2010. 12. 17.
Hogy meddig mondjuk valamire, hogy 'cool', és mikortól azt, hogy 'hot', abba már egészen belezavarodtam. Nagy szerencse, hogy a december 23-án az A38-on koncertező Népi Papa és a Haveroknál ez a dilemma még csak fel sem merül, hiszen hiába van sokszoros kúllistás tagjuk, ha náluk forróbb, de legalábbis melegebb témát úgysem találunk ma a magyar popzenében.
A bemutatkozó koncertjét még egy sukorói nyaraló csupa haverokból álló közönsége előtt 2004-ben adó, új stúdiószámaival (Urológus, Atti bá [Party Mix]) éppen a napokban elkészülő együttes szép lassan a budapesti jó arcok egyik legkedvencebb zenekara lett, ennek ellenére nagyobb lélegzetű anyagot nem találni róluk sem interneten, sem azon kívül. Hát ezt pótoltuk mi be egy délután négy túlkoros gimnazistával, és ezzel valószínűleg rajtunk kívül is mindenki csak jól járt. A rajongók például megtudhatják, melyik Népi Papa-tag visel kamaszbajszot középiskolai tablóképén, sőt azt is, hogy legalább egy Igazi Férfi egészen biztosan van a zenekarban. A Cluster One-nak pedig régi álma vált valóra azzal, hogy Bencének (ének), Csabinak (billentyű), Kevinnek (klarinét) és Tibi bácsinak (gitár) hála, ezentúl a 'seggbe ujjazás' keresőkifejezéssel is ide lehet majd találni az oldalra.
Felismeritek, kinek az iWiW-es adatlapjáról való ez az idézet? "Egyelőre nem igazolok vissza senkit. De egyszer majd talán annak is eljön az ideje. Tőzsdei és pénzügyi kérdésekkel ne zaklassatok!"
Bence és Csabi: Haha, igen.
Kevin: Kettő igen, kettő nem.
Bence: Ez Atti bá.
Kevin: Ja, ó!
Nem vette még fel veletek a kapcsolatot ő vagy Hobl Béla bá? Nem érkezett eddig panasz a szám miatt?
Bence: Nem. Sajnos.
Kevin: Pedig már az is jó lett volna, ha legalább mandinerből hall rólunk.
Nekem nagy meglepetés volt, amikor utólag rájöttem, hogy az 'Atti bá partijának' a szövege a romkertes bulifotók képaláírásaiból jönnek. Gondoljátok, hogy ezek ismerete nélkül is viccesnek találhatják a hallgatók a dalt?
Bence: Lehet, hogy ez valakinek nem esik le, de szerintem elég jó szám anélkül is, hogy valaki tudná a háttértörténetét, vagy valaki látta volna a romkertes honlapot.
Kevin: Az egy vicces szám, önmagában is megállja a helyét.
Az 'Atti bá partija' mondjuk pont nem a homoszexualitásról szól, de a Nagyszerű VÉR Fanzin leírása óta rátok ragadt a címke, hogy homoszexuális posztpunkot játszotok. Származott már ebből bármilyen félreértésetek?
Kevin: Ezen nincs mit félreérteni. Bár a posztpunkkal lehet vitatkozni!
Tibi bácsi: A homoszexualitást mint témát sokan viccesnek találják, pedig ha annyi sok keserves dolog érte volna őket kamaszkorukban, mint amennyi minket, mindenkinek megfordulna a fejében, hogy ő is az-e? Mindenki szembenézhet saját magával, hogy vajon megfordult-e a fejében vagy sem?
Bence: Amikor valaki nyolc-tíz éven át ilyen frusztrációkkal szembesül, óhatatlanul felmerül benne, hogy lehet, valami rosszul lett bekötve nála.
Kevin: Persze én is játszottam az ötlettel, és egyszer például kísérletképpen seggbe ujjaztam magam a fürdőkádban; de egyéb tapasztalataim nincsenek. Viszont lelkileg jó ideje homokosnak tartom magam.
Jó is, hogy szóba hoztad a kamaszkort, hiszen a koncerteken is emlegetitek, hogy egy megkésett gimnáziumi zenekar vagytok. Akkor alakítottatok zenekart? Vagy túl jó arcok voltatok, nem értetek rá ilyesmire?
