Február a lófasz hónapja

2009. 02. 02.

Lamorak

"Mikor először meghallgattam, azt hittem, király lesz, de aztán lófasz" – nyilván valamennyien hallottunk már ilyen és hasonló kijelentéseket zenékről, koncertekről, számokról, irányzatokról, mert úgy általában a világon minden lehet á lófasz. Februárban a Cluster One felfedi, hol van a lófasz a zenében.  

Annak ellenére, hogy a magyar nyelvet kiemelkedően obszcén-kreatívnak szokták tartani, obszcenitásait eléggé sok dzsókerszóval éri el. A szar szó pl. majdnem mindent pótolhat egy mindennapi kijelentésben, a baszni ige különböző alakjaival a világ minden cselekvése és állapota kifejezhető, de ez még mindig semmi: a lófasz szó egész állításokat, sőt, bonyolult véleményeket, érveléseket foglalhat magába. "A heideggeri jelenvalólét ontológiája a keresés, az interpretáció aktusaira építi fel metodológiáját, bár tökéletesen tisztában van vele, hogy lófasz" – bármily meglepő, a lófasznak ebben a mondatban több értelme van, mint a mondat többi részének. "Kant nem foglalkozik azzal, hogyan hat episztemológiai rendszerére a magánvaló létének empirikus bizonyíthatatlansága; egyébként meg lófasz, a kanti rendszer sosem törődött túlságosan az empíriával." "Miért, neked nem meggyőző Derrida érvelése a fehér mitológiáról?" "Á, lófasz." És így tovább, ezeket most csak azért, hogy illusztráljam, egy-két lófasszal még filozófiailag is érvényes állításokat lehet tenni.

Hát még milyen érvényes lehet, ha a zenéről beszélünk, és valljuk be, többen és többet használjuk a lófaszt zenére, popkultúrára, mindennapi életünkre, mint filozófiára. Ezért is gondoltuk úgy, februárban az újjászületett Cluster One azt kutatja majd, mi is a lófasz a zenében, hogyan is írhatjuk le sokkal bonyolultabban és kifejtettebben mindazt, amit oly frappánsan el lehet mondani ezzel az egy, sommás ítélettel. Feltett célunk megmutatni, hogy egyáltalán nem csak érvek félresöprésére, negatívumok összefoglalására, tehát leginkább destruktív célokra alkalmas ez a valódi hungarikum obszcenitás: nagyon is pozitív, konstruktív, jelentőségteljes módon is felbukkanhat. Februárban tehát azt kérjük kedves olvasóinktól, figyeljenek a lófaszra, és ha meghallanak valami olyan zenét, amiről szólva különösen kifejezően, jelentőségteljesen tudják használni, vagy hallják másoktól használni, azt írják meg nekünk ide. Nagy illúzióink nincsenek, hiszen eddig akármit is kértünk, maximum ketten írtak nekünk (akik közül egyet sem ismertünk személyesen, de tényleg! Éppen ezért megragadjuk az alkalmat most, és nekik megköszönjük, nem azért nem csináltunk semmit a leveleikkel, mert nem akartunk, hanem mert lófasz), de azért rendületlenül szeretnénk hülyeségekkel ostromolni olvasóinkat, és bemutatni-bebizonyítani nekik, hogy egyrészt a zenéről szükséges lehetőleg közelebbről is meghatározható, nagyjából pontos szavakkal-kifejezésekkel beszélni (februárban tényleg útjára indul a Gyakran Használt Hülyeségek sorozat), másrészt viszont, hogy nem sikkasztható el a poétikusabb, tömörebb, obszcénebb megközelítés sem. Ha folyton csak mindenféle tudományos igényű lófaszokkal megyünk a zene közelébe, akkor egy idő után senkivel sem fogunk tudni róla beszélni, mert minden ismerősünk és barátunk elfordul tőlünk.

Felmerül bennünk februárban ismét a kritika (konkrétan saját kritikai gyakorlatunk és munkánk) irányának, jelenségének, sajátosságainak kérdésköre is. A vadiúj Cluster One Blogban több szerzőnk is elmélkedik majd azon, akkor miért jó ez, kell-e ez és hogyan kell, vagy lófasz (és máris látható, mennyire mélységesen releváns itt is). Egyes lemezek, koncertek, újdonságok kapcsán pedig azt mondjuk el, pontosan hová is teszi a lófaszt ez vagy az a művész.

Mint látható tehát, a lófasz hónapjában kicsit máshogy beszélünk és gondolkodunk a zenéről. Kicsit olyan ez, mint a tudatos zenehallgatás: egyik célja ennek is épp a zene másképp megragadása (na, lófasz, visszajutottunk Heideggerhez), annak minél pontosabb felfedése, akkor mit is rak a mi seggünkbe nap mint nap mindennapi betevő zenénk, mivel is csap tarkón egy-egy különösen ilyen vagy olyan koncert. Á, lófasz, még elmondani sem lehet jól. A lófasz a beszéd titokzatos, misztikus középpontja, melyen keresztül úgy nézhetünk a zenére, mint még soha. Becsüljük meg.

Mert különben lófasz.

Hónapjaink:
2008
10 október – tudatos zenehallgatás
11 november – halál
12 december – szeretet
2009
01 január – karbantartás
02 február – lófasz
03 március -- trójai fanyúl
04 április -- flóver póver
05 május -- otthon zenélés
06 június -- nemtudás

lófasz zene

131977