2011. 02. 24.
A Cluster One nem balfaszságból marad le mindenről, nálunk kifejezett koncepció a megkésettség, hiszen ki tudna bármi érdekeset mondani bármiről, amiről éppen abban a pillanatban próbál mindenki más érdekeset mondani. Az idő nekünk dolgozik, mi pedig neki; most éppen megpróbáljuk megmutatni ezt az egész hazai szobazene-színteret anélkül, hogy megmagyaráznánk. Letölthető kontent!
A szobazene jó esetben arról szól, hogy valaki leül otthon és sokkal jobb számokat ír a hülye zenészeknél. Ha nem erről szól, akkor is szobazene, de szar. Biztos itthon is sokan írtak jobb számokat a hülye zenészeknél otthon kétezertíz előtt is, de akkor még nem ért el hozzánk az a - nyugatról pár évvel korábban induló - hullám, ami miatt ez bárkit is érdekelt volna. Nálunk egyébként is csak az érdekel bárkit, amiről előzetesen már több soron bebizonyosodott, hogy máshol is érdekel másokat. Ha mégsem, akkor rajtunk kívül csak és kizárólag olyanok hallgatják, akik számunkra is abszolút vállalhatatlan lúzerek, illetve zenei újságírók - ez a két halmaz általában metszi is egymást.
A magyar szobazene újhulláma - mert nevezhetjük így - némileg üdítő kivétel. Emberek jöttek a semmiből - de leggyakrabban vidéki városokból -, valószínűleg kurvára unatkoztak, nem szerették őket, túl keveset dugtak, túl sokat ittak, túl rosszul kerestek, úgyhogy leültek a számítógép elé és zenéltek. Szerelmesen, dühösen, kanosan, apatikusan, szegényen. Azt valószínűleg csak nagyon kevesen gondolták, hogy nem sokkal később remek gyűjteményes cikk teremt szcénát az érzéseikből, aztán maga Bede Márton is megmondja, hogy amit csinálnak, az menő. Ez egyeseket örömmel töltött el, másokat meglepett, megint másokat esetleg kellemetlenül érintett. Ahol viszont most tartunk, az egy fontos pont - korántsem mérföldkő, de -, megörökítendő állapot. Nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, jövőre ennek a vélt vagy valós alapokra szerveződő szcénának a nyolcanöt százaléka a kutyát sem fogja érdekelni. Mindenki eltűnik, topmenedzser lesz vagy angoltanár, aki néha előveszi százkilencvenkettes kódolású, masztereletlen empéhármakat, hogy nevetve nosztalgiázzon. Éppen ezért fontos magunkban is tudatosítani, hogy ez a - jellemzően huszonéves - korosztály soha többet nem fog annyit zenélni, dugni, inni, sőt, legyünk demagógok, élni, mint most. Hagyjuk a picsába a zeneelméleti-artisztikus lózungokat és mondjuk ki, hogy a magyar lo-fi/szobazene azért fontos és jelentős, mert egy egész generáció tök átlagos érzéseit mutatja be pont úgy, ahogy azt a megelőző generációk összes hasonló mozgalma is bemutatta a maga fontoskodóan nagyzoló, fájdalmasan naiv, mégis imádnivalóan tiszta módján. Innentől kezdve nem számít, hogy valaki angolul énekel-e vagy magyarul, hogy tud-e gitározni vagy sem; az számít, hogy ezek az emberek itt és most vannak, kétezertizenegyben, ezen a kibogozhatatlan, hülye kis Magyarországon és zenélnek. A hallgató abban van, ami történik, nem valami olyasmiben, ami már rég megtörtént máshol, másokkal. Kordokumentum jellegű, mondhatnánk, ha nem utálnánk az ilyeneket.
A Cluster One és a Hungarian Bedroom Noise közös vállalása nem több és nem kevesebb, mint ennek a zavaros valaminek a bemutatására tett, eleve kudarcra ítélt kísérlet. A magyar szobazene első (fél)hivatalos válogatása természeténél fogva hiányos - mindenkitől elnézést kérünk, aki esetleg úgy érezné, lemaradt -, ezért is tartottuk fontosnak már a címben jelezni: ez csak a kezdet. Reméljük, a folytatás összeállítása már nem a mi feladatunk lesz, sokkal inkább az olvasó-zenehallgatóé, aki hozzánk hasonlóan addig szeretne minél többet dugni, inni és zenét hallgatni, amíg lehet.
A válogatás innen letölthető.
Itt pedig rögtön meg is hallgatható:
What's On Your Mind? - Hungarian Lo-Fi Volume 1 by azazello01
Cluster One lo fi magyar szobazene válogatás
131975,131976