Bence: Pont az ellenkezője. A gimnáziumban azok az arcok voltunk, akik nem ittak alkoholt és akik nem jártak bulizni.
Csabi: Én jártam, meg ittam alkoholt; de én fiatalabb vagyok.
Egyszer anyukám meghallotta, amikor a 'Három férfi egy duplaágyban'ment a gépemen, és nem igazán tetszett neki, pedig ez még pont a szolidabb szövegvilágú dalaitok közül való. A ti anyukáitok mit szólnak a számaitokhoz?
Bence: Az enyémnek tetszett. A szövegeket nem nagyon hallotta, a zenei stílusnál viszont kimondottan törekedtünk is arra, hogy olyan legyen, ami esetleg a szüleinknek is tetszik.
Kevin: Én nem mutattam meg, mert hát nem rá tartozik - egy csomó minden van mindenki életében, amit nem mond el a szüleinek.
Csabi: Az én anyukámnak tetszettek, kimondottan örült nekik, egyedül a politikai témájú kiszólásokkal voltak problémái. De egyébként a szövegeken jókat röhögött.
Tibi bácsi: A zenei alapokat általában úgy írom, hogy az tetsszen a barátaimnak vagy a szüleimnek. De ez igazából nem nekik szól, hanem arról, hogy amikor gimnazisták voltunk, nem volt egyetlen olyan hangú zenekar sem, ami ezeket a témákat pedzegette volna, és nem volt senki, aki hozzánk szólt volna. Ezért ezt nekünk kellett elmondani, és nyilvánvaló, hogy nem a szüleinknek címezve, hanem olyan embereknek, akik esetleg hasonlóan átélték ezeket, vagy tudnak ezen nevetni, vagy egyáltalán értékelik ezt.
Azért érdekelne,hogyan jutottatok el idáig…
Bence: Úgy jutottunk idáig, hogy annyi impulzus ért minket, hogy egyértelmű volt, ezeknek előbb-utóbb valahogyan ki kell jönniük.És hát amikor valaki fiatalkorában egy halott ember alsógatyájában jár, idáig [mutatja] kihajtott ingben...
Tibi bácsi: És SZTK-keretes szemüvegben... Katonának például úgy vonultam be, hogy még nem volt barátnőm, és amikor valamelyik srác megkérdezte, van-e, nyilván azt mondtam, hogy nincsen, nem is volt. Erre ő: "tudod milyen jó?" Ezeket nem felejted el soha az életben.
Bence: A szombat estéink például úgy teltek, hogy fölmentünk Tibivel egy barátunkhoz, kólát ittunk, és attól berúgtunk. Tévét néztünk, meg ilyeneket csináltunk, és hazafele viccből azt kiabáltuk, hogy "hát te kurva részeg vagy!" De akkor ezt mi nem éreztük annyira szomorúnak, végül is elvoltunk.
Tibi bácsi: Valami azért hiányzott persze.
És mikor jött a változás, amikortól mondjuk már nem csak kóláztatok?
Tibi bácsi: Szépen lassan. Nyilván vannak dolgok, amik megváltoztak, ugyanakkor most is tudjuk, hogy ezek a múltbéli dolgok már nem fognak megváltozni.
Bence: Nem törölhetjük ki őket, örökre megmaradnak. Próbáljuk ezzel a zenekarral valamennyire kárpótolni magunkat, de hát nem csaphatjuk be magunkat.
Kevin: Mi voltunk a majomsziget a házibulikban. Ismered ezt a kifejezést?
Nem hallottam még.
Kevin: A lányok petrezselymet árulnak, és ugyanez a fiúknál a majomsziget.
Bence: Ők azok, akik a buliban nem táncolnak, nem csajoznak, egymással társalognak, és csak várnak és várnak. Hát ezek voltunk mi.
Tibi bácsi: Akkor nyilvánvaló volt, kilométerekről ordított rólunk, hogy a lelkünket is eladnánk egy pináért. Egyszer például mentem a Ferenciek terén, és leszólított egy hajléktalan, hogy adjak neki pénzt. Én meg azzal a béna kifogással éltem, hogy nem adok, mert kell a csajokra. Erre ő: "Miért, van nőd??" Nagyon kínos volt az egész, mert nyilván látszott rajtam, hogy kurvára nincsen. Végül úgy vágtam ki magam, hogy adtam neki, csak hagyjon békén. Aztán persze hazáig rohadtul szégyelltem magam.
