Komolyan, eddig a Final Cut negyedik számával, a 'Hero's Return'-nel volt a legtöbb bajunk, hogy hogy tegyük vidámabbá. De az E Sávok ezen is felülemelkedett, és még itt is legalább félsikert aratott.2010. 05. 12.
Komolyan, eddig a Final Cut negyedik számával, a 'Hero's Return'-nel volt a legtöbb bajunk, hogy hogy tegyük vidámabbá. De az E Sávok ezen is felülemelkedett, és még itt is legalább félsikert aratott.
Ha már a 'Your Possible Pasts'-szal is elbántunk, mit nekünk a 'Hero's Return', gondoltuk az E Sávok legutóbbi recording sessionjén, mikor megszületett a Final Cute ötlete, és rögtön le is ültünk megvalósítani, egy menetben, mit nekünk idő és fáradtság, van elég viszkink és Unikumunk. Aztán persze nem sikerült egyben, a 'Paranoid Eyes'-nál kidőltünk; de ne aggódjatok, meglesz, ezentúl is számíthattok rendszeresen, minden héten új E Sávok-vidámságra. Szóval lendületből lenyomtuk az első három számot, de a 'Hero's Return' megakasztott egy kicsit. "Tettünk már valamit hatnyolcadba?", merült fel a kérdés, "hatnyolcadba, hamisan, Tom Waits-énekkel, az tuti vicces!" Kipróbáltuk, nem volt jó. Az akusztikus gitáralap már a 'Your Possible Pasts'-ban sem jött be, viszont annyit már megtanultunk ott is, hogy basszusalapra minimálzongorázással meg énekkel már el lehet indulni. Végül tehát ezen a vonalon kezdtünk gondolkodni Roger Waters következő háborústrauma-daláról, amiben megmondja ő nekünk, milyen is volt az a háború, vagy legalábbis milyen volt utána. Nem csak hogy nyomasztó ez a szám, a zenéje egészen rettenetes, ez a gitáralap, ezek a beütések (dobon) és behúzások (gitáron), ez a feszített, erőlködő ének: komolyan, akár a Momentary Lapse of Reasonról is lehetne, olyan rossz (mondaná az ember, ha Waters-től Gilmourig mindenkit meg akarna sérteni egyszerre). Jönnek a háborús képek, múlt és jövő kereszteződésében (kicsit a 'Southampton Dock' felé is, a 'Possible Pasts' felé is), megjelennek a "szörnyű emlékek" ("a memory that is too painful to withstand the light of day", és itt az első gunner-utalás is a végén); és mégis, mégis, jön az a kicsit lírikus, kicsit személyes dolog az alvó másikhoz beszéléssel (hogy lássátok, mekkora tisztelője vagyok én valójában Waters-nek, elárulom, hogy néhányszor én konkrétan ki is próbáltam, milyen az alvó másikhoz beszélni, és kibaszott kétségbeesett és nyomasztó dolog, mondhatnám azt is, hogy tudom, miről beszél Waters, de persze nem), és a váltás a végén. Csak a végére sikerül valahogy megmenteni ezt a számot; én mindig ilyen 'átkötő-féleségnek' tekintettem a 'One of the Few' és a csodálatos 'Gunner's Dream' között.
Mindez azt is jelenti, hogy a 'Hero's Return'-nel nem is nagyon lehet sokat kezdeni. Illetve biztosan 'lehet', mondjuk ha egy szomorúbb Final Cut lett volna a célunk, el lehetne énekelni zokogva vagy ilyesmi. A vidámságot tűzve ki célul viszont alapvetően keveset tettünk: az éneket tovább stilizáltuk a paródia felé, a basszus kicsit rendszeres, de kapkodó, sokszor kieső és pontatlan lüktetésével meg pótoltuk az eredeti gitáralap regularitását. A csak a versszakok végén beütő zongora, na meg a legvégére a mulatósabbá válás felé vezető váltás valamennyire oldják a dal meg a szöveg feszültségét; viszont ugyanúgy fent van a vége, mint az eredetinek, csak ez egészen mást csinál ennek a verziónak a feszültség-kezelésével. Tessék az eredetit is meghallgatni itt, hát ugye, hogy ez azért mégiscsak vidámabb egy kicsit?
E Sávok: 'The Hero's Return' (letöltés, mp3)
Az E Sávok Final Cutja:
01 The Post War Dream (+'A rendszerváltó álom', feat Hobo (fiktív))
02 Your Possible Pasts
03 One of the Few
04 The Hero's Return
05 The Gunner's Dream
06 'Paranoid Eyes'
07 'Get Your Filthy Hands Off My Desert'
E Sávok feldolgozás Final Cut ingyen letöltés otthon zenélés Pink Floyd Roger Waters szex
131977