Valójában nálam inkább az év nője Pink, hiszen az összes előadó közül az ő lemezeit hallgatom a legtöbbet (igen, mindet), de mivel itt hónapra kell lebontani a csajokat, legyen a tavasz közepének nője ő.2010. 04. 20.
Valójában nálam inkább az év nője Pink, hiszen az összes előadó közül az ő lemezeit hallgatom a legtöbbet (igen, mindet), de mivel itt hónapra kell lebontani a csajokat, legyen a tavasz közepének nője ő.
Valójában nálam inkább az év nője Pink, hiszen az összes előadó közül az ő lemezeit hallgatom a legtöbbet (igen, mindet), de mivel itt hónapra kell lebontani a csajokat, legyen a tavasz közepének nője ő.
Najó, van itt némi csúsztatás, mert az első lemezt, a Can't take me home-ot, nem igazán kedvelem. Eléggé unalmas, vagy inkább nem elég pop-rockos nekem. Olyan, mint egy Missy Elliott-lemez. Ez lehet, hogy Pinknek bók, de nekem akkor sem tetszik. Meg különben sem értek a zenéhez.
Ám azonban 2001-ben jött a váltás, és megszületett a 'Lady Marmelade,' ami előrevetítette a lázadó, ámde populáris Pinket, és ez már sokkal jobban bejött.
Nem én fogom megírni a legnagyobb elemzést Pink zenéjéről, de azért mennyire kurva jó már, hogy mondjuk 2001 óta ez a csaj bármit elénekel, abból toplistás dal lesz, még az olyan szarokból is, mint a Charlie angyalais 'Feel Good Time'. Mindezek ellenére viszont nem vált olyan hülye picsává, mint Britney, vagy olyan bunkó paraszttá, mint Missy.
Pink mindig is lázadó volt, mindig is megmondta, elénekelte a véleményét
(lásd 'Dear Mr President'), leveleket írt pl. az angol királynőnek és Vilmos hercegnek, hogy hagyjanak már fel a szőrmézéssel, a hülye picsáknak meg egy egész klipet szentelt. Stílusával rendet bontott, és tudta, hogy ezt nem fogják megérteni, ezért is lett második lemezének címe Missundaztood. De hát nézzük meg ezt a csajt. Szép, erős, energikus, sportos... és még énekelni is tud. Ki ne akarná maga mellett tudni? Hát... volt ilyen is. De szerencsére kibékült férjével, a motoros Carey Harttal. Jól mutatnak ők együtt, nem is lehetne valami kis aktakukacot vagy sármos mosolyú színészt képzelni mellé. Egy pillantásával megölné, az tuti.
Tudom, hogy azt mondtam, nekem Xena a példaképem, de igazából Pink olyan, mint egy modern Xena: harcias és bevállalós, és még a harci sikkantgatás sem okozna neki problémát. Így aki nem értett velem egyet abban, hogy Xena lenne a modern nő legjobb példaképe, most mégis kicsit közelebb érezheti magához a gondolatot, hisz, ha valaki Pinket választja (én, én, én!) role-modelnek, mégiscsak Xenat választotta annak.
Gondoltam, ide a végére teszem a kedvenc Pink-számomat, de nagyon nehéz a választás. Amíg eldöntöm (értsd jól: teljes hangerőn végighallgatom az összes számot, amíg táncolok nagyon hülyén ugrálok a lakásban), addig hallgassatok ti is Pinket (ha nincs, töltsétek le, Pink nem fog sírni, ha később készül el az aranymedencéje), táncoljatok rá (nem baj, ha nincs hozzá tehetségetek), legyetek vegák (vagy ne), legyetek bátrak és harciasak, és mindig mondjátok el a véleményeteket (csak ne nekem, mert én visszaszólok). Ja, és kövessétek Pinket twitteren, hogy mindig naprakészek legyetek. Ki tudja, lehet, hogy egyszer, amikor már a konzervatóriumban is tantárgy lesz, jól jöhet még minden apró infó.
131977