Kevin: És amikor anyám barátnői jöttek azzal, hogy "ó, hát nem rabolnak el téged a lányok?". Nem, nem. "De hát egy életerős fiatalember vagy, hogyhogy nem?" És akkor tényleg elgondolkozol, hogy én meg akkor húzzam fel magam a kerítésre, vagy mi?
Bence: És még most is az a közvélekedés, hogy aki tizenéves, az bulizik, csajozik stb. stb. Pedig nagyon sokan nem így vannak ezzel, csak erről senki nem mondja ki az igazságot. Ezért van ránk szükség, többek között.
Csabi: Egyébként nagyjából az én életem is erről szólt, azzal a különbséggel, hogy én azért sokkal többet buliztam meg drogoztam, viszont a női vonalon ugyanígy jártam. Ez ugye ott érte el a mélypontját, amikor egy manust szopattam. És onnantól, gondolom, valahogy helyrejöttem.
Bence: Ez volt a fordulópont az életedben?
Csabi: Nem, de azért valaminek a fordulópontja volt.
De hogy mi volt ez...?
Csabi:Hát nincs itt nagy sztori. Egy manust szopattam, egy barátomat, miközben néztem a Playboy magazint.
Okéoké, csak nem voltam benne biztos, hogy azt jelenti-e a 'manus', amire gondolok.
Kevin: De a számot ismered, nem? "Az az igazi férfi, aki szopatott már manust."
Hát, igazából sosem értettem ki a szövegét. De ez mennyire jellemző, hogy a dalok hátterében valami megélt sztori áll?
Bence: A legtöbbnél ez a helyzet.
Na és a 'Lobognak a nagy csöcsök'?
Bence: Na jó, annak speciel pont nincs. A Népi Papa nyilván egészen más zenekar lenne, ha azok a saját élményeink lennének.
Kevin: Nem feltétlenül pont velünk történt meg minden.
Tibi bácsi: Van például egy tisztára jellemző történet. Hogy hány évesek voltunk, arra nem emlékszem, de...
Bence: Tizenkilenc, ha ugyanarra gondolunk.
Tibi bácsi: Huh. Arra gondolunk... Tizenkilenc évesek... Ez még inkább elmond valamit... Igazából tizenhétre tippeltem volna.
Bence: Jó, legyen tizennyolc.
Tibi bácsi: Egyszer kitaláltuk, hogy lemegyünk a velencei diszkó elé. De persze még alkoholt sem ittunk! Szóval le is mentünk egy Daciával, ami persze nem a miénk volt, és talán pénzünk sem nagyon volt bemenni, de nem ez volt a legnagyobb probléma, hanem hogy ott dumálgatott két-három német csaj, akiket meg lehetett volna szólítani.
Bence: És még nézegettek is felénk. Hogy miért, azt nem tudom, de így volt.
Tibi bácsi: Mi viszont csak támasztottuk a Daciát, és hiába próbáltam a többieket győzködni, hogy ne egyedül menjek már oda, hanem menjünk együtt, beszélgessünk velük, és csak mondogattam, hogy "de ez egy nagy lehetőség, értsétek már meg!". De persze elmulasztottuk, mert a lányok elmentek, miután látták, hogy nem csinálunk semmit. És ez a történetek közé így is vonult be, mint "Tibi nagy lehetősége".
Bence: Végül szomorúan visszaszálltunk a Daciába és hazaautóztunk.
Tibi bácsi: Pedig akkor talán tényleg lett volna egy utolsó esélyünk kitörni ebből az egészből. Utána viszont évekre el is tűnt a lehetőség.
Kevin: Nálunk az iskolában eléggé erős volt a kasztosodás: egyik felől a szépek és a népszerűek, másik oldalról meg a majomsziget és akik petrezselymet árultak. Voltak a kemény arcok, meg volt például egy George Michael-ös, buzisan sármos gyerek, aki nagyon koraérett volt, a tanárok már hetedikben folyton mondogatták, hogy "Endre milyen érett fiatalember, már borotválkozik!" És nagyon hamar úgy érezhette az ember, hogy ezek az erővonalak megmerevedtek, és igen bazmeg, te itt vagy és itt is maradsz.
