A Cluster One ezúton megjósolja: hamarosan a művészet is verziót vált, akár a web; és ez teljesen komoly. Annyira komoly, hogy még nyulunk is összevonja sötét szemöldökét.2009. 02. 19.
A Cluster One ezúton megjósolja: hamarosan a művészet is verziót vált, akár a web; és ez teljesen komoly. Annyira komoly, hogy még nyulunk is összevonja sötét szemöldökét.
Én legalábbis mindig reménykedem abban, hogy előbb-utóbb ezek a kibaszott állatok, ezek az úgynevezett 'kiadók' hamarosan kipusztulnak, hiszen ugyan kinek van ma szüksége ilyen múlt század elejéről itt ragadt ostoba szarságokra? Mindannyiunk nagy szerencséjére a művészet terjesztéséhez már egyáltalán nincs szükségünk mindenféle papírtologató szervezetekre, akik a szerencsétlen, nyomorult művészeken szedik meg magukat, és közben még le is nézik őket. Előfizetéses művészetet akarunk, természetesen illegálisan is könnyedén elérhetőt. Hálózati művészetet akarunk. Közvetlenül a művészeknek akarunk fizetni.
Lássuk be azt is: azok, akik a szerzői jog védelmére esküdtek fel, egyáltalán nem a szerzői jogot, hanem a saját körük busás extraprofitját védik. Ez alapvetően még nem is baj, a dolgok így működnek ezen az űrben szorgalmasan ide-oda flangáló sárgolyón, de a helyzet az, hogy rájuk már nincs szükségünk. Meg kell szabadulnunk tőlük!
* * *
(Megindítóan) be kell vallanom, magam is masszívan sáros vagyok a papírtologatásban: részt vettem már néhány iratkezelő rendszer fejlesztésében, és amit láttam, rettenetesen csúf volt. Toldozott-foldozott szar szoftverekbe ültetjük át a papíralapú iratkezelés minden kis részletét (adott esetben még azt az érdekes törvényi megfontolást is, hogy egy dosszié nem lehet vastagabb X centinél; hát képzeljétek el ezt egy programban! képzeljétek el!), amely szar szoftvereket végülis teljesen inkompetens módon használnak fel.
Szükségünk van-e nekünk papírtologatásra, vetődik hát fel a jogos kérdés; itt a Cluster One-on persze a jogos kérdés helyesen így szól: szükségünk van-e nekünk papírtologatásra a művészet körül? Nagy szerencsénkre ezzel a szűkítő feltétellel jóval könnyebben megválaszolható a kérdés: nincs szükségünk papírtologatásra, nem kell többé agymosás.
Ugyan, kinek van szüksége centralizált papírmasészervezetekre, hogy "terjesszék" a művészetet, mikor a terjesztés infrastruktúrája gyökeresen megváltozott az elmúlt időkben? Egyszerű mocskos prolikként is hihetetlen sávszélességű Internet-hozzáféréssel rendelkezünk, amelyen keresztül lazán be tudnának folyni az adatok. Úristen, hiszen élő videó streameket tudunk nézni! WebTV! Webrádió! Weblófasz! Hát kinek van itt szüksége arra, hogy holmi kiadók dönthessenek bármiről is? Kinek van szüksége arra, hogy egy kiadón keresztül fizessen a művészeknek, mikor egy egyszerű, kurta online banki tranzakcióval pillanatok alatt letudható az egész?
* * *
Így hát megjósoljuk: hamarosan a kiadók is el fognak pusztulni. A szerzői jogokat védő szervezetek pedig már gyakorlatilag halottak is. Ugyan mit tehettek, faszfejek, már egyáltalán a jó torrent-alapú hálókkal, ahol iszonyatos mennyiségű illegálisnak nevezett tartalom található? Majd lekapcsoltok pár tracker szervert? Mit fogtok tenni, ha odáig jut a technológia, hogy már a nyomorult trackerek sem kellenek? Mit tudtok tenni, mikor asszimetrikus kulcsú titkosítással küldjük az adatokat -- az édes művészetet -- egymásnak?
Legfeljebb csak annyit: elrohadtok a pokolban. Ahová valók vagytok: haha, egy hatalmas lófasz vagytok.
állatok artisjus forradalom kiadó web20
131976