Ez a paranoia 2010-ben - hihetünk-e egy post-punkból indult szimbolista industrial art-rock zenekarnak. Avagy ezt villantotta másodszorra a mindig életvidám These New Puritans. 2010. 05. 13.
Ez a paranoia 2010-ben - hihetünk-e egy post-punkból indult szimbolista industrial art-rock zenekarnak. Avagy ezt villantotta másodszorra a mindig életvidám These New Puritans.
Két évvel ezelőtt jelent meg az első These New Puritans lemez, a Beat Pyramid, ami pont ugyanannyira volt trendi és nem trendi egyszerre. Az újhullámos poszt-punk zenekarok felhangjai őket is jellemzték, viszont valami miatt mégis elütöttek pályatársaiktól. A puritánok is kihasználták a kötelező sablonokat – elég meghallgatni 'Elvis' c. kislemezüket –, de ennek ellenére mégsem lehetett ráhúzni Jack Barnettékre, hogy csak egy újabb Ian Curtis-imitátor és Joy Division-tribute együttese.
A zenekarvezető führer, Jack Barnett már a Hidden megjelenése előtt jelezte, hogy valami kurva nagy húzáson dolgozik kis csapata, de főleg ő. Elárulta, hogy milyen remek hangszerelés lesz az albumon – cseh fúvósok, modern elektronika, japán Taiko dobok és egy kalapáccsal szétvert dinnye hangja. (Azt a szerencsétlen dinnyét azért kellett szétverni, mert Barnették szerint hasonlít arra, amikor egy emberi agyat loccsantanak szét. Hm.) Őszinte kétkedéssel fogadtam mindezeket, mert ilyen nagy dolgokat sokan szoktak nyilatkozgatni, mégsem hallok túl sok zseniális lemezt mostanában.
Nem jósoltam volna magamnál nagy jövőt az újmódi puritánok friss árujának, mivel első hallgatásra azokat a mindenbe belenyúló elektro-rock lemezeket idézte meg bennem ez a lemez, amikről elkönyvelem, hogy 'hát ez egész érdekes zene, jó lesz későbbre', csak aztán mégsem kerül újra elő soha. A Hidden azonban hallgattatja magát, noha nem egyszerűen emészthető. Nagyon furcsa bármilyen más zenét hallgatni a These New Puritans után – ez is arról árulkodik, hogy van bennük valami, még akkor is, ha a spanyolviaszt azért nem ők találták fel.
Sok minden eszembe jutott a Hidden hallatán, de nem is konkrét zenék, hanem inkább építőelemek: a Joy Division mentális problémái, a Nine Inch Nails szétcseszett elektronikája, a kétezres évek eleji Peter Gabriel popzenébe bújtatott paranoiája, a Muse gigantomániája, Thom Yorke-tól kölcsönzött énekfrazírok, a Samael menetelős dobprogramjai és így tovább. A fentebb már említett hangszerkavalkád simán a visszájára sülhetne el – azonban érdekes módon pont a fúvós részek tetszenek a leginkább, amiktől poplemezen alapvetően agyvérzést kapok, ám a klarinét annyira zseniális pillanatokban érkezik (valami egészen furcsa effekttel), hogy önkéntelenül is megy a virtuális kézrázás Barnett úrnak.
Ezen a lemezen nincsenek slágerek, sőt ragadós dallam is igen kevés, de valahogy nem támad hiányérzetem, mert érződik a dalokban a dramaturgia. Kellemesen váltakozik a lemez hangulata egy-egy szellősebb hangszerelésű dallal ('Hologram', 'Canticle', '5'), amik nem jönnek rosszul a csapkodós, harcias kántálások között. Három dal ugrik ki különösen, amelyekkel az ismerkedést is lehet kezdeni: ilyen a videóklipes 'We Want War', amelynek hallatán ugyan semmiféle összeesküvés-elmélet vagy háború nem jut eszünkbe, viszont egyéb elfojtott agresszió annál inkább. Az 'Attack Music'-ban felcsendül a fentebb említett klarinét, illetve itt végre hallható egy primitív, de pont emiatt emlékezetes refrén is. Az utolsó előtti 'White Chords' pedig remek felépítettsége és a Radioheadre emlékeztető refrénje miatt érdemel szót.
Egy dolog hiányzik nekem iszonyatosan erről a lemezről, az pedig egy rövid gitárnyűvés/zúzás egy arra alkalmas pillanatban valami agyontorzított hangzással. Ilyet szeretnék kérni a következő lemezre, ahogyan egy picivel több befogadhatóság és egy cseppnyi egyszerűsítés sem tenne rosszat a zenekarnak. De igazán nem lehet egy rossz szavam sem, mert ritkán esik ennyire jól fiatalok öncélú zenélgetése, mint ezen a lemezen. Úgyhogy felőlem azt csinálnak legközelebb, amit akarnak, csak legyen annyira jó, mint a Hidden. És azért ezt még meg lehet ugrani.
These New Puritans hivatalos
These New Puritans Myspace
hidden jack barnett these new puritans we want war
131975