Bence: A kamaszkori évek a legmeghatározóbbak, akkor érik az embereket az első impulzusok, és utána történhet bármi, ezek megmaradnak. Például a borotválkozásról is jutott eszembe egy nagyon kellemetlen történet. Endre hetedikben már borotválkozott - én tizennyolc évesen borotválkoztam először. Erre is úgy került sor, hogy csináltattuk a tablóképet, én pedig még nem borotválkoztam, viszont valami már mégis nőhetett, mert csak a fényképen - amin alulról voltam megvilágítva - vettem észre, hogy igazi kamaszbajszom van, úgy is vagyok rajta a tablón. Sajnos kint van a gimnáziumban és meg lehet tekinteni, elképesztő.
Tibi bácsi: Nekem is volt egy SZTK-keretes és szakmunkásbajszos fotóm, nagyon király. Fekete-fehér sajnos.
Bence: Nekem otthon nincs már meg ez a tablóképem, és örülök is neki.
Tibi bácsi:Hát én sem szívesen nézegetem az enyémet.
Rendben, meghatározóak és rögződnek ezek a dolgok, de végül csak felülíródnak, nem?
Bence: Nem, mert nem egy egy-két éves intervallumról beszélünk, hanem egy nyolc-tíz évesről. Nyolcadikos koromban például jártam hittanra, ahol beszélgettünk lányokkal, és azt mondta nekem az egyik, hogy belőlem egy ötödikest sem nézne ki. Ezt aztán minden évben megkaptam, persze, sokszor, de ez volt talán a legrosszabb.
Kevin: Ez jó memória kérdése is. Nekem az a nyolc év például kakukktojás, mert sem előtte, gyerekkoromban, sem utána, fiatal felnőtt koromban, nem nagyon voltak ilyen gondjaim. De visszatérve még a borotválkozásra, az általános iskolámba elég sok súlyosan tirpák arc járt, és hetedik-nyolcadikban arra ment a licit, kinek szőrösebb először, ki mutál először, és aki szint alatt volt, azt halálra szopatták, az volt a kis himbilimbi és rászálltak. Ez a hierarchia nagyon erős volt, és akkor úgy tűnt, beleragadsz, és úgy nem értesz a csajozáshoz, mint ahogy nem értesz a csillagászathoz.
De amikor kikerültetek a gimiből, nem éreztétek, hogy felszabadultatok volna?
Bence: Nem, mert önmagunkat csaptuk volna be, ha mindent a gimire fogunk. Ugyanakkor az, hogy mi tudunk erről beszélni, az egy jó dolog. De ismerek olyanokat, akik ezen szintén átmentek, csak ők úgy is maradtak.
És az a sok szép és csinos lány, aki a koncertjeitekre jár, nem szokott megrohamozni benneteket?
Kevin: Egyáltalán nem. Amikor egyik közös ismerősünk, Picsa bácsi, a koncerten odament kamerával meg mikrofonnal, hogy meginterjúvolja a közönséget, pont a legjobb barátomat, a Kareszt (akivel ugyanazokat a dolgokat éltük át) találta meg. Ő mondta, hogy nem érti ezt a modell castingot, hogy hogy van az, hogy a zenekar énekli a mikrofonba, hogy "öntjük a vödör gecit", a csajok meg utána, hogy "öntsétek a vödör gecit!"
Bence: Egyébként nincs ilyen dalszövegünk.
Kevin: Jó, persze, de nagyjából így sarkította. Én meg mondtam neki, hogy nézd, viszont ha vége a koncertnek, akkor nem nagyon donganak körül bennünket. Ez nekik is inkább csak egy jó buli.
Bence: És ez is egy olyan dolog, hogy az igazán nagy elégtétel az lenne, ha azok a lányok, akik…
Akik a százas listán rajta vannak…?
Bence: …akik a százas listán rajta vannak, jönnének oda hozzánk. De nekik meg már gyerekük van, nem járnak koncertekre, úgyhogy ugyanott vagyunk.
