Gitár, mikrofon, szándék

Május vége felé egyszer már megírtuk a tutit, miszerint a magyarországi mjúzikbloggerkedés történetében egyedülálló kezdeményezésünk* első köre minimum felemás eredménnyel -- és idő előtt -- zárult. Mivel szinte mindannyian balfasz bölcsészek vagyunk, a számok nem különösebben érdekelnek minket, ám tagadhatatlanul beszédes adat, hogy a felhívásunkra jutó mintegy n oldalmegtekintés ellenére (ahol n kb. két nagyságrenddel nagyobb, mint a másfél év alatt legolvasottabb cikkünk) mindössze 21 feldolgozás érkezett be, melyekből minimum tizenhármat Cluster-közeli személyek tehát mi követtek el. Oké, nyilvánvaló, hogy az egész Otthon Zenélés Hónapja elsősorban a pofátlan önreklámozást szolgálta -- és ezt a célt maradéktalanul meg is valósította -- de azért elgondolkodtató, minek is köszönhető ez a depis napokon 'szomorú passzivitásnak' nevezhető jelenség. Április elejétől kint volt a felhívás; április elejétől kezdve azonban épp csak alig csordogáltak be általunk nem ismert zenekaroktól a felvételek. Volt, amit nem tudtunk felhasználni (mert mondjuk élő felvétel volt, és a hangminőség tényleg annyit rontott rajta, hogy feldolgozásként élvezhetetlenné vált; vagy igazából remix volt, nem feldolgozás -- ennek a kettőnek a különbségéről írtak már nyilván nálunk okosabbak is, majd egyszer talán mi is), de a nagy részét igen, ezt pedig meg is kaptátok naponta, rövid gondolatmenetekkel. Összességében azonban még mindig úgy látszik nekünk, lehetetlen, hogy Magyarországon alig néhánnyal legyen több amatőrzenekar, mint akik a Cluster One vonzás- és érdekkörébe tartoznak.

 

Önkritikusan feltételezhetnénk azt is, hogy a felhívásunk nem jutott el azokhoz, akik rendszeresen készítenek otthon felvételeket, de őszintén szólva ez nyilván baromság: egy kvázi amatőr zenei portál ennél jobb promóciót ha akarna, sem tudna összehozni (egyesek most biztosan úgy gondolkodnak, a-ha, hát mégsem vagytok ti olyan amatőrök -- pedig csak annyi, hogy tudunk sajtóközleményt írni, e-mail-címeket felkutatni és írni nekik leveleket. És persze jó fejek vagyunk, szeretnek minket a portálok-bloggerek-egyedi látogatók.). Egyedül nem is ment volna -- ezúton köszönjük minden bloggerkollégának, fél- és teljesen profi zenei portálnak a segítséget. A másik lehetséges magyarázat maga a Nagy Magyar Rögvalóság, a pénzhiányból fakadó szűkös technikai feltételek, de erre meg saját tapasztalataink alapján annyit mondanánk, hogy manapság már egy teljesen alap gép és egy mikrofon segítségével is tökéletesen vállalható szobazenét lehet rögzíteni, tessék csak meglátogatni akármelyik random magyar dalszerző-énekes MySpace-oldalát. Tessék csak meghallgatni Lam egy gitáros felvételeit: egy diktafon meg egy hangszerkesztő szoftver. Szarul szól, de lehet hallani. Utolsó érvként esetleg felhozhatjuk, hogy talán több dal érkezett volna be, ha nem ragaszkodunk ennyire konok módon a feldolgozásokhoz, -- nos, emiatt valóban panaszkodtak páran, de általában olyanok, akik utána mégiscsak vették a fáradtságot, és küldtek nekünk anyagot. Minden bizonnyal akadt volna néhány saját szerzemény, de ezeket nem most tesszük közzé. Nem-nem, a hiba a Cluster One történetében először tényleg nem a mi készülékünkben van.

