hátteret ad a belejátszott, kapirgáló szólóknak; az ének pedig nem az E Sávokban néha hallott Tom Waits-imitátor, hanem tiszta és a lehetőségekhez mérten variál. És még Sophie is énekel vokálokat a háttérben, csikidam, hát ilyen, mikor bloggerek feldolgoznak Tom Waits-et. Büszkék vagyunk rá, ti meg hallgassátok.
Gorcsev (feat. Lamorak, Sophie) -- 'Reeperbahn' (Tom Waits)
gorcsev lamorak otthon zenélés Tom Waits
131976