2010. 02. 17.
Vannak azok az események és rendezvények, amikről mindenki kirakja a hírt meg a sajtóközleményt, utána meg lófaszt sem ír arról, hogy konkrétan milyen volt. Ennek általában megvan az oka. Hazudnék, ha azt mondanám, a PANKKK által múlt szombaton rendezett Zipkommról mélyreható és alapos beszámolót tudok írni, de azért néhány benyomást igen. Lesz áprilisban is, gyertek.
Az, hogy nagyon érdekesnek bebrékingezett és okos bólogatással kísérhető programmal promózott konferenciákról-könyvekről-stb.-ről később senki nem ír egy büdös szót sem, legfeljebb kirakja az utólagos sajtóközleményt, hogy "kurva jó volt és nagy siker", elsősorban azért van, mert ezek a dolgok jelen formájukban (lehet, hogy fáj ezt hallani, de legyetek erősek) senkit nem érdekelnek igazából és senkinek nem is használnak igazából. Az emberek azért mennek oda, amiért a kiállításmegnyitókra is, hátha lesz ingyen pia, és hátha ismerek valakit, vagy ha nem, akkor majd ott, ja és lehet röhögni. Ha ez lenne az explicit célja, csodálatos lenne. Sajnos a szervezők mindig kitalálnak valami többé-kevésbé alibi hülyeséget, vagy ha véletlenül mégis valami releváns és értelmes téma köré fűződik fel a cucc, akkor a megvalósítás-levezetés lesz hallatlanul amatőr, amiből bárki minimális konferenciarutinnal egy perc alatt megállapítja, hogy itt bizony senki nem akar semmit se mondani érdemben, egymással akarnak beszélgetni az emberek és új tételt írni a CV-be.
Már most ha valaki az amatőrzenét (azokat a zenészeket, akik tudják, hogy kurva jók, mégsem tudnak lemezt kiadni, ezer helyen fellépni itthon és külföldön, MTV-ben menő klipeket csinálni, és úgy általában pénzt keresni ezzel) akarja támogatni, az nyilván alapból szimpatikus, és e köré valóban remekül lehet szombati programot szervezni a Gödörben. A központi PANKKK program pl. teljesen jó a támogatásra, mindig mindenkit bíztatunk, hogy pályázzon, mert ha kevés pénzt kap, az is több, mintha nem kapna semmi pénzt. Ne legyünk már agresszív kismalacok. Annak ugyan jobban örülnék, ha az én adóforintjaimból is összeálló keretből kurvára nem a kibaszott Zagar meg a PASO turnéit támogatnák, meg úgy általában nem olyan actek közt menne szét a pénz, akiket különben már ismernek, tehát akik legalább potenciálisan már tudnak bevételt termelni (leszarom, hogy ők se termelnek sokat, mert azokhoz képest, akik még fizetnek, hogy koncertezhessenek, egy Zagar vagy egy Irie Mafia biztosan jobban van eleresztve, a szimbolikus tőke is tőke). Akkor most döntsük el, kit akarunk támogatni, és pontosan hogy. És pont ez a nagy kérdés, akkor most kinek szól ez, támogatunk vagy csak úgy teszünk, de igazából a program belső körökben a 'PAtroNize fucKing unlucKy amateur MusiK' néven ismert. Másrészről viszont érthető az a megfontolás is, hogy ha már (sok) pénz nincs, segítsük a zenészeket tanáccsal, a szimbolikus tőke is tőke elvégre, kovácsoljanak olyat.
Maga a rendezvény a Gödörben nagyjából ugyanezeket a dolgokat mutatta: látszott rajta nagyon a támogatniakarás és érdekesneklenniakarás, csak nem nagyon lehetett látni, akkor ez most pontosan kikre van belőve és pontosan mit szeretne; és hogy pontosan hogyan érdekes. Lehet, hogy volt ezer regisztrált résztvevő (a MyMusic-kal ötletesen összekötött projekt keretében, így most egy újabb portálon is lehet a rengeteg regisztrált zenekar közt böngészni, ha van kedvünk), de azért ha az utolsó előtti kerekasztal-beszélgetés közepén (du. 4 körül) odaérve simán le tudunk ülni a kávézóban, az nekem nem jelent olyan nagy tömeget. Magán a két általunk beletekintett kerekasztalon (Lemezkiadás, jogdíjak, ill. Médiajelenlét és közösségépítés) is elsősorban a mellélövés érződött nekem: amatőr, lemez nélküli zenekaroknak jogdíjak artisjusos elosztásáról beszélni egy kicsit a cartman-i nyenyenyenye-nyenye kategóriája, külön elmondani meg ugyanezeknek az embereknek, hogy webkettő van, és ilyen-olyan MySpace és egyéb interaktív netes jelenét kell, meg egy vicc. Ezeknek az embereknek csak ezek a lehetőségeik vannak most, tehát egészen biztosan tisztában vannak vele, viszont konkrét nullpénzes, grassroots technikák helyett méregdrága promóteri stratégiákról nyenyerészni megint csak felesleges. Sokszor volt az az érzésünk, itt most mindenki elmondja, ő hogy és mit csinál és mennyire jó, és nem azt, hogy az amatőr zenész mit kell csináljon. Röviden: kedélyes, fejsimogató atyáskodássá válik az amatőr zenészeknek a szakma kútfőiből információt kicsomagolni akarás.
