Voltunk koncerten a Ráday kupolában, de nem volt benne köszönet. Pedig jó volt a zene és a fütyülős bodza is, de sokszor ez sem elég, mert hogy a zene jó volt, azt csak onnan tudtad, hogy ismerted az eredetit.2010. 02. 26.
Voltunk koncerten a Ráday kupolában, de nem volt benne köszönet. Pedig jó volt a zene és a fütyülős bodza is, de sokszor ez sem elég, mert hogy a zene jó volt, azt csak onnan tudtad, hogy ismerted az eredetit.
Az este két tribute banda és a svéd The Embodied lépett fel. A Bastards of Bodom már jó ismerősöm, nem is okoztak csalódást. Gyakorlatilag úgy nyomják el a Bodom nótákat, ahogy a lemezen vannak, precízek, mint a halál kaszája, kegyetlenek, mint Lucifer, és pokoli hangosak, mint minden jó metálzene. Ráadásul abban a hangszer-ínyencségben és részünk lehetett, hogy egyszerre két Flying V volt a színpadon, ami azért mégiscsak hoppábaszki. A L.A.S.T. (RATM tribute) teljesen új volt nekem, de erre sem volt különösebb panaszom, pattogtak, csattogtak a témák, veszekedett az énekes/rapper mindenkivel, szétküldött effekt-szólók is voltak, igazi RATM arzenál 'Snakecharmer'-rel, 'Bombtrack'-el, 'People of the Sun'-nal. A végén az egyik gitáros még Hendrixesen nyakát is szegte hangszerének, szépen lógott a húrokon a fej, öröm és boldogság volt.
De.
A felét nem hallotta senki, és nem azért, mert a vécén púderezte az orrát, vagy épp annyira szét volt küldve az arca, mint Keith Richardsnak szebb napjaiban. Hanem mert az este nagy részében csak a dob, a szinti, az ének, és egy kicsit a basszus hallatszott. Kiállásoknál lehetett hallani valamit talán a gitárokból is, de konkrétan a Bodomos Erik szanaszét szólózta magát, füstöltek az ujjak, én meg közben a terem egyik végéből a másikba vánszorogtam, hátha hallom valahol. Nem hallottam. Ahogy a zenészek sem hallották egymást (ellenőrizve, többször is). A L.A.S.T. esetében nem tudom biztosra, de ott is a dob és az ének dominált.
Így engedtessék meg, hogy a számra vegyek ezt-azt, pl. hogy dilettáns. Indítsunk mozgalmat a picsaszar koncerttermek unott, enervált, tehetségtelen, érdektelen, pöffeszkedő, [öncenzúra] fogalmatlan hangtechnikusai ellen, akik egész este a söröskorsóba kapaszkodva lányuk korabeli csajokra csorgatják a nyálukat, miközben a zenész a színpadon meggebed, csak éppen nem hallatszik. [öncenzúra] Mert a baj az, hogy nem az 5-6 zenész estéjét vágja ezzel a teljes szakmai nullázással tönkre, hanem még olyan 40-50 másik emberét is. Persze tribute esetében még annyival beljebb vagyunk, hogy hozzá tudjuk képzelni az eredetit, mert ismerjük, de abba bele sem merek gondolni, mi lenne, ha egy saját számokkal operáló bandát kellett volna ez alapján megítélni. Így tehát mozgalmunk zászlajára tűzzük a kiegyenlített gitár-dob arányt, a hangmérnöknek éppenséggel nem nevezhető tehetségtelen majmok eltávolítását a pult mögül. Soha többé nem hagyjuk elnyomni a szólót, soha többé nem hagyjuk elsikkadni a riffeket.
Értem én, hogy a Ráday kupola akusztikája nem túl alkalmas koncertek lebonyolítására (finoman szólva), de hadd legyek picit (nagyon) geci: egy portméter eltekerésének semmi köze a hülyén kialakított homlokzatról visszaverődő hangrezgésekhez. Ráadásul maga az esemény február 20-án volt, tehát aludtam rá párat, hogy ne legyek igazságtalan (de) és elhamarkodott. Az idő azonban nem szépítette meg ezt sem, ahogy Iggy Pop-ot sem.
A program maga jó volt, sort kerítettünk sok sörre és mézes bodzára, és a The Embodied tagokkal is váltottunk pár baráti szót (róluk itt most nem esik szó, elég annyi, hogy jók voltak, és 'Fuckin' Hostile'-al zártak, amit még a szerző sem bírt ki egy helyben állva).
Az egészben csak az a szomorú, hogy eredetileg ez a cikk sokkal szofisztikáltabb dolgokról íródott volna. Arról szerettem volna mesélni, milyen kritikai, befogadói problémákat vet fel a tribute-zenekarosdi. Hogy milyen szép is az értelmezési iskolapélda: a szövegek (témák) kommunikálnak egymással, a zenész kikacsint a befogadóra, hogy odass’, a Black Sabbath és az Iron Maiden olvasata a Bodomtól, a Bodomot olvasó előadó olvasatában, hát ez tényleg, kézzelfoghatóan a másolat másolatának a másolata. És hogy milyen szép ez.
De erről majd máskor leszek kénytelen.
bastards of bodom gorcsev last metal raday kupola ratm the embodied
131974