2009. 05. 26.
Kicsit visszatért a hitem az emberiségben, a Pygmalion zenekar tegnap küldött valamit, ami több szempontból is ide kívánkozik, egyrészt, mert magyar zenék feldolgozásai alig voltak, másrészt, mert az Európa Kiadó az egyik legjobb magyar zenekar evör.
És erről nem nyitunk vitát. Az Európa Kiadó máig meg tudta őrizni ezt a státuszát mindenféle évenként búcsúkoncertez-újjáalakuló szarok között, még azzal együtt is, hogy szegény Jenőnek tavaly asszisztálnia kellett Müller Péter gonosz URH-koncertjeihez (vagy a gonosz Müller Péter URH-koncertjeihez -- a beszámolók szerint nagyon szomorúan is álldogált a színpadon), és hogy tavaly kiadott egy könyvet Greenpeace-aktivista karrierjéről (ugye annál mélyebbre nehéz süllyedni, hogy az ember Greenpeace-aktivista lesz, talán a kopogtatócédula-gyűjtés vagy a szervkereskedelem lehet még versenyben). Mindenesetre valahányszor csak van Európa Kiadó-koncert mostanában (mint pl. ősszel a Gödörben), én mindig elmegyek a haverokkal, akikkel annak idején először mentünk, viszonylag jól berúgunk, röhögünk Jenőn meg a Másik Jánoson, és üvöltözünk egy kicsit az igazi nagy Európa Kiadó-számokra. Mert azért van mire, magyar zenekar ennyire koherensen hallgatható és vállalható életművet ritkán csinál. Jenőék pedig nem szaroznak, minden egyes alkalommal konzisztensen feszesen, durván, megalázóan tolják el a számokat: mindig a régi számokat, sosem újakat, nem bohóckodnak azzal, hogy akkor majd ők megint, és most. Nem, az Európa Kiadó akkor volt, ezek akkori számok; de a legmegdöbbentőbb az, hogy ezek az akkori számok nagyon könnyen megszólalnak úgy, mintha most lennének, ezek most történnének, és annak én külön örülök, hogy ezek szerint lehet Lou Reed-es rakenrollt játszani úgy, hogy az mostnak hat, és húz, és üt, és megaláz, dulván. Több embert láttam már Európa Kiadó-koncerten dulván a padlóla kelülni.
Szóval ehhez a korpuszhoz nyúlt hozzá a Pygmalion együttes (tessék megnézni a MySpace-en); nyilván nem véletlenül választottam a 'korpusz' szót, meg Jenőről sem ezt a valamelyest perverz képet, ugyanis a 'Megalázó, durva szerelem' c. Európa Kiadó-számot dúrják le a fiúk gyönyörűen szarrá torzított gitárokkal meg szaxofon-színezgetéssel. Ez a szám nekem mindig a 'Mocskos idők' másik fele volt valahogy, elbaszott kapcsolatokról szóló számok különben is mindig a Velvet Undergroundhoz és Lou Reed S/M-fixációihoz vezetnek vissza. A Pygmalion ezzel a verzióval rendesen kihozza a megalázót a rakenrollból, mi meg hadd mutassunk rájuk: tessék bazmeg, így kell, van még néhány napotok, csináljatok ti is ilyet.
Pygmalion -- 'Megalázó, durva szerelem' (Európa Kiadó)
Európa Kiadó otthon zenélés Pygmalion
131976