2009. 05. 15.
Bizony, de még milyen komolyan. Akárki is írta végső soron a Dr. Bubó zenéjét (asszem nemrégiben ez is előkerült, mint nagy lenyúlt zene), kétségtelen, hogy Magyarországon csak az extrém fiatal vagy az extrém öreg korosztály nem ismeri ezt a főcímdalt. Úgyhogy a feldolgozása is tökéletesen releváns.
Én gyerekkoromban meglehetősen sok rajzfilmet néztem, mármint ahhoz képest, hogy rajzfilmeket leginkább a hangyásan befogott jugó adókon lehetett látni, a magyarokon kevesebbet. A Dr. Bubó emlékezetem szerint az egyik kedvencem volt; aztán lettek más kedvenceim is, ahogy egyre több lett a rajzfilm (most is imádom őket, a Tom és Jerry a világ legmélyebb filozófiai kérdéseire is választ tud adni). Akkor aztán egyáltalán nem számított az embernek, magyar vagy nem magyar a rajzfilm, amit néz, akkor még (titokzatos módon) nem volt geciamerikázás-gecifogyasztóikultúrázás, mindenki ott szeretett volna a fogyasztói kultúra része lenni, ahol csak lehet, egymás fején átmászva is akár. Ezzel együtt kurva jó magyar rajz- és mesefilmek készültek a 70-es, 80-as években, amiket simán el kellett volna tudjanak adni máshová is, és gusztustalanul meggazdagodni belőle, ahogy egy normális világban ez történik.
Ezzel párhuzamosan történt a világ kulturális életében a punk, valószínűleg a legnagyobb dolog, ami valaha történt a kultúrtörténetben. Isten ments, hogy most itt elmenjünk a rendszerkritika vagy az anarcho-nihilizmus kérdéseinek tárgyalásába, a punk csak azért releváns itt, mert hogy míg eredetileg az maga is a fogyasztói kultúrába tökéletesen beidegződő részként jött létre (már a legeslegelején a dolognak, Malcolm McLaren hülye ruhákat áruló boltja révén), mostanra furcsa mód nagyrészt geciamerika-gecifogyasztóikultúra propagandazene lett, és tökéletesen eltűnt belőle az a mélységes, semmit sem kímélő és semmire semmilyen megoldást nem kínáló, tehát par excellence művészi irónia, amitől az olyan jó lett.
És hogy hogy jön ez ide? Egyrészt úgy, hogy Dr. Bubó (mint a legjobb rajzfilmhősök mind) nyilván punk, még ha háromrészes (na jó, két részes) öltönyben, csokornyakkendőben és keménykalapban is jár, és akadémikus állásban éli életét. A rendszer felborítása maga tökéletesen punk, és a képzetlen orvosnál jobban senki sem mutathatja meg a mindennapi élet szintjén, milyen is az igazi punk tudomány -- nem a punk irodalomtudomány, mondjuk, ami nyilván senkit sem érdekel, akárcsak a nem-punk irodalomtudomány; hanem a punk orvoslás. Na az aztán releváns. Vagy a punk jog. Vagy a punk fizika. Defaultként azt gondolnám, a punk orvostudományban egyetlen javallat van minden panaszra: "igyá sört!"
Másrészt úgy is jön ide, hogy mai feldolgozásunk áttételesen épp erre buzdít a hétvégére: a bajai Strange zenekar kissé punk Dr. Bubó-feldolgozásának nyilván épp ez a tanulsága, és ezzel egy olyan réteget hoz mozgásba a rajzfilmfigurában, amit talán sokan nem vesznek észre. A torz gitárok, a szigorú négynegyed pont azt húzzák ki a csetlő-botló bagoly doktor alól, amitől az nem univerzális, és ezzel azzá teszik. Ez pedig abszolút követhető példa, olyannyira, hogy az Alvin és a mókusok a radikálisan nem-punk számok punk feldolgozásaira egész lemezeket épített, és főleg ezért olyan vicces koncerten. Aki el tudja kapni a Strange-et koncerten, az írja meg, ők is ezt csinálják-e. Addig is egyet tanácsolok mindenkinek a hétvégére: igyá sört!
Dr Bubó otthon zenélés Strange
131976