Tibi bácsi: Figyelj, most már nem sokra megyünk vele. Az, aminek akkor meg kellett volna történnie, az nem történt meg.
Bence: Csak a nevünk, az kicsit félrevezető.
Tibi bácsi: Inkább béna.
Bence: Ez a legrosszabb a zenekarban.
Csabi: A Népi Papa és a Haverok? Ez egy bombasztikusan jó név.
Te vagy Népi Papa, ugye?
Tibi bácsi: Igen, elvileg. Szeretem a népzenét, sokat jártam görög táncházba, ennyi bennünk a 'népi'.
Kevin: De ez nem abból van, hogy a "rendkívül népszerű Centi", vagyis a népi nem 'népies', hanem 'népszerű'...? Te így voltál emlegetve egy ideig.
Bence: Több magyarázat is létezik.
Éppenséggel népies dalaitok is vannak, a 'Lobognak...' például egészen lakodalmas.
Bence: Vannak, persze, de nem ez a meghatározó. Mondjuk a 'Seggre cseresznyében' van egy kis kelta vonal, a 'Törökugratóban' meg keleties elemek.
A dobosotok a márciusi gerillakoncert után ment ki Szingapúrba, ki jött a helyére?
Bence: Gergő, aki amúgy is fel szokott lépni velünk, csörgőzik, egy-két számban dobolt már korábban is. És van még egy basszusgitárosunk, Néger, róla szintén tudunk egy jó történetet, ne maradjon már ki ő sem. Szóval tizennégy évesen egy barátjával elmentek a soroksári búcsúba, ahol bajuszt rajzoltak maguknak, de az is lehet, hogy növesztették vagy ragasztották, nem tudom. A lényeg, hogy valahonnan loptak valami szivart, a két tizennégy éves gyerek pedig ott szivarozott a búcsúban. És odamentek egy csajhoz, akinek Néger felírta a telefonszámát.
Tibi bácsi: Mert maguknak csináltak papírfecniből, névjegykártyát, amire tollal ráírták a nevet és a telefonszámot. Aztán meg osztogatták.
Kevin: De természetesen nem jött össze nekik. Mi ebből nem csináltunk sportot, hanem tényleg zsinórban jöttek maguktól az események és tapasztalatok.
Tibi bácsi: Ezekből a történetekből pinát lehetne rekeszteni.
Bence: A legdurvább sztori pedig valamelyik nap jutott eszembe. Egyszer - lehet, hogy már tizenkilenc-húsz évesek voltunk akkor is - Tibi telefonált, hogy találkozzunk, nézzünk meg egy filmet a tévében, mert elolvasta az előzetesét, amiben azt írták, hogy "a főszereplő szeretetre vágyik". És csak ezért megnéztünk egy borzalmas filmet egy amerikai autóversenyzőről, aki meg is hal a végén. És ez volt a szombat esténk. Azért valahol ebben is van valami homoerotikus.
Még az interjú előtt mondtátok, hogy nem nagyon akartok komolyan beszélgetni, például a zenékről és irányzatokról, amik hatottak rátok.
Bence: Az egy dolog, hogy sok mindent hallgatunk, meg egy dolog az, hogy mi az, ami ebből konkrétan érződik is.
Csabi: Azt azért el kell mondani, hogy kezdetben a Népi Papa zeneileg sokkal rosszabb volt. Tibi bácsinak a kicsit jazzes, kicsit funkys fantáziáival indult az egész, aztán később lett ilyen. Egyszer még a régi próbateremben próbáltunk, amikor bejött a próbaterem vezetője, hogy milyen jó kis Manu Chaó-s dalunk van.
Bence: Utána úgy is emlegetett minket, ha lementünk próbálni, hogy "á, a Manu Chao zenekar!".
Csabi: Ez azért ciki volt.
Kevin: Nem, szerintem vicces volt, mert lemezszerződést ajánlott nekünk.
Tibi bácsi: Azóta zeneileg is összeszokott a zenekar egy kicsit, bár nyilvánvalóan vannak korlátok, amiket sohasem fogunk tudni átlépni.
Kevin: És ez nem is baj egyébként.
Csabi, mondtad, hogy az anyukád nem nagyon örül, hogy a koncerteken politikai odamondogatások is elhangzanak.
