Augusztusban az év lemezéről beszélni, ami ráadásul még februárban jött ki, úgy, hogy a szeptember is elég erős lesz... Ráadásul progresszív bluegrass. Na, ne már!2012. 02. 19.
Augusztusban az év lemezéről beszélni, ami ráadásul még februárban jött ki, úgy, hogy a szeptember is elég erős lesz... Ráadásul progresszív bluegrass. Na, ne már!
Johnny Cash. Hank Williams. Dixie Chicks. Néhány ismert név találomra a country-bluegrass világából. Ezeken felül beugorhat az idegesítő 'Cotton Eyed Joe' és a hasonló tehenész-country-s dolgok, 100 Folk Celsius, de inkább nem is folytatom... Aztán egyszer felbukkant az alt-country nagyjából a '90-es években olyan zenekarok képviseletében, mint a 16 Horsepower és a Slim Cessna's Auto Club és olyan karizmatikus-félelmetes zenészekkel, mint David Eugene Edwards vagy Jay Munly. Ezek az együttesek (az utóbbi a mai napig is aktív) mesterien integrálták az amerikai gyökérzenéket a rock 'n' rollba, és a "durván betorzított slide-olást, az alábikázott harapós basszusokat különös természetességgel követték a bendzsón-hegedűn körtáncolós számok, és egyáltalán nem zavartak, nem hatottak üresjáratként".
A lényeg, hogy ezek után nem gondoltam, hogy létezhet bármilyen más érvényes és mégse unalmas módja a country előadásának. Ezt az elképzelésemet döntötte romba a Punch Brothers öt fős legénysége. Ők egy teljesen akusztikus formáció Amerikából: bőgő, gitár, bendzsó, mandolin, hegedű és vokálok. Itt elég hamar véget is érhetne a történet, de a srácok nem hagyják annyiban, és úgy játszanak countryt és bluegrasst, hogy egyáltalán nem megy az ember agyára bizonyos idő után, mint ahogy ez szokott lenni az ilyesfajta zenék esetében.
A 'Movement & Location' c. dal után érezheti a hallgató, hogy itt nem szimpla stíluselemekkel fognak operálni a zenészek. Minden dalban valamilyen szinten ott vannak a hagyományos country- és bluegrass-karakterjegyek, ám ezeket minden esetben kísérleti megoldásokkal párosítják, így egy új szintre emelve teljesen más dolog keletkezik a kiindulásként használt stílushoz képest. Az említett nyitódal és a címadó szerzemény ennek a szintetizálásnak az abszolút magaslata, és ezeket hallgatva egyértelművé válik az is, hogy miért is dolgoznak fel Radioheadet koncerteken. Az albumra most a 'Kid A' került (instrumentális változatban), de Thom Yorke-ék kísérleti korszakából több szám is a repertoár része (pl. a '2+2=5' vagy a 'Packt Like Sardines in a Crushd Tin Box'). De nemcsak feldolgozásról, hanem integrálásról is szó van a Punch Brothers esetében. Úgy általában Chris Thile magas énekhangja és a zenei megoldások rokonsága a Radiohead-párhuzam fő indokai. Ha meghallgatjuk az új lemez már említett dalait, akkor ez egyértelművé válhat. És nem volt másképp az Antifogmatic esetében sem: a záró 'Welcome Home' dallamvezetésével idézi az oxfordi kvintettet, a 'You Are' fokozásai a '2+2=5' irányába mutatnak, a 'Me and Us' tapsolós középrésze pedig a 'We Suck Young Blood (Your Time is Up)'-ot hívja elő. A lényeg azonban, hogy bármilyen erős is a Radiohead-hatás, a Punch Brothers tökéletesen egyedi zenei hanggal bír.
A búsongáson túl nagyon szépen elfér itt egymás mellett a humor és a komolyság. És ez azért mindenképp előny. "The finest looking apple can be rotten to the core" -- hangzik a 'No Concern of Yours' egyik sora, mintha Tom Waits 'Reeperbahn'-szövegére utalna ("The apple has gone but there's always the core"). Ugyancsak waits-i a 'Patchwork Girlfriend', noha elsősorban zeneileg, ám a humor jelenléte némiképp szövegileg is igazolja ezt: "So I run my fingers through her blackish blondish brownish reddish grayish (grayish?!) hair/ And tell her I won't mess around with other girls unless they're her". Hasonlóan nőügyekkel foglalkozik a 'Hundred Dollars' vagy a 'This Girl' egy vicces imádság formájában. Egyszerűen frappáns a lemez záródala is: "Let's not fool ourselves/ 'Cause we aren't cowards/ We aren't liars/ We're just two people who are not in love/ Right now".
S ha már befejezés. A Punch Brothers ott kezdi el, ahol mások befejeznék. Ahol véget ér az 'autentikus', 'klasszikus' country és bluegrass, ott indul az ő történetük. Ez a történet megkerüli a puszta hagyományőrzést, hiszen felemeli a hagyományt, új minőséget hoz létre.
Ha őszinte akarok lenni, ez az egyetlen járható út.
akusztikus alt country bluegrass country Kid A progresszív Punch Brothers Radiohead
131975