2009. 06. 04.
Most, hogy vége az otthon zenélés hónapjának, rájöttünk, hogy újra el kell kezdeni rendes cikkeket írni. Kijöttünk a gyakorlatból és ellustultunk, de azért próbálkozunk; hogy ennek valami hivatalos formát is adjunk, júniust a nemtudás hónapjának nyilvánítjuk.
Nem tudunk zenélni, nem tudunk zenét hallgatni, nem tudunk írni, nem tudunk népszerűek lenni. Bármilyen meglepő, nem a magyar valóságról van szó, még csak nem is a magyar zenéről általában (bár néhány lemezről, amit hallgattam még télen, azért érik egy nagyon jól ideillő cikk), hanem rólunk (na jó, rólam biztos). Az utóbbi időben mintha valamennyi szerzőnk úgy érezné, megragadtunk februárban, és lófasz. Ezzel persze bizonyítottuk, milyen mélységesen releváns a lófasz a zenéhez és általában az élethez (és gratulálunk minden olyannak, aki a 'lófasz' keresőkifejezéssel talált ide, el nem tudom képzelni, mit kerestek igazából), és aligha kételkedhet benne bárki, hogy a nemtudás hasonlóan jól kapcsolódik. A kételkedés különben hasznos dolog, módszertanilag akár a karteziánus szubjektumhoz is eljuthatunk a segítségével (bár az érvet valójában nem Descartes, hanem Szt. Ágoston fogalmazta meg először a Vallomásokban), de a nemtudásnak még ennél is mélyebbre mennek vissza a filozófiai gyökerei, ezért tehát mi sem engedhetjük meg magunknak, hogy a figyelem fölötte elsiklásával más nem-ek (zenélés, zenehallgatás, írás) lavináját indítsuk meg. Júniusban kezdődik a fesztiválszezon (néhány kisebb dolog már le is ment): az ember egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy ne tudja, mi is lesz ezen a nyáron. Azt sem engedheti meg magának, hogy ne hallgasson zenét, és ne gondolkodjon róla. A nemtudás fellegének fellebentése érdekében mi pont ezt fogjuk tenni -- hallgatunk, gondolkodunk, írunk, ajánlunk, bemutatunk, hogy senki se mondhassa: de hát, ó Cluster One, mi végre menjek ide vagy oda, mi végre hallgassam meg megint Leonard Cohen I'm Your Man c. lemezét, mi végre az egész?
Végre összeszedjük tehát magunkat rendesen, már csak azért is, mert jún. 2-ával ismét elindult a Goldenblog-marhaság, ahol (talán emlékeztek) tavaly a Szórakozás kategóriában kerültünk fel a beválogatott blogok közé (eredetileg a Kultúrában indultunk, és mi sem mutatja jobban, hogy nincs közünk a kultúrához, mint az, hogy onnan áttettek minket). Nem tudjuk, mennyire vegyük ezt komolyan, az mindenesetre biztos, hogy egyetlen pillanatig sem gondoljuk, hogy ezt mi meg fogjuk nyerni: mintegy pank szellemben megyünk tehát oda a sok-sok nagyon komolyan induló blog közé, hogy lássátok csak, ki az a blog, aki igazán szórakozik veletek. Annál már tájékozottabbak vagyunk, hogy azt mondjuk, szavazzatok (a Szórakozás nem szavazós kategória, ottan egy szakmai zsűri dönt, de nem ez a lényeg).
Azért is fontos továbbá a nemtudás hangsúlyozása, mert megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a világ legjobb zenéi majdnem mind úgy születnek, hogy a művész nem tud zenélni. Ezt nem csak az általunk készített feldolgozások mutatják, hanem tudományos tény: azok a zenekarok, akik tudnak, hangsúlyosan tudnak zenélni, a tapasztalataim szerint mindig meg is ragadnak ebben. Ők nem 'zenélnek', hanem 'tudnak zenélni', és így tovább egyenesen a jazzig, ahol már annyira tudnak, hogy mindenki mást csak idegesítenek vele (igen, én is azért nem szeretem a jazzt, mert igazából irigy vagyok). A világ legjobb énekesei nem tudnak énekelni (abban az értelemben, ahogy mondjuk Antony Hegarty vagy Luciano Pavarotti tud), a világ legjobb gitárosai nem tudnak gitározni (abban az értelemben, amiben mondjuk Steve Vai vagy bármelyik másik virgázós hülyegyerek tud), és így tovább. Fontos tehát felismerni, hogy a nemtudás elengedhetetlenül benne van szinte minden igazán jó zenében, sőt, egyeseket egyenesen a nemtudás konstituál (hogy ismét filozofikusabbra vegyük). A Beatles-ben lehet, hogy tudtak zenélni a gombafejű hippik; a Velvet Undergroundban legalább John Cale tudott, ő meg direkt nem csinálta; a Sex Pistols komplett nem tudott, olyannyira, hogy Sid Vicious helyett a színpad mögött más játszott, hogy egyáltalán legyen basszus; a Dead Kennedys-ben kisorsolták egymás közt a hangszereket; a Birthday Party tagjai menet közben tanultak meg legalább valamennyire játszani, már amennyire kellett. Megannyi alapvető zene (a gusztustalanul túlértékelt Beatles-től most tekintsünk el egy pillanatra), ami alapvetően épül a nemtudásra, bizonyítva, hogy a zene előállítása nem tudás, hanem valami nagyon más kérdése. A miszticizmus nem kenyerünk, úgyhogy legfeljebb BWG mondhatja meg, akkor minek a kérdése a művészet; de az kurva élet, hogy nem a tudásé.
Mivel azonban máig sokan hiszik azt valamiért, hogy azé, a nemtudás a kritika kérdése is marad, mert ha a zenét a tudás hitelesíti, a kritikát meg az ennél még sokszorta ködösebben definiált 'hozzáértés'. A Cluster One mindig is büszkén vállalta és ideologizálta, hogy a popzenéhez nem ért senki (abban az értelemben, amiben mondjuk a részecskefizikához lehet érteni), tehát mindenki szabadon megmondhatja a magáét arról, miért jó vagy rossz ez vagy az a zene, ez vagy az a lemez, és így tovább mit tudom én, meddig. A két kritika (az akadémikus és a píáros) között állva szerzőink sosem 'zenészi' vagy 'szakírói' kompetenciájukra hivatkoztak, hanem az egyszerű hallgató talán tájékozott, ámde rendszeres 'tudást' felmutatni semmiképp sem tudó (és nem is akaró) álláspontjából írtak. Ez pedig fokozottan így lesz júniusban. Meg fogjuk mutatni nektek, mennyi mindent nem tudunk a zenéről, mennyi mindent lehetne megtanulni, de nem fogjuk, mert minek. Jobban értem én a Led Zeppelint, ha tudom gitáron a 'Stairway to Heaven'-t? Jobban fog tetszeni bármilyen zene, ha tisztában vagyok bonyolult, ezoterikus összhangzattani titkokkal? Kurvára nem. Hát így. Lehet, hogy az erény tudás (bár még ez sem biztos, mert akkor, ugye, tanítható lenne), de a jó zene semmiképp sem tudás. A tudásalapú társadalomban a művészet és benne a popzene az a mentsvár, ahol mindenki kedvére élvezheti, mennyi mindent nem tud, és ez milyen jó.
Hónapjaink:
2008
10 október -- tudatos zenehallgatás
11 november -- halál
12 december -- szeretet
2009
01 január -- karbantartás
02 február -- lófasz
03 március -- trójai fanyúl
04 április -- flóver póver
05 május -- otthon zenélés
06 június -- nemtudás
131979