Csabi: Igen, három éve a nyaralónkban volt egy nagyon jól sikerült koncert, amit viszont anyukám visszanézett videón, és nagyon nehezményezte, hogy legalább minden második szám után van egy "Mocskos Gyurcsány!" vagy egy "Gyurcsány takarodj!" bekiabálás. Azóta igazából nem is játszhatunk ott.
Komolyan ki vagytok tiltva?
Bence: Ezt nem is mondtad!
Csabi: Hát, ez nem volt benne konkrétan, de végül is azért van ez szerintem, mert hogy mit szólnak a szomszédok.
Kevin: Pedig amikor mentem haza, a szomszédból odajött hozzám egy bácsi, egy nyolcvanéves tag azzal, hogy ez "nagyon jó zene"! Mint legutóbb is: nem az anyámnak tetszett, hanem a hatvanöt és hetven közötti szomszédasszonynak, aki amikor átjött takarítani a gerillakoncert után, mondta, hogy nagyon kár, hogy nyitva volt az ablak, mert neki panaszkodtak a szomszédok - de hogy a zene, ami áthallatszott, az nagyon jó.
A politikai kiszólásoknak mi a funkciója nálatok?
Bence: Ez olyan, hogy én is tudom, milyen jó dolog koncerteken a közönségből kiabálni és jól érezni magunkat. Ezek arra lettek kitalálva, hogy jól lehet őket félrészegen kiabálni.
Kevin: Egyszer dumáltam egy haverommal, akinek semmi köze ahhoz a zenéhez, amit mi hallgatunk, és ő mondta, hogy újabban a skinhead-zenekarok a kedvencei, egyszerűen azért, mert a féligazságokat lehet a legjobban kiabálni.
És amiket eddig beszéltünk, azokat fesztiválon is levenné közönség? Hiszen az már nem csak kimondottan miattatok érkező rajongókból állna.
Bence: Ez egy jó kérdés. Biztosan ott is lennének ismerősök, mert egy fesztiválon azért vannak. Másrészt meg nem tudom. Elég sokszor előfordult már, hogy valaki csak odatévedt a koncertünkre, aztán meg csodálkozott, hogy "hú ez milyen jó, ilyet még nem is hallottam". Nem is feltétlenül azért, mert mondjuk jó a zene, hanem mert az egésznek jó hangulata van. De nagy kérdés, hogy fesztiválokon is át tud-e ez jönni? Végül is jó lenne kipróbálni, de hát nem hívtak.
Volt valami fordulat, amikor már látni lehetett, hogy nem csak a baráti kör jár a koncertekre?
Bence: Amikor a tavaly szeptemberi trafós koncerten körülnéztem, már tényleg kevesebb ismerős arcot láttam, mint ismeretlent.
Csabi: A legutolsó koncertekre meg már be sem fértek.
Tibi bácsi: Én még nem is dolgoztam fel, hogy ezentúl ismeretlen arcok is megnéznek minket. Mert a Népi Papa valójában egy házibuli-zenekar, amit a haveroknak csinálunk, mint például a tavaszi gerillakoncertünk.
Bence: Nem tekintjük magunkat rendes zenekarnak. Tehát annak ellenére, hogy már tök sokan járnak a koncertjeinkre, akik nem haverok, azért még mindig megvan az egésznek az a jellege, hogy a Népi Papa és a Haverok játszanak a haveroknak.
De nincs ez ellentmondásban azzal, hogy közben meg azon gondolkoztok, lemezt kéne csinálni stb.?
Bence: Nincsen, mert nem azért csinálnánk lemezt, hogy nyomjuk mindenhova, hanem mert mégiscsak jók ezek a számok annyira, hogy megérje őket felvenni.
A Cluster One szerkesztője a lelkemre kötötte, hogy kérdezzem meg, mit jelent nektek a művészet?
Csabi: Erről egyszer mindent elmondtam egy Tumblr-posztban. Én élek-halok a művészetért.
Fotó: Molnár Alexandra (ikonkép); Barak Dávid (koncertképek)
Linkek:
Népi Papa és a Haverok a Facebookon
Népi Papa és a Haverok a MySpace-en
homoszexuális posztpunk Interjú népi papa és a haverok
131980