Tovább büntetek, mert még mindig nem küldtök semmit, lassan tényleg nagyon lesújtó véleményünk lesz a magyar amatőrzenészek önbizalmáról. Hát nézzétek meg, még nekem is van. Ugyanitt elmondom, mi a helyzet Madonnával.2009. 05. 21.
Tovább büntetek, mert még mindig nem küldtök semmit, lassan tényleg nagyon lesújtó véleményünk lesz a magyar amatőrzenészek önbizalmáról. Hát nézzétek meg, még nekem is van. Ugyanitt elmondom, mi a helyzet Madonnával.
Részben ugyanaz a helyzet Madonnával, mint a Depeche Mode-dal és a U2-val: a 80-as években és a 90-es évek egy részében értékelhetetlen zenéket csináltak, aztán egyszer csak egy-két lemezre történt velük valami. A Depeche Mode-nál az Ultra volt a fordulópont, a U2-nál az Achtung Baby, Madonnánál pedig a Ray of Light. Ezt az ismét felejthetőbb Music követte, majd pedig máig a legjobb Madonna-lemez, az American Life. Én mindig mondtam, hogy Madonna nagyon jó, ha jó zenéket írnak neki: a Ray of Light-on többek közt Patrick Leonard és Rick Nowels (aki Mel C 'I Turn to You'-jáért is felelős) dolgoztak neki, az American Life nagy részét meg egy Mirwais Ahmadzai nevű svájci-afgán-francia-olasz producer írta, az egyik legszebb számot, az 'X-Static Process'-t meg Stuart Price. Persze nem arról van szó, hogy ezek fontos arcok, tehát amit írnak, az biztos jó; egyáltalán nem 'fontosak', legfeljebb az elektronikus zenei színtéren, és nem azért jó a zene, mert ők írták (kontrasztnak: utóbbi két producer írta a Confessions on the Dancefloor nagy részét is, és az kétségtelenül nem jó, a Hard Candy-re meg még Timbaland is benézett). Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy annak ellenére jó a zene. Mert az American Life legtöbb dala kétségkívül jó, a minimálra vett gitárok és bítek között végre rendesen kijön a tiszta éneklés, a szövegek meg kellően személyesek (vagy annak hatnak) ahhoz, hogy jól működjenek. Ahogy már elmondtam, hogy a két hallgatható U2-lemez az Achtung Baby és a Pop, úgy most elmondom definitíve: a két hallgatható Madonna-lemez a Ray of Light és az American Life.
Minden további nélkül ezért egy elsietett, nem elég kiérlelt, de azért szerintem érdekes feldolgozás az előbbi lemezről, mégpedig a 'Power of Goodbyes' c. dal, mégpedig azért, mert amúgy is rengeteg Em-C-G-D menetű témát szoktam játszani, ezért remekül lehet ezzel is hülyéskedni. A fennkölt, monumentális, kissé túlstilizált rétegeket lefejteni néhány disszonánsnak ható hang belefogásával, a refrén átritmusozásával, stb. Szemfülesek legalább két másik dal témáit is felfedezhetik, de még kevésbé szemfülesekre is vár egy meglepetés-betét. Ha nektek ez jó, akkor ne küldjetek továbbra sem zenéket. Én mindenesetre most elhúzok hétvégére, úgyhogy holnap még lesz zene, de a hétvége most szünetel. Ha sok ötletem lesz, vasárnap este talán jön még valami. De tényleg kapjátok össze magatokat, mielőtt az 'Unclefucker'-t dolgozom fel.
Lamorak -- 'The Power of Goodbyes' (Madonna)
lamorak Madonna otthon zenélés
131976