Ebben a részben sokkal rettenetesebb dolgokat fogunk hallgatni, mint eddig - exkluzív kortárs magyar rész, biztonsági öveket bekapcsolni, füldugót betenni!2012. 01. 31.
Ebben a részben sokkal rettenetesebb dolgokat fogunk hallgatni, mint eddig - exkluzív kortárs magyar rész, biztonsági öveket bekapcsolni, füldugót betenni!
Bartók "Elüldöztük" Béla - Allegro Barbaro
Bartók azon kevés emberek közé tartozik, akikre mi, magyarok, tényleg igazán büszkék lehetünk. Bár kissé kínos, hogy végül csak sikerült emigrációra kényszerítenünk, de hát ez mifelénk nemzeti hagyomány. Biztos túl nehezen befogadható a zenéje.
Bartókot több ok miatt is ki lehet emelni a "kortárs zeneszerzők" közül (bármit is jelentsen ez). A talán leggyakrabban említett indok az, ahogyan a magyar népzenét fogalmazza és értelmezi újra számos művében - aligha találhatunk előtte, vagy utána bárkit is, aki bármi értelmeshez tudott volna kezdeni ezekkel az egyébként remek dalokkal; értelmes alatt itt azt értve, hogy nem a szokásos halálosan unalmas, "szép ruhákba öltözve táncikálunk, miközben borzasztó modoros és archaizáló módon, minősíthetetlenül vonyító vonósokkal kísérjük a paraszt énekest, aki mindent megtesz, hogy a szöveg még röhejesebb legyen, mint eleve volt" vonalon mozog, sokkal inkább egyszerűen "menő" dolgot csinál népzenéből, olyan darabokat, amikről ép hallású ember meg nem mondaná, hogy bármi köze van esetleg mondjuk a magyar népzenéhez.
A másik ok, amit megemlítenék, az a zongorairodalomra gyakorolt hatása - és itt kapcsolódunk az Allegro Barbaróhoz. Bartók meglehetősen korán rájött, hogy a zongorát igenis lehet ritmushangszernek használni, és nem csak afféle finomkodó, túlművelt módon, ahogy előtte tették - a zongora működhet a legprimitívebben szétvert dobként; az, hogy közben csikorgó harmóniameneteket és dallamokat visz esetleg magával, már csak hozzáadott érték. Az itt oldalt meghallgatható darabban jól is hallhatjuk ezt - ráadásul ez maga Bartók előadása. Nagyon tanulságos összevetni mások előadásaival (a tanulságok levonását szerintem mindenki oldja meg magának); esetleg meg lehet még próbálni az Emerson, Lake and Palmer verzióját is (The Barbarian).
Ligeti György - Musica Ricercata
A Musica Ricercatának a második tétele már mindenképp az egyetemes popkultúra része Kubrick Tágra zárt szemekje óta; ha látta Ön aztat, bizonyosan nem kell Önt emlékeztetni azokra a nyomasztó és hosszú részekre, ahol mindössze három, zongorán beütött hang a filmzene.
Nagy szerencsénkre ennek a darabnak a második tételén kívül van még tíz másik tétele is, amit mind meg lehet hallgatni, és mind nagyon szórakoztatóak - bár be kell látni, az első két-három hosszú távon inkább elviselhetetlen, mint szórakoztató. De hát ez sajnos így van, ha az ember egy absztrakciót bemutató darabot hallgat. A Musica Ricercata tudniillik a kromatikus hangsort mutatja be; első tételében két hangot használ, második tételében már hármat, és így tovább egészen az utolsó tételig, ahol már a teljes kromatikus hangsor megjelenik.
Érthető módon egy ilyen módon redukált hangkészletre hallgatható zenét írni elég bonyolult feladat (nem is merném biztosan kijelenteni, hogy Ligetinek sikerült) - megfelelő humorérzékkel persze kivitelezhető feladat, ha abban a szerencsés élményben van részünk, hogy hallgatóink valamennyire jártasak a zeneelmélet fogalmaiban. Mivel ezt manapság nemhogy a hallgatókról, de általánosságban még a szerzőkről sem mondhatjuk el, valószínűleg nem túl jó érzés végighallgatni.
Kurtág György - Perpetuum Mobile
A Perpetuum Mobiléval állítólag lehet tanítani - hát ha más nem, azt egész biztosan, hogyan jussunk el gyorsan a baleseti sebészetre. Ez a darab perceken keresztül játszott glissandókból áll, amikor először hallottam, fel is idéződött bennem, hogy mennyire brutálisan vérző kézzel menekültem a zongorától az első glissandóm után. Na igen, nem mindenki lehet annyira király, hogy egyből jól tartsa ehhez a kezét.
A Perpetuum Mobile lényegében véve egy kibaszottul unalmas és röhejes darab - viszont abban tökéletes, hogy remekül rámutat az úgynevezett "komolyzene" súlyos értékválságára (bár erre alighanem felesleges rámutatni, mind jól látjuk). Másrészt - persze valószínűleg nem intencionáltan - egészen jól megkérdőjelezi a "komolyzene" fogalmának érvényességét is: mert hát ugye, mégis mit lehetne ebben "komolyan" venni, vagy mitől lenne ez bármiben is "több" művészileg, mint a jól megszokott unalmas popdalaink. Szerencsére sorozatunk egyáltalán nem foglalkozik ilyen balfasz kérdésekkel; legközelebb viszont egy fokkal hallgathatóbb zenéket fogunk befogadni. Ígérem én eztet Önöknek.
bartók béla komolyzene kurtág györgy Ligeti György
131976