2011. 03. 13.
A vasárnap a hét legnyomasztóbb napja, amikor még a takarítás is világmegváltó alternatívának tűnik a semmiben ücsörgéshez képest. De komolyan, ha eddig szarul éreztétek magatokat vasárnap, próbáljatok meg takarítani, sokat javít a hangulaton. Persze ettől függetlenül azért szar.
Reggel - The Velvet Underground - The Velvet Underground & Nico - Sunday Morning
Az ember mögött folyton ott áll az elpocsékolt hét, és ezt vasárnap érezni a legjobban - újabb hét nap, amit ivással, szívással, és enterspájz baromságokkal töltöttél el, ahelyett, hogy megváltottad volna a világot, jobban szeretted volna a csajodat az átlagosnál, több embert küldtél volna el az átlagosnál a kurva anyjába, vagy egyáltalán; vasárnaponként az embernek mindig rá kell döbbennie arra, micsoda egy rakás szar is valójában. Nem csoda, hogy Isi is inkább szundikált egy jót. Én takarítani szoktam.
Lou Reed egyébként egyike azoknak a csávóknak, akiket valószínűleg sosem hallottam volna legkedvesebb CO-s kollégám, Lam bölcs(nek aligha nevezhető) instrukciói nélkül; bár egyébként tagadhatatlanul Tom Waits-ért vagyok a leghálásabb, de azért Lou Reed sem lófasz. Végülis ha belegondolunk, a csávó az utolsók közt van, akiket itt a világ úgymond "műveltebb" (höhöhö) felén elektrokonvulzív terápiával kezeltek buziságért. Szóval, mivel rohadt kis buzi volt, elektromos áramot vezettek a fejébe; hát nem semmi lehetett ezt túlélni.
Én legalábbis ezután/ezalatt kurvára nem lepném meg a sok kis köcsög heteró gecit ilyen zenékkel, inkább atombombát szerkesztenék a sufniban; de Lou mégis megtette, és milyen jó nekünk, végre van egy számunk arról, hogy pontosan milyenek is a vasárnapok. It's just a wasted year so close behind.
Este - Ligeti György (politikai hovatartozástól függően akár 'George Ligeti') - Musica Ricercata II.
Ligeti számos darabját fel lehetne hozni súlyos érvként az úgynevezett 'komolyzene' súlyos válságával kapcsolatban (elég, ha csak a Lontano-ra gondolunk, meg a felgyújtott orgonára), de talán a Musica Ricercatának ez a második tétele írja le legjobban, hogy mi is a baj a komolyzenével. Mert ez a darab igazából rock and roll (két hangból áll, mi lehet ennél rock and rollabb), csak mivel billentyűkre tolta valami 'képzett' zenész, ezért egyből ki is neveztük komolyzenének. Itt kérek elnézést, hogy nem vettem fel nektek rendesen, és ezt a youtube-os tehetségtelen köcsögöt kell néznetek. Bocsi.
Azt hiszem, a 'Musica Ricercata' lényege valami olyasmi lehet, hogy az első tételben egy hangot használ a csávó, a másodikban kettőt, a harmadikban hármat, és így tovább, amíg el nem érjük a teljes kromatikus skálát. Nem meglepő ötlet, viszont a kidolgozás egészen impresszív; és ez a második tétel teljesen impresszív és szép, nem csoda, hogy Kubrick is jól felhasználta buzger filmjében.
És egyébként valóban; ha a nyomasztó magányosság sötét képeit nem is, egy sötét város képeit mindenképp elénk idézi a kisszekundváltással operáló "kortárs" "komolyzene" egyik legsötétebb balfasz szerzőjének átlagos hulladéka. Nincs ebben semmi rossz, végülis az emberiség 99.9999%-a még ennek a megírására is képtelen lenne. Akkor meg már komolyzene, nem igaz?!
hétvége komolyzene Ligeti György Lou Reed vasárnap Velvet Underground
131976