Büszkén kezdjük az otthon zenélés hónapját egy igazi ritkasággal, ami ráadásul Joy Division is: egy 14 éves koncertfelvétel minden magyar pszeudoalternatív zenekarok legszegedibbjétől, a Pale Blue Eyes-tól.2009. 04. 30.
Büszkén kezdjük az otthon zenélés hónapját egy igazi ritkasággal, ami ráadásul Joy Division is: egy 14 éves koncertfelvétel minden magyar pszeudoalternatív zenekarok legszegedibbjétől, a Pale Blue Eyes-tól.
A szegedi Pale Blue Eyes felvétele azért remek indítás ennek a programnak itt májusban, mert bár nem otthon és nem próbán, hanem koncerten rögzítették a Fű-Vész Klubban 1995-ben, mégsem igazán mondható rá, hogy bármilyen szinten 'professzionális' lenne. A keverése pl. hallhatóan nem a legjobb, a dobon túl sok a visszhang, a gitárok szólhatnának erősebben, az ének meg helyenként túl sok. Mindez pedig arra is rámutat, milyen dolgokat keresünk mi az amatőrzene porondján májusban.
A Pale Blue Eyes a 90-es években egyike volt a minden nagyobb városban létező alternatívnak tűnő gimis zenekaroknak. A magyar neten tudtommal egyetlen nyoma lelhető fel, az EZ Basic magyar wikis szócikkében, ebből pedig rögtön látható, hogy valamiért mégiscsak érdekes egy kicsit: olyan zenészek játszottak itt, mint a később az EZ Basic-kel a magyar indie színtér közepére betörő Szarvas Árpád (aki egyébként hallható is ezen a felvételen, ő számol be az elején és ő a második ének, meg gitározik is), vagy az azóta a Fabula Rasában zenélő Varga Kornél (bár ezen a koncerten nem ő, hanem az akkor szegedi viszonylatban igen jó nevű eFeMeR-ből érkezett basszusgitáros, Jimmy tolja a basszust). A Pale Blue Eyes alapvetően a tök jó, de elbalfaszkodott zenekarok közé tartozik: a 90-es években sokkal többet koncertezhettek vagy dolgozhattak volna, és sokkal ismertebbek is lehettek volna, de nem lettek. Megvolt bennük a potenciál, mert viszonylag kevés hasonló zenekarban volt brácsa (a csapat egyetlen képzett zenésze, "Csongrád megye legjobb könnyűzenei brácsása", Balázs Gyuri húzta a helyenként akár John Cale-re emlékeztető témákat), a saját szövegeik (angolul) sok különböző módon megállták a helyüket, és az utolsó korszak (persze legfeljebb recsegő magnóval felvett) dalaiban ('Walking Shadow', 'Goldfish Poker', vagy az e. e. cummings egy versére íródott 'C54') a zenekar két dalszerzője, Balázs Gyuri és Milassin Levente olyan irányt találtak, ami nem nagyon létezett akkor Szegeden, sőt, talán az egész országban. Egyes koncertjeik felvételei (mint pl. ez is) ugyan elkezdtek terjedni egy bizonyos körben másolt kazettákon (én még jártam olyan házibuliban, ahol ez szólt), de az 1997-ben felvett 3 számos stúdiódemójukkal, a Shiny Tenderrel gyakorlatilag nem kezdtek semmit, és nagyjából két év múlva abba is hagyták. A többi, ahogy mondani szokták, néma csend --a last.fm-en ugyan most el lehet érni az egész demót, plusz egy később felvett plusz számot, de most már a kutyát sem érdekli.
A Pale Blue Eyes úgy határozta meg magát, mint 'pszeudo-alternatív rockzene, át- meg átszőve lírai elemekkel'. Ezzel ugyan dícséretes módon kerülték meg az 'alternatív' cimkét, valójában azonban tényleg ahhoz a vonulathoz tartoztak, amit a 90-es években így hívtak, és talán a 90-es években még valóban volt egy icipici jelentése (bár a Kispál és a Borz ekkor már olyan általános ismertségnek és tekintélynek örvendett, hogy már megjelentek az első "csak a régi a jó"-rajongók is, ami mindig a klasszicizálódás, a középpontba tolódás jele). Mikor játszottak feldolgozásokat, azok pl. Joy Division-számok voltak (létezik egy 'Twenty-Four Hours'-koncertfelvétel is), vagy Nick Cave-számok (a 'Mercy Seat' vagy a 'Stranger Than Kindness'), és sokak szerint, akik hallották a Pale Blue Eyes-t, a saját zenéjük is olyasminek hangzott.
Most tehát beszámolunk: 3-5-0-1-2-5-GO, és ezzel a számmal elindítjuk az otthon zenélés hónapját. Töltsétek le, hallgassátok, háborodjatok fel vagy lelkendezzetek, aztán csináljatok ti is zenét, és küldjétek el.
Pale Blue Eyes -- 'Warsaw' (Joy Division)
Joy Division otthon zenélés Pale Blue Eyes
131976