2011. 03. 08.
A kedd talán a hét legnehezebb napja, sok szempontból még a vasárnapnál is keményebb. A köcsög kollégák már életre keltek, és zombi apokalipszisként süvítenek végig a tündérbördön (menedzserek persze áutlukon). Ellenben a barátok még sehol sincsenek, és a hétvégi tivornya is messze jár. Hát lássuk, mit tudunk kihozni ebből.
Reggel - Pale Blue Eyes - Shiny Tender EP - Alone Mr Harding
Ezen a számon lehet a legjobban hallani, hogy a remek E Sávok énekesének technikája az idővel csak romlik. Saját bevallása szerint ez a felvétel '94 körül készült; én olyan tíz évre rá, 2004-ben ismerkedtem meg vele. Természetesen egyből mélyen szíven ütött, mekkora művészet már ez a szám, komolyan, brácsával meg gitárral meg ezzel a hanggal, amelyből oly mélyen sugárzik a szubjektum mérhetetlen szenvedése.
De egyébként komolyan, a brácsa ilyen kreatív használata teljesen lenyűgöz - és döbbenetes, de annak ellenére, hogy a viszonylag egyszerű témából építkező szám kilenc percig tart, egyáltalán nem esik apró darabokra, sőt. Mondjuk az tagadhatatlan, hogy egyébként nem a zene, de sokkal inkább a szöveg tartja össze, de most őszintén, melyik nem instrumentális zenével nincs ez így? A szöveg olyan, mint a bűn, mocskos, és öreg, és összetart bennünket.
Ráadásul egyes sorai már hét éve (úristen, tényleg öregszem, mégsem hivatali tévedés) mélyen beégtek az agyamba, mint például az ágyra hivatkozó 'two of us is too much, but one is too few still'; hogy a tegnapi szerelmi témára utaljak vissza, ez egy közös pont mindannyiunk életében. Az ágyban egyedül kurvára szar, de ha ketten vagytok, előbb-utóbb kiszorítanak, és lezuhansz a padlóra a plüssállatok közé. És akkor rohadtul alone leszel a padlón, Mr Harding, alone, it's your doom. Ezen még a lófaszarcú csoportházasság meg csoportdugás sem segít. True story.
Este - Placebo - Without You I'm Nothing - Without You I'm Nothing
Mindig hálát adok Istennek, amikor Placebót hallgatok, hogy tizenévesen minden csoportnyomás ellenére sem hallgattam őket - alighanem már a Duna mélyén feküdnék, felvágott erekkel, betoncsizmában. (Azért döbbenetes, hogy informatikus létemre profi betont tudok keverni, nem?) A Placebo persze alapvetően ilyen nagyon primer hangulatkeltéssel operáló álzene, legfeljebb Brian elképesztően gyönyörű hangja tartja össze az egészet - de ez mit sem számít, én pontosan most érzem magam úgy, hogy tudjam ezt értékelni.
A Without You I'm Nothing egyébként is nagyon érdekes állat, ahhoz képest, hogy a verzében egy három akkordos harmóniamenettel basz seggbe (bár jó kérdés, hogy a C-C#-t egyáltalán harmóniaváltásnak, vagy csak művészi elbaszásnak értékeljük-e), mindenképp ütős. Persze a cuki androgün csávó 'at all'-mániája itt is feltűnik - de komolyan, minden második számban van legalább egy 'at all' -, de azt hiszem, az mindenkinek átélhető érzés, hogy a másik nélkül ő bizony nemhogy lófasz, de semmi sem. De ami különösen gyönyörű, az az épő egy lehelletnyivel korábban bemondott "I'll take it by your side" sorok az első versszakban, utána a basszusgitáros csávó "tikk takk" kántálásával; majd ahogy Brian visszajön elképesztően szépen Esz-dúrban, hogy "I'm unclean, a libertine"; na ez valami olyan kibaszottul gyönyörű, amit igazán kevesen tudnak valaha is összerakni. Nem is szólva a "you grow me like an evergreen / you never see the lonely me at all" sorokról. Lehet itt buzulni a tini sztárokkal, de valójában Brian az egyetlen hiteles emós.
Mert hát ugye lehetnél-e karácsonyfa igazából. Vagy lehetnél-e zongora?
Brájen emógeci fröccs Pale Blue Eyes Placebo Shiny Tender
131976