2010. 07. 20.
A hétvégi stábtalálkozónk során többször is elhangzott, hogy mostanában rendre mentegetőzéssel indítjuk a cikkeinket; mivel a szép sormintát nincs szívünk megszakítani, ez most sem lesz másképp. Tavalyelőtt valamiért nem írtunk a School of Seven Bells megkapóan szép bemutatkozásáról, pedig az Alpinisms az év legerősebb lemezei közé tartozott. Nos, a folytatás még jobb.
Nemrégiben írtuk az Anna & The Barbies kapcsán, hogy egy zenekart, amiben magas szőke csajok énekelnek, nem lehet valamilyen módon nem érvényesnek tekinteni. Ebből a szempontból a School of Seven Bells létezését máris hitelesíti a tény, miszerint két szexi ikerlányt foglalkoztat főállásban. Ezt egy pornóban mindig szívesebben néznénk, mint bármilyen koncerten, ráadásul itt még egy hülye hajú csávó is zavarja a kilátást, de az ex-Secret Machines-gitáros Benjamin Curtis és az On!Air!Library! tagjaiként ismertté vált Alejandra és Claudia Deheza mindent megtesznek, hogy ne a szexre gondoljunk közben.
Én a magam részéről szerettem a Secret Machines hetvenes évekbeli proggal kacérkodó zenei világát, de már az első SoSB lemez meggyőzött, hogy Curtis ebben a közegben lubickol igazán: a leginkább 'shoegaze' és 'dreampop' szitokszavakkal definiálható Alpinisms éteri hangképei mellett a lányok fülbemászó énektémái és a majdnem mindig ciki keleti hatások (plusz a kötelező My Bloody Valentine-reminiszcenciák) meglepően jól működő, mégis kissé széttartó anyagot eredményeztek. Sokan legyintettek is, mondván, ez csupán egyszeri fellángolás volt, de a trió az elmúlt két évben aktív turnézással bizonyította, hogy tényleg komolyan gondolják. A borítóján szigillummal ijesztgető Disconnect From Desire ennek megfelelően elődjénél sokkal egységesebb, de ami ennél is meglepőbb: erősebb dalok vannak rajta.
Ez egy táncos poplemez, sőt, elektropop. Ilyen minőségben pedig simán veri mondjuk a Goldfrapp legutóbbi próbálkozását. Elhagyta a helyenként felesleges és irritáló miszticizmust - legalábbis zeneileg -, helyette pedig kifejezetten dögös alapokra építkező, álomszerű dallamokkal operál. A 'Heart is Strange' például lehengerlő sláger, akárcsak a korábban már megjelent 'Babelonia', de a nyitó 'Windstorm' is jobban hozza - a programozott dobalapok ellenére - egy impulzív élő zenekar hatását. Akkor nem működik annyira a dolog, amikor a néhol kínosan kilencvenes évekbeli U2-hatású, balladisztikusabb darabok kerülnek sorra, de szerencsére ezekből kevés van. Persze itt is ugyanúgy megmutatkozik egyfajta new age baromkodás, amit általában nem szoktunk szeretni, de a Deheza-tesók boszorkányos orgánumához még illik is. Különben is, mit számít, ha az év legjobb dallamai közül minimum öt ezen az egy kiadványon gyűlt össze. Lehet közben álmodozni, szerelmesnek lenni, szakítani, berúgni, mindig ugyanolyan szép marad.
Disconnect From Desire lemez School of Seven Bells
131975