2009. 05. 24.
Nem megy itt minden úgy, ahogyan én azt gondolom, de hát az sem megy, hogy az amatőr zenészektől kérünk feldolgozásokat, ők küldenek, mi meg kirakjuk. Úgyhogy most még egy tőlem, aztán a többi néma csend, és szégyellje magát mindenki, aki nem küldött zenét.
Roger Waters életművét taglaló sorozatunk legrövidebb fejezete volt eddig a Final Cutról szóló írás, melyben Jacopo bevallotta, hogy minden jól megfontolt és belátott érve ellenére is szereti ezt a lemezt. Ezzel pedig magam is pontosan így vagyok: a The Wall vagy a fantasztikus Animals után Watersszel ekkor kétségtelenül több értelemben is elszaladt a ló, és mégis, ha meghallom a 'Gunner's Dream' minden kérdést kizáróan aktuálpolitikai, háborúellenes, érzelmekre ható giccsben megmártott, demagóg finomkodását, hát bennem az akkor is megmozdít valamit (és az nem csak az az emlék, hogy a kollégium férfivécéjében cigizek, és valami csajra gondolok, és nagyon szomorú vagyok). Pedig még Dead Kennedys-utalást is vélek benne felfedezni ("and noone kills the children any more"). Vagy ott van a 'Not Now John' tényleg zsigeri kurvaanyázása, a 'Get Your Filthy Hands Off My Desert' röhejes egyversszakos pamflet-dala. Rettenetes, na, tényleg. De ugyanakkor ott lebeg benne a légies, vészjósló, robbanás előtti 'One of the Few', a 'Fletcher Memorial Home', ami legalább személyes, és a világ egyik legegyszerűbb anti-war dala, az elmerengő-ábrándozó 'Southampton Dock', ahonnan egyenes az út a 'Final Cut'-ba. Ez a lemez nekem máig nagyon fontos, máig nagyon szeretem, és nem csak mint Waters elhülyülésének igencsak karakteres állomását és bizonyítékát: a szövegek demagógiája és az előadás teátralitása mögött jó esetben még igenis vannak univerzálisnak gondolt doglok felé tapogatózó szentségtörő csápok, és valami olyan személyes kétségbeesés süt ki belőlük, ami egyrészről lehet, hogy emósan átlátszó, de másrészről valami hitelesség-félével is bevonja a dalokat.
Mindebből az következik, hogy utolsóként, amit én csinálok csak most, csak nektek, csak itt, a 'Southampton Dock' kerül terítékre. Gondolkodtam, hogy ezen az utolsó héten csakis Em-C-G-D témájú számokat dolgozok fel így magamban, lássátok, ezekkel is mit lehet csinálni; de sem időm nem lesz rá, se energiám, és hadd fogalmazzam meg, mennyire mérhetetlenül csalódott vagyok egy kicsikét, amiért a két hónapja magyar internet-szerte kint lévő felhívásunkra csak alig kaptunk tőletek zenéket. Levonhatnék mindenféle konklúziókat ebből a magyar amatőr zenére nézvést, de nem teszem, magyar ember lusta, ezt jól tudjuk enélkül is, és hát mindezekkel együtt nincsenek illúzióink, vajon eljutott-e ez a felhívás mindenkihez. Most tehát Waters háborúból való kiábrándultsága segítségével dalban mondom el én is, aztán jön a Final Cut: ha nem kapunk valamit, már nem lesz több feldolgozás májusban.
Lamorak -- 'Southampton Dock' (Pink Floyd)
lamorak otthon zenélés Pink Floyd Roger Waters
131976