Különbejáratú, teljes mértékben szubjektív konklúziónk az, hogy otthoni felvételkészítés terén (is) bőven le vagyunk még maradva, egész egyszerűen ennek sincs még itthon kultúrája. Idővel majd lesz, lám, most is voltak azért néhányan, akik küldtek nekünk feldolgozásokat, legtöbbször nem is rosszakat, sőt, néha egészen meglepően jókat; őket köszönet és hála illeti, remélem, az őszre tervezett, immár saját dalokra koncentráló projektünk kapcsán hallunk még róluk. Azt nem hinnénk, hogy a többiek féltek volna kiállni a nyilvánosság elé, inkább arról van szó, hogy amíg máshol (konkrétan Nyugat-Európában és a tengerentúlon) tök megszokott dolog komplett lemezeket barkácsolni egy hálószobában, addig ez nekünk rohadtul nem természetes. Jó, jó, lehet mondani, hogy ez nem Amerika, de ha valamiben simán felvehetnénk velük a versenyt, akkor ez az. Tessék még több külföldi blogot olvasni, még több befutott szobazenészt hallgatni és elhinni, hogy megy ez nekünk, ha akarjuk -- és miért ne akarnánk? Hát nem volt szánalmasan béna az a 'Power of Goodbyes', ahogy el volt játszva, ahogy szólt, minden? És mégis, valamiért megszólalt, valahogy mégis elvitte a téma. Egyáltalán nem moralizálni és külföldre mutogatni akarunk ezzel, hanem valami olyan lelkületet felpanaszolni, aminek eredményeképp az emberek erre nem ragadtak azonnal hangszert és nem akarták magukat akár megvesztegetés árán is kint látni a Cluster One-on. Lehet mondani, hogy egy MySpace-oldalra sokkal egyszerűbben felrakhatod a saját zenédet, és az a te saját oldalad; de azt a kutya nem találja meg magától, mi meg még azt is kilinkeljük neked. Lehet mondani, hogy ugyan már, ne bohóckodjunk egy akusztikus gitárral; épp most került a kezünkbe viszont a Transformer 25 éves évfordulós kiadása, rajta pedig a 'Perfect Day' akusztikus demója, hát komolyan, az pont olyan volt, mint nagyjából bármelyik akusztikus feldolgozás, amit májusban kitettünk. Lehet azt is mondani, hogy ugyan már, mit számít az a 150 látogató, aki meghallgatja, átkattint a MySpace-re, stb; de ennek a hozzáállásnak az egyik véglete az, amikor fintorgunk, hogy ó-ó, csak 300-400 e-t lehet a PANKKK-programokon igényelni első lemezhez (ami meg pont 300-400 e-rel több, mint a nagy lófasz, amihez a PANKKK hiányában juthatnának a zenekarok, és tekintve, hogy épp az otthon zenélés apparátusának fejlődése miatt sok mindent kb. otthon is fel lehet venni, tehát a stúdióköltségek még akár csökkenhetnek is, még jobb), és nem örülünk és adunk be pályázatokat, mint a hülye, ha van egy lemeznyi anyagunk és két szám hallgatható demónk.

Nem akarunk lebaszni senkit passzivitásért vagy az érdeklődés hiányáért. Mi úgy érezzük, megtettük a magunkét, tökre élveztük a szervezést és promótálást, jó arcokkal ismerkedtünk meg, kaptunk koncert- és viszki-meghívásokat, és kurva sokat tanultunk belőle sok mindenről. A látogatási statisztikáink szerint azért mégiscsak a Cluster One fennállásának második leglátogatottabb hónapja volt a május (és elég szoros versenyben lett második a Lófasz hónapja mögött), és reméljük, a májusban idetévedt látogatók egy része marad is itt, és továbbra is figyelemmel követi, amit csinálunk. A májusi zenék közben továbbra is elérhetőek a listából és az egyes cikkektől is: azért is érdemes figyelni, mert a Cluster One történetében először még interaktívkodni is lehet rövidesen: néhány napon belül elindul a szavazás, hogy melyik feldolgozás tetszett a legjobban májusban (tehát kénytelenek lesztek újra meghallgatni mindet, hogy dönteni tudjatok). A szavazáson legjobban teljesítő mondjuk 10-12 számmal pedig majd csinálunk valamit egyben -- még nem biztos, mit, de valamit biztosan. Hallgassatok zenét, és az isten szerelmére, játsszatok zenét otthon, akármilyen szarul is.

 

*az állítás valóságtartalmát megkérdőjelező olvasók és kollégák felháborodott leveleit a clusterone@clusterone.hu címre várjuk.