2010. 04. 30.
Megint nem mondanám, hogy alaposan átvilágítottam a múlt hétvégi Zipkomm Export rendezvényt, viszont bemutattam rajta mindent, ami a konferenciázásban jó, és amin ezt be lehet mutatni, az nem lehet teljesen rossz. Ha lesz még, gyertek el, szóljatok bele, és legyetek ti is rakenrollok. Ha csak ennyi haszna van, már megérte.
Akárcsak februárban, most is csak lazán, délután értem ki a Gödörhöz vasárnap a PANKKK Zipkomm Export rendezvényére. Nyilván összehasonlíthatatlanul jobb áprilisban kora délután üldögélni a Gödörben, mint februárban; viszont szintén összehasonlíthatatlanul rosszabb ötlet vasárnap reggel 10-től kezdeni programot, mint szombaton kora délután. Ez magyarázhatja azt is, miért voltak (őszintén) kurva kevesen. Az előadások, beszélgetések (azok, amiket láttam délután) megint jó, ha negyed nézőtérrel mentek; és amit részletesen megnéztem, a 'Zenekari menedzsment a gyakorlatban' című (ahol a nap során elsőként minden résztvevő meg is jelent: mint hallom, a délelőtti szekciókban többen betegek lettek, tehát nem vettek részt), megint csak szájbarágós-sztorizós, kézben tartatlan, formátlan valami lett. Senki ne értsen félre, Horváth Renátó, Szalai Attila és Szász Márk beszélgetése nem volt teljesen érdektelen: ugyanakkor viszont mindegyikük beszédén látszott, hogy elnagyolt témákat kaptak és igazából semmilyen instrukciót (innen a folyamatos "hát ezt említettétek még, nemtom beszéljek-e erről részletesebben... ne, jó, akkor..."), így pedig tök fölösleges lett egyáltalán maga a prezentáció. Akkor már kezdhettük volna a beszélgetéssel is, tessék feltenni a kérdést párhuzamosan a három menedzsernek, hogy "mit gondoltok a showcase műfajáról és a magyar zenekarok lehetőségeiről abban? szerintetek hogyan tudnak ilyen lehetőségekhez jutni a magyar zenekarok?" Szórakoztatónak szórakoztató látni a menedzsereket, ahogy nagyon igyekeznek mondani valamit, és Szász Márknak egyébként sikerült is valamilyen koherens felvezetést tartania a világzene-piac sajátosságairól, de mégis, mégis, ha nem csak azokat a dolgokat akarjuk elismételni, amiket kurvára minden amatőrzenész úgyis tud (pénz kell, nagyon sok pénz; pénz nincs; menedzsmentek nem nagyon tudnak garantálni semmit; stb.), akkor ugyan tegyünk már fel specifikus kérdéseket, aztán beszélgessünk arról. Én is bűnös vagyok, persze, mert a közönségben ülve én se ragadtam meg a mikrofont; de ha már moderátor is van, mi a fészkes lófaszért nem lehet azzal kezdeni, hogy "gyerekek, mivel kell egy zenekarnak konkrétan megkeresnie titeket (vagy bármilyen menedzsmentet), hogy egyáltalán lehessen vele valamit kezdeni?" Oké, hogy MySpace, bio, electronic press kit, de könyörgöm, ezt mindenki tudja. Aki nem tudja, annak tök mindegy, úgysincs semmi esélye. Mi kell egy EPK-ba, mit kell hangsúlyozni, mit kerülni, a különböző műfajok mégis mire számíthatnak koncertszervezésileg, médiamegjelenésileg, merre tapogatózzanak inkább, stb.? Attila pl. emlegette a Tesco Discót és annak az 'újdonságpromótáló' potenciálját; mindenki emlegetett szakmai összejöveteleket; a legnagyobb konklúzió valami olyasmi volt, hogy legyünk ott, rúgjunk be minél nagyobb arcokkal, aztán nyomjunk a kezükbe cédét, és reménykedjünk. Ha ez valóban így van (könnyen el tudom képzelni persze), akkor kurvára fölösleges ez az egész, hiszen semmilyen praktikus tanács nem adható. Ha ennél azért differenciáltabb, akkor beszéljünk arról.
