2009. 01. 26.
A Cluster One elkötelezte magát amellett, hogy folyamatosan a legkúlabb információtechnológiai megoldásokat tárja az Olvasók elé. Ennek jegyében készítettünk el (életünket kockáztatva) egy egyedülálló, páratlan szoftvert, amely a művészetet ismeri fel.
Hasonlóan a Morrison-generátorhoz a „BWG Art Detector”-projekt sem nélkülözte az izgalmakat. A szenvedés informatikus kollégánkat sem kerülte el, enyhén szürreális-technicista naplóbejegyzésében így emlékszik vissza a munka utolsó perceire:
..., mintha millió pohár törne össze.
– Akkor ez működik – szögezi le lakonikusan BWG, majd újra rágyújt egyre azok közül a rettenetes szivarok közül. – Minden pillanatban mást érzékel művészetnek, akárcsak én. Hiszen a művészet egyáltalán nem örök – tanít –, a művészet csak az időben van.
– Körülfoly, és áthat – rebegi Pilinszky János szelleme – ó, micsoda botrány!
– Ne szólalj meg, Jancsi – reccsenek rá, majd újra BWG-re fókuszálok. Ő már elfoglalta magát a Pilinszky-dialóg alatt; használatba vette a kivetítőt. Falnyi méretben jelennek meg gondolatai, emlékei; összefüggő szövegek halmazaként, millió fonállal összekötve egyetlen sötét szövedékké. Kijelöl egy részletet, és kiteszi a blogjára. BWG rajongásig szereti a Hálózatot.
– Mit csinálsz, Mester? – kérdem, de már látom is. Suttogva, megdöbbenten: – Megméred, hogy mennyire vagy maga a művészet...Aztán BWG minden szava, minden gondolata, minden emléke a művészet rózsaszín kihúzófilcének neonfényében égve sugárzik le a kivetítőről. Nem bírom ezt az izzást elviselni: ez vette körbe Jimet is azon a rettenetes helyen, ahol először találkoztunk.
Eláju
Kollégánkat újra kórházban ápolják, állapota újra kritikus.
131979