2011. 11. 19.
Több mint öt éve oszlott fel a 16 Horsepower. A kilencvenes évek közepe óta számos tagcserén estek át, de mégis mindig trióként emlegetik őket, s trióként emlékezünk rájuk: David Eugene Edwards, Pascal Humbert és Jean-Yves Tola. Hihetetlen, de akár teljes hangerővel, akár csendesen játszottak, vagy csak a frontember zenélt egy bendzsóval a kezében, ugyanaz az intenzitás áradt a színpadról.
Régi időkről lesz most szó. Legalábbis furcsa, hogy milyen sok év telt el a szóban forgó zenekar feloszlása, hát még megalakulása óta. Az is érdekes, hogy ennek ellenére mennyire élő és ható ez a zene. Persze ebben nyilván szerepe van a frontember mai napig aktív ténykedésének, ami noha különbözik a lóerős évek jellegzetes vonásaitól, a közös gyökérre utal. Az együtt jelen levő különbségeket és hasonlóságokat nagyon jól érzékeltetik a Wovenhandes időszakra is átmentett 16 Horsepower-dalok, mint a ’Black Soul Choir’, az ’American Wheeze’ vagy épp a második baletthez készült soundtrack-albumon (PUUR) szereplő ’Horse Head’. Míg az ’Amercan Wheeze’ eléggé közel áll az eredetihez, a másik kettőt szépen átalakította az idő. A Sackcloth ’n’ Ashes ’slágerét’ már szólóban és más énekkel adja elő Edwards; a ’Horse Head’ pedig a slide gitáros albumverziótól a – a Hoarse-on található – hegedűs-vontatott élő változaton át az egy szál gitáros szólóváltozatig jutott.
Nyilván azért hozom ezt elő, mert megjelent a Yours Truly, egy dupla album, amiből az első egy közönség által összeállított best of, a második meg egy B-oldalas dalokból és ritkaságokból álló anyag. Az egész egy szép gesztus, tisztelgés a 16 Horsepower előtt, ami sokak szerint az egyik legjobb élő zenekar volt a világon. Erre majd később visszatérek; most inkább Yours második feléről ejtek pár szót. B-oldalas, élő és demo-verziók kerültek a második korongra egyszerű időrendben. Azért túl nagy sokk nem éri a rajongókat, ugyanis sok single B-side-ja megjelent sorlemezen is, legfeljebb hosszabb változatban. A két “sláger” rádiós felvétele nem mutat sok újat, talán az ’American Wheeze’ basszusmenetének mássága fogja meg a hallgatót. Az igazán érdekes dolgok később kerülnek elő. Nem rossz ’Bad Moon Rising’-feldolgozás stúdióváltozata, bár a Hoarse-on nagyobbat üt, ez egyértelmű. Leonard Cohen partizándalát ismerjük, de remek átiratról van szó, tehát nem baj, ha itt van. A ’Worry’ teljes mértékben a Wovenhandet idézi az ember fejébe – érdekes, hogy ’97-es megjelenésről van szó. Az utolsó négy szám a Secret South-hoz kötődik, a kritikusok által legkevésbé kedvelt albumról. Értem én az indokokat, de azért annyira nem kárhoztatnám azt a lemezt. Szépen össze lehet hasonlítani a ’Cinder Alley’ és a ’Poor Mouth’ demóit az eredeti változatokkal, van bőven különbség. Az igazán ütős azonban a ’Clogger’ beteg remixe (!), valamint ’De-railed’ c. valódi B-oldalas trekk, amit korábban nem adtak ki. Csak nem tudom, miért, ugyanis egyértelműen az életmű csúcsát jelentő dalok közé sorolható. A Yours Truly jó a zenekarral most ismerkedőknek, de a magamfajta rajongónak egyaránt, ha csak azért is, mert elkezdi újrahallgatni az Oldent.
Tényleg, ez egy olyan elfeledett dolog, hallgatjuk eleget? Olyan időkbe repít vissza – nem véletlen a cím –, amikor még mindent sokkal nyersebben játszottak (nem is Pascal volt a basszer), Edwards is sok mindent másképp énekelt, sőt, olyan témák jelennek meg egy-két dalban, amikből később másik szám lett. Egy ’93-as és egy ’94-es rádiós session, illetve egy ’94-es denveri koncert felvételeit hallhatjuk, tehát bőven az 1995-ben megjelent debüt EP előtt járunk. Nem meglepő, hogy a két rádiós anyag nagy részét a Sackcloth dalai alkotják, azonban a ’94-es koncerten már több Low Estate-es opusz elhangzik. Ebből több dolog következik. Látszik egyrészt, hogy már bőven voltak számok, amikből lehetett válogatni, és érezhető a koncepció, ami alapján az első két albumra kerültek ezek. Halljuk, hogy az Oldenen minden egy tőről fakad – a country-ról van szó –, de azt is, hogy van néhány ezektől némileg eltérő szerzemény is, mondjuk, punkos hatásokkal, melyek a második sorlemezen jelentek meg (’Coal Black Horses’, ’Dead Run’). A másik, hogy a ’93-94-ben még country-s stíluselemekkel játszott dalok vagy maradtak ilyenek, kisebb-nagyobb módosításokkal, és ellenpontozzák a Low Estate rockosabb világát (’My Narrow Mind’, ’Low Estate’), vagy át lettek alakítva ehhez az anyaghoz (’Sac of Religion’). Ezeknél az összehasonlításoknál fontosabb azonban az, hogy az Oldenen szereplő korai verziók is remekül illusztrálják azt a nyers erőt, ami az első két Horsepower-albumon kibontakozik, majd a Folklore-on egész más jelleggel, ám nem kevésbé intenzíven jelenik meg.
16 Horsepower alt country David Eugene Edwards Jean Yves Tola Pascal Humbert Woven Hand
131976