2011. 02. 23.
Április elején az Alison Mosshart és Jamie Hince nevével fémjelzett The Kills új albumot ad ki Blood Pressures címen, amiről már mindenki meghallgatja az első kislemezdalt, és megnézheti a hozzá készült klipet. Vagy akár egyszerre hallgathatja és nézheti, ha úgy tetszik.
A 11 számos Blood Pressures a 2008-as Midnight Boom-ot követi, és a 'Satellite' alapján sokkal teltebb hangzásúnak és gazdagabban hangszereltnek tűnik, mint bármely elődje. Az eddigi legjobb lemezükről, a No Wow-ról mi is megírtuk, hogy mennyire kúl és mennyire mocskosul minimál. Az ezt követő harmadik lemez óta azonban Alisonnak más dolga akadt, egészen pontosan két lemezt is készített viharos gyorsasággal a Dead Weatherrel. De erről mi most nem beszélünk: írtunk róla eleget meg ő maga úgyis elmondta nekünk. Itt van helyette a Kills friss-ropogós single-je.
A Kills klipes életműve egész bőségesnek mondható az eddig megjelent három lemezhez képest. A sor a zeneileg és képileg egyaránt nyers 'Fried My Little Brains'-től az optikai dolgokkal játszó 'Love Is a Deserter'-ön keresztül a pop artos képi világgal operáló 'Cheap and Cheerful'-ig terjed. Ezeken kívül is vannak említésre méltóak, mint például a fekete-fehérből pinkes vörösbe átmenő 'The Good Ones', a vámpíros 'Black Balloon' vagy az osztott képernyővel és egymásra vetítésekkel megküldött 'U. R. A. Fever'. Ahol meg nem elég erős a képi világ, ott elviszi az egészet a zene ('No Wow', 'Tape Song'). Szinte mindegyik Kills-klipben megfigyelhető, hogy nem nagyon alkalmaznak statisztákat: vagy csak ők maguk szerepelnek, vagy dokumentumanyagokat használnak fel. A 'Satellite'-ban is főleg csak Alisont és Jamie-t (aki mintha a fiatalabb Johnny Cash lenne) látjuk, de ez nem innen-onnan összeszedett felvételek egymás mögé illesztése, hanem egy rendesen forgatott videó. A keret egy autós utazás, ami mintha egy napot ölelne fel, de túl sok utalás vagy támasz nem fedezhető fel, hogy mit is jelentenek ezek a képsorok. Érdekes még, hogy a korábbi klipektől eltérően az erőszak és a túlfűtöttség egyáltalán nincs az új videóban -- az egyedüli, ami furcsán hat, az egy többször bevágott autós baleset felvétele.
A dal maga pedig viszonylag elüt a Kills eddigi életművétől: teltebb a hangzás, a ritmus enyhén reggae-be hajló, a dobprogramok összetettebbek és a vokálok egyfajta bensőségességet sugároznak. Vagy akár a késői Tom Waits is eszünkbe juthat a csikorgóra torzított gitárok laza, ritmikus alapozásáról, meg persze az akkordmenetről; a hangzásról meg helyenként egyenesen a Velvet Underground korábbijai. Ha így megy tovább, ez az egész lemez egészen máshogy lesz érdekes, mint az előzőek; igazán örvendetes, hogy ilyen frissnek hat az új szám, és reméljük, hogy a Blood Pressures egésze tudja ezt hozni.
(Paszkal & Lamorak (nagyon kicsit))
Alison Mosshart Blood Pressures Dead Weather Jamie Hince Kills minimál No Wow
131978