Ez a lemez még akkor se lenne jó, ha nem Massive Attack néven jelent volna meg, amivel tagadhatatlanul sikerült alulmúlni a várakozásaimat. Én azt hittem, nem Massive Attack-lemeznek kurva jó lesz, mint mondjuk 100th Window. Hát, tévedtem.2010. 02. 24.
Ez a lemez még akkor se lenne jó, ha nem Massive Attack néven jelent volna meg, amivel tagadhatatlanul sikerült alulmúlni a várakozásaimat. Én azt hittem, nem Massive Attack-lemeznek kurva jó lesz, mint mondjuk 100th Window. Hát, tévedtem.
Bár az kétségtelen, hogy a 100th Window eléggé szétbaszta a Blue Lines, a Protection és a Mezzanine által rajzolt képet, de eddig azért reménykedhettünk abban, amiben az open source közösség is szokott, ti. hogy "majd a következő release odabasz". Ugye épelméjű ember nem vonhatja kétségbe, hogy a Blue Lines és a Protection nagyon-nagyon jó, szinte már stílusteremtői erővel (vagy mi a faszommal) bíró lemezek; a Mezzanine meg pláne, ha épp arra vágyunk, hogy nagyon belenyomják a fejünket a fénytelen nyomasztás rettentő dimenzióiba.
Viszont ezzel az új lemezzel a Massive Attack kétségkívül átkerült azoknak az artistáknak a szánalmas tömegébe, akiknek a lemezein a címek jobbak, mint a zenék. Végső soron ez is valami. Már előre látom, ahogy a bebrogozott bölcsészhallgatók kibaszott gittegylete kántálja, hogy 'Szeturrdély Kám Szlóv, Szeturrdély Kám Szlóv, óó, vat an arrtö, dáú árr a faking arrtiszt mály frrrendö', aztán mennek backstage szopni 3D-t. 3D meg persze leszarja az egészet, és inkább a fostalicska diszkós ruhákba és napszemüvegbe öltöztetett aprópénzes malacra élvez rá. Nem is csoda, ha Adrian Utleyt kellene megkérnem rá, hogy vegyen föl nekem némi gitárnyammogást a fostalicska számomhoz, én is aprópénzes disznókra verném.
Sajnos kétségtelen, hogy ez a lemez nem sikerült valami izgalmasra. Én a Massive Attack-től elsősorban valami innovatívat várnék el, valami olyat, ami nekem még nem jutott eszembe, és nélkülük soha nem is jutott volna. Vagy mondjuk azt, hogy spóroljanak meg nekem nullakettőt (tudom, papírkutya vagyok) a zenéjükkel. Itt azonban az elsöprő unalom lagymatag támadási kísérleteiből csak a 'Girl I Love You' néhány percére eszmélhetünk fel egy picit; tulajdonképpen jobb is lett volna, ha ezen a számon kívül nem is raknak fel semmit a lemezre. Igazából még ez is egy kurva nagy rakás gőzölgő tehéntrágya: hát hol a lófaszban van ez mondjuk a 'Dissolved Girl' beteges nyomasztásához képest? Hol van itt akár egyetlen olyan zseniálisan végigvitt koncepció, mint a Mezzanine paranoid szkizofrénnek lenni = dugni = brogozni szentháromsága? Na hol? Nyilván az aprópénzes disznóban; a művészi koncepció sok más nem lehetett, mint hogy szerezzünk egy kis pénzt.
A legrosszabb persze az, hogy a többi számból meg szinte semmire nem emlékszem, pedig pontosan ötször végighallgattam az egész rohadt lemezt. Szintén nem rossz eredmény a Massive Attacktől, mert egyébként meg Geir Jenssen legtöbb cuccát is képes vagyok felidézni, vagy neadjisten elfütyülni; pedig ő azért egy fokkal nehezebb műfaj ilyen szempontból.
A 'Nobody Home'-tól a 'Ça Ira' szánalmassági szintjéig eljutni még Rogernek is huszonöt évbe tellett, viszont úgy fest, az 'Unfinished Sympathy'-tól a 'Splitting the Atom'-ig a 3D csávónak röpke tizenkilenc év alatt sikerült ugyanezt megcsinálnia. Vicces szám ez a 'Splitting the Atom' egyébként, tagadhatatlanul a lemez legszarabb száma; hangzásában a négycsatornás Amiga modulok dicső idejét idézi meg, szóval akár még kurva jó is lehetne; csak az a baj, hogy igazából olyan, mintha tehetségtelen, botfülű kretének írták és vették volna fel. Vagy mintha valami unalmasabb fraktálból generálták volna ki, aztán kicsit megdolgozták volna a hulladék számítógépeiken.
De igazából leszarom, majd odaadom ezt a lemezt valakinek, akit utálok. Különösebben nem szokott zavarni, ha hülyének néznek (mert az vagyok), de azért igazi artistáktól nem azt várná az ember, hogy szemenköpik a közönségüket.
Kétségbeejtő.
131975