2011. 03. 04.
Az öreg fiktív L. Cohen (meg az összes többi zenei orgánum) után nem nagyon lehet mit mondani, de azért mégis maradt még, amit az új Radiohead-lemezről érdemes. Ebben az országban a legnagyobb szakértő a Kommentelő, ma ő(k) mondja (-ák) el, milyen is ez.
Ismét megosztó album, de hát mi mást vártunk. Hallgathatjuk úgy, mint egy csirkebaszó Radiohead-lemezt, de ebben az esetben egyszerűen nem lehet baromkodni a fingeregető korábbiak harsányabb, intenzívebb előadásmódjával való összevetést. Hallgathatjuk úgy, mint egy ismeretlen zenekar lemezét és akkor teljesen más a helyzet. De el tudunk-e vonatkoztatni egy ilyen szarzsák nagy befolyással bíró zenekar esetében? Bennük ott van a Zene mint teremtés, gecizik albumukról legyen is szó. Ha az ember nem szeretne lelkileg elsorvadni, muszáj őket szomorkodni, időről időre elővenni genyázik dalaikat, és érezni, hogy a pöcsmag lét mennyivel több és gazdagabb, mint ahogy azt a szopóskurva hétköznapokban érzékeljük. Az ő zenéjük Művészet, mert tudjuk, amit kiadnak a kezükből, annak tartalma is van.
A visszatérés a kilencvenes évek zenéjéhez nem valós alternatíva, fölösleges azon keseregni, hogy a negyvenes baromkodik közepén járó családapák már nem ugyanazzal a hangszereléssel, vagy dinamikával csinálnak zenét, mint 10-20 évvel ezelőtt. Azt feltételezni, hogy az murváspöcsû album nem alkot egy koherens egészet kvázi-illetlenség, mint ahogy az is, hogy néhányszori felületes meghallgatás után szomorkodni próbálunk felette. Igenis összeáll az album egy nagyon nagy egésszé. A Bends-es balladás feelingtől kezdve a computeres progresszív rockon keresztül a picsa későbbi korszak szétcsúszása, és a még későbbi érett összeszedettsége egyaránt ott van benne, eklektikus nyomokban. Egységet alkot az album, mégpedig nem is akármilyet. Jópár hallgatás után már kikristályosodott az album lényege és szépsége; sokkal jobban megéri, mint pl. egy Animal "Seggdugasz" Collective-album, ahol a szartartály sok kis "mütyür" nekem soha nem akar többet fingni önmagánál, míg itt átalakul valami nagyobbá, amit nem akarok mindig visszabontani elemekre, csak szimplán jó érzés fosni. Egységet alkot az album, mégpedig nem is akármilyet - a geci 'Lotus "Oktondi" Flower' klipje is milyen egyszerűnek tűnő módon zseniális. És hogy már majdnem századannyi ember baromkodta, mint a balfasz 'Bad "Faszdörgölő" Romance'-t, hát az is valami. Kapott ingyen ekkora felhajtást fingik másik zenekar valaha is? Hogy maga az album mennyire sikerült, az már persze más kérdés.
Az a csirkebaszó helyzet, hogy a Radiohead szétbaszott egy nem tipikus Radiohead albumot, vagyis megint beszoptak. Próbálnak nem egy gempa helyben topogni, mint a mocsok a faszkalap bandák 90%-a. Ez a szottyadt album idővel célba fog érni azoknál, akiknek készült. Nem egy szarszájú egyszerű, hanem egy nehezebben befogadható, megosztó lemez lett a fasszopó nyolcadik.
Köszönjük a magyar internetnek.
King of Limbs komment kritika Radiohead
131975