Kicsit messzebb, mint szerettük volna (Regina Spektor: Far)

2010. 02. 19.

Poligrafovics

Egy jó halom más dolog között az is nagyon jó Regina Spektorban, hogy bőven lehet róla írni, mert sokszor tényleg olyan dolgokat csinál, amik szinte elektromos hatásfokkal gerjesztik a sok-sok okos mondanivalót. Ugyanakkor kicsit pont ezért keserű a szám, mikor a 2009-es, nem kicsit várt új lemezről, a Farról kell gondolkodni: relatíve nincs sok írnivaló ugyanis - mintha a Far nem mondana eleget hozzá.

Ez persze a legkevésbé sem jelenti, hogy a Far ne működne jól, hogy rossz, hatástalan vagy unalmas lenne - ezek közül egyik sem igaz. Hosszas morfondírozás, meg persze újrahallgatás után jutottam el az igencsak kellemetlen végkifejlethez: a 2009-es lemez szinte kizárólag a korábbi Regina Spektor albumokhoz képest gyenge, bármi mással összevetve teljesen helytálló, ügyes és kellemes. Vagy talán pont ez lenne az? Ez a közel hihetetlen éleslátású és igenis nagyon súlyos orosz-amerikai csaj nem szokott 'kellemes' lenni. Nem szokott ennyire simulékony, édeskés lenni.

Hogy mindez mire megy vissza, az részben már a Begin To Hope (2006) kapcsán is kipattant kritikákkal hozható talán össze, amik szerint Spektor dalai teljes zenekaros hangszereléssel valóban nagyon határozottan a kommersz és az MTV irányába eveznek, ami bár nem feltétlenül baj (máig fenntartás nélkül imádom a Begin To Hope-ot), a sok slágeres fordulat, struktúra és akkordmenet a Far esetében már valóban túl sokszor teszi nagyon kiszámíthatóvá az anyagot. Márpedig ha valami elkapta, megragadta és lecelluxozta az embereket anno egy Regina Spektor-dalban, -fellépésben (arról nem is beszélve), vagy -lemezben, az minden volt, csak nem a kiszámíthatóság. Legjobb példa erre a Far-ról a ballada-csoda 'Genius Next Door', ami talán a "legspektortalanabb" Spektor dal, amihez eddig szerencsém volt, pontosan amiatt a fájdalmas kikalkuláltság miatt, ami az első két hangtól átlengi és ami számomra teljesen idegen a hülye hangokon nyögdécselő, dobverővel hadonászó hölgy-jelenségtől. Hasonlóan ebbe a skatulyába lép bele a bizonyára nagyon kedvesnek szándékolt 'Wallet', ami nekem kínosan mesterkéltnek cseng, vagy a túl nyilvánvalóan és kézzelfoghatóan súlyos 'Human of the Year'.

Ellenpontok persze vannak itt is. Az egyetlen furcsaság, hogy az ellenpontok is valahogy másképp - sokkal jobban - kiemelkednek erről a lemezről, mint tennék mondjuk egy össz-Spektor diszkográfiából. Az 'Eet' nyíltan slágeres, de érezni benne az olcsó (ám nagyon ütős és lendületes) dobos erősítések funkcióját, végig megy valahová az egész, van feszültség, konfliktus - végre újra Spektor ül a zongoránál, ilyesmit máris sokkal szívesebben! Személyes kedvenc a komolyabb vonulatból (no meg újabb ellenpontként persze) például a 'Machine', ami komolyan idézi a korai, ötletesen és hatásosan nyomasztó és gondolkodtató dalokat annak ellenére, hogy rendesen hangszerelt. A 'Dance Anthem of the '80s' zseniálisan egyszerű és őrült. A csúcs mindezek ellenére jól a lemez végére került - az utolsó számok jelentősége ugyebár gyakorta hangsúlyosabb - , de szerencsére és persze nagy örömömre a 'Man of a Thousand Faces' nagyon szépen kerekíti a 13 új szerzeményt, aminek azért nem kis szerepe van benne, hogy a Far végül is egyáltalán nem egy elhibázott lemez, sokkal inkább egy enyhébb, szelidített Spektor-kiadvány a korábbiak fényében. Hogy ez kinek mennyire, azt szerencsére nincs a munkaköri leírásomban kitalálni, elmondani, Isten ments, előírni, így bízva józan ítélőképességetekben nem is feszegetem.

Mindent egybevéve már az is borzasztóan jó, hogy tavaly tavasszal végre hallottunk megint arről a méltán becsült jelenségről, aki a Regina Spektor, és akinek minden hezitálás nélkül hallgassátok minden lemezét már csak annak apropóján is, hogy a Farnál jobbak is vannak. Jobbak, viszont legalább ugyanannyira szerethetők, amivel azt hiszem halkan mégis állást foglaltam végül: a Far bár kicsit messzebb van, mint szerettük volna, még így is jócskán elég közel, hogy hálásak legyünk érte, pofátlanul élvezzük és felrakjuk a többi Spektor-lemez közé, lehetőleg közel a lejátszóhoz.

Begin to hope Far farsang MTV Regina Spektor

131975