2011. 03. 11.
A péntek a hét egyik legjobb napja, dél körül már világosan látszik, hogy úgysem fog történni lófasz sem, hát takarítani kezdünk, hogy az esti bulin autentikusan szétverhessük a rendet (meg a szimbolikus csendet). I'm gonna get me on the ride up; na hát ez nem sikerült.
Reggel - Lófaszarcú Démonsereg - Fél fény - Struktúra és baszás
Azért mindig elgondolkodom rajta, hogy magamat hallgatni buziság-e (valószínűleg igen), de ez a felvétel egészen szórakoztató. Különösen nagyszerűnek tartom, hogy szegény hallgató csak tekeri egyre feljebb és feljebb a hangerőt, és a végén brutálisan szétbassza a hülyére effektezett basszusgitár a lelkét. Egyben az is kiderül, hogy egyáltalán nem tudok basszusgitározni - mivel a zongora elég egyszerű, ezért az nem derül ki, hogy zongorázni sem.
Viszont egyébként ez a felvétel tekinthető a hivatalos állásfoglalásomnak arról, hogy miért rossz füvet szívni (én természetesen sosem tennék ilyet stb); a világ szétesik egy kísérteties négyakkordos témára, ami mindig egy picivel halkabb az elviselhetőnél, miközben mindenféle nyugtalanító zajokat hallani a háttérből, éppen csak annyira, hogy bizonytalan legyél, hogy hallottad-e.
Azért egyébként a zongora fent játszik egész szép témákat, bár az kétségtelen, hogy nagyon hülye ötlet volt ezzel indítani a napot; olyanná vált, mint egy Tarkovszkij film, az elviselhetetlenség határáig lassított és hosszabbított jelenetekkel. De hát az ember végső soron csak egy grjáznüj vonnüj rohadék, Ó testvéreim.
Este - Vangelis - Spiral - Ballad
A 'Spiral' Vangelis egyik legbetegebb lemeze - itt megint felhoznám, hogy ez a csávó nagyon készen lehetett '77-ben, ilyen hangokat kifarigcsálni az akkori technológiából aligha lehetett egyszerű játék. Jól hallhatóan a kor más szintimágusainak nem is nagyon sikerült; általában még ma sem sikerül. Sőt, igazából még ilyen elmerozzant borítókat sem tudnak csinálni - ugye, a felhőkben spirálisan tekergő aranyozott 6,3"-s sztereó jack dugó (szerelhető) mindenképp művészet (ugye a lemez első számán milyen jól eljátszadozik a csávó a sztereó hangképpel).
A 'Ballad' viszont kétségkívül Vangelis egyik legnyomasztóbb és legelvetemültebb száma, igazából csak évente egyszer bírom meghallgatni most már - érdekes, tíz éve még szinte napi program volt. Ráadásul ami még keményebb, ebben a számban magát Vangelist hallhatjuk énekelni, amit máskülönben nagyon ritkán - bár persze itt is elbújt "némi" effektezés mögé, és igazából csak nazális dünnyögést művel, de akkor is, mekkora kibaszott művészet már.
Mindenesetre ez a szám istenien megtestesíti a kétségbeesést - az ember csak barnul a katódsugárfényben (hála Istennek a TFT-ért egyébként), a program nem működik (vagy csak szimplán nem fordul), csak csendben dünnyögünk, dimm-damm, dimm-di-damm, da-damm. Lehetne vicces is akár ez.
otthon zenélés péntek Vangelis
131976