Már csak ezért is én ekkor elkezdtem inni, és beszélgettem emberekkel, nem pedig beszélgető embereket hallgattam. Találkoztam pl. az egyik délelőtti előadóval, Barna Emíliával, akitől megtudtam, hogy az angol szekciókra, amiket előzetesen szigorú kritériumú jelentkezéshez kötöttek a szervezők, természetesen igazából mindenkit beengednek, hiszen a feltételeket kurvára nem teljesíti senki azok közül, akinek ez az egész szól. Vagy hogy Steve Swindelli angol dalszerző-producer workshopjai, amikre szintén jelentkezni kellett, nem mennek, mert bár a szervezők állítása szerint 20 zenekar is jelentkezett, senki (nem viccelek, senki, se a szervezők, se Steve, a zenekarok meg látványosan nem, mert meg sem jelentek) sem tudta, hol, mikor, hogyan. Mindezek fényében cinikus beszélgetésbe és ivásba folyt a délután Emíliával és Steve-vel; mikor kezdeti udvarias, nyomokban tudományos, píszí beszélgetésünkben elkezdtek feltűnni az első 'motherfucker'-ek, kezdtem gyanakodni, hogy punkabb dolog ez, mint én gondolom. Közben befutott Steve-nek egy interjúfelkérés estére a Tilosba, de hát hol van az még, legyintettünk, és kiültünk az elhagyatott kávézóból a nyüzsgő teraszra, ott már napszemüveget is lehetett viselni anélkül, hogy gonoszak lennénk. Mire aztán tényleg ideje volt indulni a Tilosba, Steve-vel már megbeszéltük a dalszerzés néhány nagy problémáját, valamint masszívan berúgtunk, és ragaszkodott hozzá, hogy menjek én is; a Tilosba menet pedig a taxiban ad hoc megalapítottuk a The Problems nevű improvizációs punkot játszó formációnkat. Így kerültem tehát szolid délutáni sörözéssel és konferenciázással kalkulálva estére holtrészegen a Tilos Rádióba, ahol Káoszkapitány műsorában (a linken elvileg meg lehet hallgatni az archívumból) Steve válaszolt, ahogy interjúkban szoktak, én meg fordítottam, egyáltalán nem úgy, ahogy interjúkban szoktak. Mi rettentő jól szórakoztunk, emlékezni viszont nem nagyon emlékszünk rá, mit mondtunk. Adorno biztosan szóba került, és azt hiszem, emlegettem a Cluster One-t is. Utána még vacsoráztunk és tovább ittunk, itt már feltűntek a diskurzusban a 'lightweight faggot'-ok is, erre mondtam, hogy "I prefer motherfucker": ha hajnalban nem kellett volna lemennem Szegedre és egész nap órákat tartanom, keményen heavyweight-be fordultunk volna, és hajnalig iszunk.
Mindez leginkább azért érdekes, mert remekül megmutatja, mi a jó a konferenciákban, és ebből a szempontból a Zipkomm csodálatosan szerepelt. A konferenciákkal ugyanis az a helyzet a világ minden táján és minden területen, hogy igazából senki nem az előadásokért megy oda. Azért megy oda, mert jó buli, és el lehet menni támogatási pénzeken érdekes helyekre, találkozni érdekes emberekkel, megbeszélni a tudományterületünk problémáitól a kedvenc zenekarainkig mindent, lehet terveket szövögetni, hogy mit csinálunk jövőre (ezt is megtettük, majd meglátjátok jövőre), és jól berúgni. Mindeközben lehet persze szemtelenül promótálni saját munkánkat is, de anélkül is nagyon jó. Mi pl. annyira jól éreztük magunkat ezen a teljesen szürreális délutánon és estén, hogy Steve-vel rögtön csináltunk is egy interjút, amit rövidesen közlünk is majd; és mindent megbocsátottunk a Zipkommnak, ami nélkül ez nem jöhetett volna létre. A javaslatom a következő: ha megmarad a PANKKK, és lesz újabb Zipkomm szeptemberben, gyertek el ti is, nézzétek meg jó előre a programot és gondolkodjatok, mit szeretnétek a témákról tudni, kérdezzetek az előadóktól, írjatok e-maileket javaslatokkal a szervezőknek, a szekciók után beszélgessetek az előadókkal, meg egymással. Mert a konferenciáknak még az explicit céljai közt is mindig benne van a dialógus, a beszélgetés, hogy az emberek beszéljenek azokról a dolgokról, amik érdeklik őket. A keret megvan, emberek kellenek, akik érdemben beszélnek. Egymással. És ha közben esetleg berúgnak egy kicsit, hát annyi baj legyen.
alkohol konferencia PANKKK punk Zipkomm Export
131976