2010. 06. 20.
Miközben a szomszédos országokban gombamód szaporodnak a hipertrendi, aktuális előadók első- és másodvonalát felvonultató fesztiválok, a hazai programszervezés dojenjei továbbra is vígan dagonyáznak az ezredforduló posványában. Faithless a Szigeten? Air a VOLT-on? Jamiroquai a Balaton Soundon? Szegeden legalább nem szarral gurítanak.
Aki sült már rákvörösre az Újszegedi Partfürdőben augusztus végén, pontosan tudja, hogy a SZIN sosem a borzasztóan erős zenei felhozatalról volt híres; egy kis (sok-sok) hazai kedvenc, néhány félig-meddig releváns, B-vonalas nemzetközi előadó, oszt' jónapot - erről már írtunk is korábban, kár a szóért. A hangulat nagyjából verhetetlen, nem én vagyok az egyetlen kultúrfasiszta divatsznobber, aki valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a világért sem hagyná ki a szezonzáró szegedi hepajt. Idén a magam részéről máshova nem is megyek; elég csak ránézni a nagytesók programjára, az embernek rögtön feljön tőle a gyomorsava. Például Keith Flint szerintem konkrétan Budán lakik, Parov Stelart meg valószínűleg nem csak én küldeném haza a sógorokhoz két atyaival. A magyar fesztiválszervezők legnagyobb bűne, hogy ezt az egész szégyent megpróbálják fapofával, kamaszosan keménykedve eladni, mintha mindenkinek kötelessége lenne maga alá vizelnie, hogy olyanokat nézhet rengeteg pénzért, akiket utoljára a kilencvennyolcas Klipszemlében látott.
A Szegedi Ifjúsági Napok idei felhozatalára pillantva viszont egyből az ugrik be, hogy ezek hülyét csinálnak mindenkiből, bazmeg. Mi pedig élvezzük. Mert kétezertízben kérdés nélkül sokkal vállalhatóbb csontrészegen Scooterre szögelni, mint az 'Insomnia' hallatán összeszorított szájjal komolykodni. Jelen körülmények között a két lehetséges interpretációs stratégia a nosztalgikus és/vagy humoros befogadói attitűd. Ez teljesen rendben van, a SZIN szervezői pedig remekül adnak lehetőséget mindkettőre. Europe-koncert? Gáz, persze, de semmivel sem szánalmasabb, mint a nagy csinnadrattával beharangozott Iron Maiden. (És ha Lam nem csinál Joey Tempest-interjút, amiben megkérdezi, mit jelent neki a zene a művészetben, Pitchfork-logót billogozok a homlokára.) A SZIN olyan, mint egy léhűtő baráti társaság egyetlen, önkritikával rendelkező tagja, aki tudja, hogy valami nagyon nincs rendben, ezért inkább csak röhög az egészen, miközben a többiek a töküket vakarva köpködik a szotyit.
A SZIN igazi üzenete az egyre szignifikánsabb környezettudatosság (most éppen a fenntartható fejlődés az trend, amiről két éve a környezetvédelemben dolgozva sem tudom, micsoda, mindenesetre jól hangzik) mellett az, hogy olcsó bortól berúgni néha jobb, mint régi újgazdagokkal kristálypohárból teszkós pezsgőt szürcsölni. Ha nincs, akkor nem kell úgy csinálni, mintha lenne - attól még szép az élet. A rongyrázást meghagyjuk a műanyag pálmáktól és fehér kanapéktól elájuló zamárdi menedzsereknek; jó csobbanást nekik, mindenesetre mi augusztus 25-29. közt Szegeden leszünk, ahonnan - persze csak a rendes tudósítások után - újra világgá twitteljük, mennyire berúgtunk már megint.
Linkek:
Cluster One fesztivál scooter Szeged SZIN 2010
131974