A Médiajelenlét beszélgetés panelje remek illusztráció. Arról rengeteg szó esett, mit tudnak tenni a megjelent médiumok egy zenészért, akinek van pénze, csak hát a zenésznek általában nincs. Ezért aztán tökmindegy, hogy tud-e egyedül "sztárt csinálni valakiből" az MTV, vagy milyen és hányféle felületen tud kampányokat nyomni a BRAVO, mert az egyetlen releváns részlet az MTV-s csaj mondandójából az MTV Push magyar változatának legalább elvileg deklarált nyitottsága minden beérkező zenére, a többi igazából MTV-píárszöveg. Semmi, de semmi bajom nincs az MTV-vel, de még a BRAVO-val sem, a zenéket üzleti modell alapján válogató kereskedelmi rádiókkal sem, de tényleg nagyot tévedek, ha azt gondolom, a küszködő amatőrzenészeknek tényleg nem segít semmit, ha ezen médiumok normális működéséről és persze nyitottságáról (vagy éppen zártságáról) kapunk egy többé-kevésbé átfogó képet ahelyett, hogy arról beszélnénk, mondjuk nem nevesített, ámde konkrét példákon keresztül, hogy az egyes szegmensekben (print, online, rádió-tévé, azoknak elektronikus kapcsolt felületeivel együtt) hogyan lehet új névként-actként megjelenni, már ha nem kapcsolati vagy konkrét pénzbeli tőke van mögötte, hanem mondjuk a szimbolikus, mert a zenésznek abból van a legtöbb? Elvégre azt termel.
Közben persze látom ám, ahogy egyrészt én is félreértem és rosszindulatúan tekintem ezt az egészet (elvégre majdnem a végén értem oda, az olyan témákat, mint a koncertszervezés, menedzsment, A&R, komplett kihagytam), másrészt meg most engem is félre fognak, és annak rendje szerint megsértődik mindenki, akinek meg kell. Ezzel együtt az van, hogy ez egy tök jó ötlet, csak amennyit én láttam belőle, az szerintem szinte egyáltalán nem vitt közelebb senkit azokhoz a célokhoz, amelyeknek megvalósítására létrejött. A koncertszervezésről biztos sok technikai részlet volt, és elmondták az 'elkurvulást' sokszor zsigerből elutasító zenészeknek, mi a fészkes fenét csinál egy olyan országban az A&R, ahol nyilvánvalóan lehetetlen normális zenével úgy lemezt csinálni, hogy az egy lemeztársaságnak rentábilis legyen, a zenekarnak meg gazdagságot és hihetetlen élvezeteket biztosítson (ez igazából empirikus tény, felesleges vele vitatkozni). Szóval biztosan volt itt tisztázás és szakma, lehetett találkozni mindegyik involvált területről arcokkal; de ettől azért a legjobb dolgokat mégis a másik oldalon hallotta az ember a többiektől, tehát az ismerősöktől, zenészektől és érdeklődőktől, akik szintén megnézni jöttek. Zenészek különben is szinte csak ezen az oldalon bukkantak fel: pedig lehet, hogy nem lett volna rossz ötlet néhány zenészt is megszólaltatni, pl. különböző ismertségű és stílusú, más-más társadalmi/kulturális rétegben bázissal bíró zenészeket, ugyan mondanák el, ők mit csináltak, vagy legalább, hogy kit dugtak meg (ha az MTV-s szőkét, azt én is vállalom).
Persze könnyen lehet, hogy az én perspektívám a könnyű és kényelmes, hiszen én olyan zenét csinálok, amivel soha eszembe sem jut, hogy kiadóval adjak ki lemezt vagy MTV-n menő videókat forgassak vagy ilyesmi. Ugyanakkor már csak ezért is relevánsnak érzem az olyan zenészek igényeit, akik nem kimondottan 'befutni' akarnak a szó kortársmédia- és májkldzsekszon-értelmében (MTV-n videókat nyomni, farmermárkát dizájnolni, Blikkben szerepelni, stb.), hanem zenélni és érdekes dolgokat csinálni azzal, közben pedig, ha már kiderül, hogy van lehetőség, fellépni, terjeszteni online, megismertetni magukat olyan módokon, amikhez (megint csak) elég a szimbolikus tőke. Az következik ebből tehát, hogy igazából egyáltalán nem azt szeretném mindezzel mondani, hogy ez komplett szar és semmi értelme. Más területen és jóval kevesebb forrással-támogatóval magam is csináltam már ilyen rendezvényt, írtam kerekasztal-tematikákat és szedtem össze résztvevőket: teljesen nyilvánvaló, hogy lehet ezt jól csinálni, és ha lehet, akkor kell is, a zenészek támogatása jó dolog (már amikor nem az én adómból támogatják a Zagart mondjuk, azt kikérem magamnak). Azt szeretném ezzel mondani, hogy áprilisban, amikor ez folytatódik, gyertek el, már előzőleg fogalmazzatok meg konkrét elvárásokat, igényeket, kérdéseket, és ne hagyjatok mellépofázni senkit. Az előkészületek megkezdődtek, a tapasztalatokat nyilván levonták: tegyetek ti is róla, hogy legyen ennek értelme. Mi meg fogjuk próbálni.
Gödör konferencia PANKKK Zipkomm
131976