2010. 03. 29.
A szegedi Quattro-X [kétbites gyökerek] hallat magáról ezen a héten. Műfaji meghatározásra teszünk halvány és önámító kísérletet, és együtt keressük a titkos összetevőt (a Szent Pengetőt vagy a Barna Hangot), amitől igazán jó lesz egy punk-rock-metál. Na jó, közben sörözünk és káromkodunk is, baszki.
A srácok egyelőre egy négy saját szerzeményből álló anyagot tettek le az asztalra kb. egy éve A valóság útján címmel. Teljesen tiszta fejjel, minden ocsmány prekoncepciótól mentesen álltam neki. Összezavarodva álltam fel. Nem tudom megmondani, mi hiányzik, de azt sem tudom megmondani, hogy mi nem. Látszólag helyre van téve minden, vannak jó témák, vannak jó ötletek, van erő is itt-ott, nekem mégsem áll össze.
Legyünk azért informatívak is - a banda tehát Szegeden alakult. Eleinte "rendes" metál felállással, öt taggal, majd megfogyatkoztak egy énekkel és egy gitárral, de nem estek kétségbe, és kis töprengés után egy darab gitárral, és a gitáros torkával (Rádai Róbert, aka Nayrobi - gitár/ének) folytatták. A kitartás, a hit, az elszántság becsülendő. A kislemez előtt sok-sok koncert, tehetségkutatók, a fiatal, kevésbé ismert bandák szokásos keringője, aztán a kislemez után sok-sok koncert, fesztiválok (Rockmaraton, Orfű, stb.), most pedig alkotó periódus. És koncertek.
A poetikusan ifjú kor mellé párosuló elszántság, és a széles zenei eszköztár (ill. hatás) elég heterogén anyagot eredményezett eddig. Nekem a punk, poszt-punk, poszt-psycho-punk illetve metál gyökerek és a kevésbé megkonstruált, kántáló verzék mindig a System of a Down-t juttatják eszembe, főleg ha valahol ez még reflektálva is van (és van). Persze nem teljesen nyilvánvaló, de ha valaki egy machetét nyomna a nyakamra, hogy húzzak egy vonalat, hát én arrafelé húznám, a vonyító örmények maradékának irányába.
Éppen ezért a 'Bombázóval' kezdeném. Először a címet vettem kezembe, és a Motörhead 'Bomber'-je, meg az R-Go jutott eszembe (Várj, bom-bá-zó, várj!), aztán ezt gyorsan el is felejtettem. A refrén (komolyan, ez szerintem egy bridge, és valójában nincs refrén) zenei alapja hozta be a SOAD-ot a képbe először, aztán a szöveget figyelve a 'Boom' és a 'Nüguns' jutott eszembe. Kizárt, hogy nem hatott, méghozzá nagyon-nagyon durván. Kicsit fáj már a rengeteg rissz-rossz angol szöveget erőltető banda, de a magyar szövegeknek is megvan azért a hátrányuk. Pl. ha egy dalban olyat hallok, hogy "ha ez rajtam múlna, minden megváltozna, de nem rajtam múlik, mindenki elhullik", azt onnan már nehezen tudom komolyan venni, sajnálom. A szöveg banalitása egy jó énekdallammal még eltussolható lenne, de az sincs, és az maga ének is maníros, erőltetett. Pedig az alaptéma nagyon oda van rakva, és ezért sajnálom igazából. Kár egy ilyen fasza riffet a maga pattogós, sikált üveghangjaival, meg a jó kis metálos rángatásával így elbaszni. A dob (Ujvári Attila aka Baggio) pl. egészen komoly húzást ad bele, főleg a végén a punkos befejezésnél, de a riff végén, a belepörgetéssel is. Egy jó verzedallammal és egy refrénnel ez egy kurva jó szám. És ez megoldható, ez látszik a többi dalból.
A 'Menekülj!' verzéje (ha már itt tartunk) például nagyon ötletes, ízes, megjegyezhető. Nem csak a népzenei áthallás miatt, nem vagyok fúzió-fetisiszta, és nem a Subscribe-ot tartom az egyetlen járható útnak. Egyszerűen a megállás a verze előtt, és a fokozatossága, ahogy felépül... az hat. Látszik, hogy át van gondolva, de nem túl bonyolítva (istenem, a 'Paranoid' sem egy komoly kompozíció), hanem pont annyit csiszolgatva, amennyi kell. Csak rövid. Vagy lehet, hogy csak nekem tűnik annak. A szöveg (a dallammal együtt) ad neki egy olyan balladai hangulatot, amit lehetne még tovább gondolni, még tovább húzni.
A címadó 'A valóság útján' a már előzőleg megismert feszes trashes riffel indít, majd kalapálós pogós refrénnel, és SOAD-os középrésszel operál. 'A valóság útja' egy járható út. Nagyjából ezen a ponton vettem észre (nem sorban haladtam), hogy mennyire nem hiányoznak az értelmetlen, ízetlen szólók. Ez nyilván a stílus sajátja is, de lefogadom, hogy a 2 gitár idejében még voltak szólók. Nem kell. Jó ez így. Itt jól kihallatszik az amúgy picit lekevert basszus is (Félix), és a a dob is kiemeli a témát, nem csak a négyeket hozza.
A 'Nem érted' zavarba hoz, nem sok mindent tudok hozzáfűzni, nem az én világom. Hallgassátok meg, lent van egy hangulatos klip is hozzá, nem mondom meg, nekem melyik dal jut róla eszembe, mert valószínűleg már eleve keresek dolgokat, amilyen egy gecipók vagyok (a bevezetőben ígért obszcenitás megvolt, és sört is ittam mellé).
Fiatal a társaság, van idő, van hozzá elképzelés is, és a megfelelő csapás is megvan. A 'Bombázó' egy olyan dal, amit minden banda megír, a 'csapda Baj van! demóján ennél több felejthető nóta is van pl. Remélem a 'Menekülj!' és 'A valóság útján' az az elképzelés, ami az első teljes album elkészítésekor dominál, mert abban bizony van potenciál. A lemez majd jövőre várható. Sok sikert hozzá.
Linkek:
Kapcsolódó cikkek:
hallass magadról metal punk quattro x rock System of a Down
131975