2009. 05. 07.
Még se elektronika, se filmzene nem volt, ezért ma mind a kettőt pótoljuk: a Nebula Project Midnight Express-feldolgozása ismét a 80-as évek szintizenéihez repít vissza, viszont kicsit korszerűsíti is.
Giorgio Moroder zenéit mindannyian ismerjük, még akkor is, ha fogalmunk sincs róla: olyan filmekben hallottuk prosztó szintis-diszkós szarjait, mint az Amerikai gigoló, a Flashdance, vagy a Végtelen történet (Limahl, bazmeg, Limahl! na de a film nagyon jó volt). Annak ellenére, hogy sokan szívesen elfelejtenénk ezeket, ahogy a 80-as évek zenéit általában, egyes kultikus előadók, zenék és filmek ezt az istennek sem hajlandók hagyni nekünk. Ilyenek ezek a klasszikussá vált filmzenék, amiket azért fel lehet turbózni egy kicsit.
A Nebula Projectről nem tudunk sokat, mindenesetre az már közhelyszámba megy, hogy az elérhető árú hangkártyák és az internetről lehúzható bármilyen zeneszerkesztő-szoftverek forradalmasították az otthonzenélést, hiszen szigorúan véve szinte csak élő dobok tisztességes felvételéhez kell az ember lakásából kilépni, már ha nem akarjuk a szomszédokat örökre elidegeníteni magunktól. Szóval a Nebula Project szerintem hallhatóan ahhoz a hullámhoz tartozik, akik élő hangszerek és gépek kombinációjával szereznek zenét. Egyáltalán nem értek az elektronikus zenéhez, a 80-as évek szintipopját pedig egyenesen gyűlölöm, de ez a feldolgozás szerintem kellemes: van benne egy gitár, ami a külön részekben különböző dolgokat csinál, meg effektek, amiktől azt szokták mondani az elektronikus zenére, hogy változatosabb, mikor nem is: nos, itt igen, itt valóban változatosabb és érdekesebb lesz. Hallgassatok Nebula Projectet ma, és örüljetek, hogy vége a 80-as éveknek, és nem jön újra el.
Nebula Projekt -- 'Midnight Express / The Chase' (Giorgio Moroder)
Giorgio Moroder Nebula Project otthon zenélés
131976