2010. 03. 18.
Mint azt nagyon jól tudjuk, egy rohadt paradicsom megrohasztja az egész kibaszott kosarat, és ez most sincs másképp. Nem hagyhattuk tovább a közízlés ilyen szisztematikus rombolását, a fiatalság felelőtlen alkoholizmusba taszítását és a zenei hangok használatának ilyen arcátlan félreértelmezését. Mi is részt akarunk venni benne.
Már most nyisd meg a MySpace lejátszót, és hallgasd a dalokat aláfestésnek, amíg mesélek.
Most kivételesen egy fővárosi zenekar. A többnyire csak punk-rocknak titulált zenét játszó banda már 2003-ban összeállt, klasszikus 3 tagú punk sémára, jelenlegi felállását azonban 2007-ben nyerte el egy második gitárossal kiegészülve. Anyagukat (Rotten Roll), amit művészeti szaktanácsadónk, az abszolúte pimasz punk módra letegezett (!) BWG érdemesnek tartott, és szerkesztőségünk rendelkezésére bocsátott, tavaly vették fel, 10 nótát tartalmaz, stb. Hagyjuk. Nem szeretjük mi az ilyen filológusosan leíró, művészetet óvatosan megkerülő írásmódot errefelé.
Ha azt mondod punk-rock, én azt mondom, 4 akkord, néha tizenhatodozva, sokat Óóó-óóó-óóózva, meg ez a szokásos összemaszatolt piálós zene, kis társadalomkritikával. Már eleve hálás vagyok, hogy nem a másik típusú punk - tudod, az éretlen kiskamasz hangján modoroskodó, vicces fajta, amelyikbe kell sok infantilis szó (punci, ofő, mikulás), meg minden sorvégre egy poén. Meg nem is a Che Guevarás vagy éppen Rudolf Hesses (látod bazmeg, milyen korrekt vagyok politikailag, hogy nem nevezem meg?) Hanem az, amit tényleg szeretek. És ami a ritkább ebben a (szub)műfajban. A besorolás jelen esetben azért persze nem olyan egyszerű. És hiába is álltam volna neki a hatásokat keresgetni (feleslegesen, ott van a májszpészen), előbb utóbb azért beugrott, melyik az a másik. A C.A.F.B. Na nem, persze, nem ugyanaz, csak hasonlóan átgondolt, hallgatható, karcos.
Na jó, nem kerülgetem tovább ezt a dolgot, mint zoofil a sintértelepet. A site obszcén-kvótáját már teljesítettem, de nem leszek olyan, mint az amatőr zenész, aki mindenkit lefitymál, csak mert jobb vagy sikeresebb, vagy csak jobb csajokat kap. Coming out: én ezt megvettem kilóra. Nekem bejön a Rotten Tomatoes, méghozzá azért, mert igényes punkot játszik. És hogy az igényes punk, mind szemantikailag, mind zeneileg miért paradox, és miért nincs semmi értelme, azt légyszi nekem ne mondd el, tudom. De ha meghallgatod pl. a 'Hajszál választ el' című dalt, akkor lehet róla fogalmad, hogy mire gondolok. Nem azt mondom, hogy a 'Diszkóbaleset' vagy a 'Km/kő' éppenséggel korszakot alkotna, vagy olyan sláger lesz, mint anno az 'Ennyi kell', de ha pl. kétszer meghallgatod a 'Loveme tender'-t, garantáltan pogóznod kell egy nagyot, és persze kicsit magadra is ismersz benne. Ez az előnye amúgy a szövegeknek. Hazudnék, ha azt mondanám olyan nagyon újat hoznának a magyar zenei életbe, de megvan az az előnyük, hogy bár abszolúte punk, nincs átpolitizálva (ami ebben a stílusban igenis nagy dolog), és nem is a már említett infantilis modoros szar. Külön köszönet ezért a sorért: "hogy valakit felcsípjek, kiírhatnék egy Loveme-tendert!" A monori buszon azóta is azon gondolkodnak, mi a francon vihogok ilyen törvénytelenül.
Azért jó ez a zene, mert anélkül ízleled meg a punk minden sör és fűszagú, felelőtlen, vidám, energikus, obszcén oldalát, hogy a zaccból is nyelnél. A gitárok nem röhejesen szánkáznak a C-G-D-A ördögi körben, hanem döngölnek is néha, vagy wah-wahhal színeznek. A dobok a sorvégeken bele-beletörnek. Az ének nem végig négy hangon variál, hanem magyaráz, nevet, hörög, sikolt is ha kell, éretten, magabiztosan. Ki lehet emelni külön a már hivatkozott, és mindenképp magasan legjobb 'Loveme tender'-t, de jó még a 'Az én napom', a 'Hajszál választ el', és a 'Még élsz' is. És akkor arról nem is beszéltünk, hogy hogyan nyomják a Depeche Mode-ot (koncert, vigyázz...).
De az is jó nagyon ebben a zenében, hogy nincs rajta mit magyarázni. Menj el valamelyik bulira, és két sör között megtudod miért jó neked ez. Ott találkozunk.
cafb hallass magadról punk rock rotten tomatoes
131975